A tizenöt éves Mária Rádió közösséget teremt

Hazai – 2021. január 22., péntek | 22:07

A magyarországi Mária Rádió (MR) létrejöttének 15. évfordulója alkalmából Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisét mutatott be a budapesti Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban, amit az MR élőben közvetített.

A hazai rádió a Mária Rádió (MR) világcsaládjának 46. tagjaként 2006. január 15-én kezdte meg sugárzását Budapesten. Az önkéntes szolgálatra épülő és kizárólag adományokból élő rádió programjainak gerincét az imádság alkotja.

A magyarországi MR indulásának 15. évfordulója alkalmából bemutatott szentmisére nagy számban jöttek el a hívek. Monostori László, a budapesti Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa köszöntötte a mise főcelebránsát, Erdő Péter bíborost, prímást, a Mária Rádió vezető képviselőit, önkénteseit, külön a misén koncelebráló Lukovits Milán ferences szerzetest, a Mária Rádió műsorigazgatóját.

A plébános emlékeztette a jelenlévőket a kezdetekre, amikor a Szabadság téri stúdióban először szólalhatott meg a rádió, amely jó néhány éve már a Lehel téri templom közelében található székhelyéről, a Gogol utcából sugározza műsorait.

Mintha csak tegnap történt volna – emlékezett a kezdetekre Monostori László, aki azt is elmondta, hogy a szentmisét a kamaszok Isten szerinti életútjáért ajánlják fel.

Erdő Péter bíboros ünnepi homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

„Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumban az apostolok meghívásáról hallottunk. Nem véletlenül kerül a hangsúly a meghívásra. Jézusnak is, meg a korabeli rabbiknak is voltak tanítványaik. De a rabbik olyan tanítványokkal rendelkeztek, akik őket kiválasztották. Az jött hozzájuk, aki úgy gondolta, érdemes meghallgatni ezt a bölcs rabbit, sokat lehet tanulni tőle. Tehát a tanítványok választottak maguknak tanítómestert, hogy aztán a nyomába szegődjenek, vagy ha jobbat találnak, hát átpártoljanak ahhoz.

Jézus tanítványai nem maguk választják maguknak a mestert, hanem Jézus szólítja meg őket. Jézus odagyűjt maga mellé sok tanítványt, de azok közül kiválaszt tizenkettőt. És azt a tizenkettőt külön tanítja és neveli. Képezi őket. Mintha egy sajátos feladatra készítené elő ezt a csoportot.

Kispapokkal találkozva, hivatásra készülve, fiatalokkal beszélve, akik most próbálnak dönteni az életükről, újra meg újra előkerül ez a kérdés. És alapvető dolog majdnem mindegyiküknél, hogy a választás bizonytalanságát élik át. Válasszam ezt, jó lesz ez nekem, ki tudok-e én ebben kellően bontakozni, jól meg fogom a helyemet találni, vagy válasszak valami mást? Halasszuk el, sohasem lehet tudni, akkor valami köztes foglalatossággal el kell tölteni pár évet, nem kell jelentkezni papnak, sem olyan egyetemre vagy főiskolára, amely azután biztos kenyérkeresetet ad, hogy az ember családot alapíthasson tisztességgel, hanem hát lehet menni, olyasmit tanulni, amiből valószínűleg megélni nem lehet, de hát azzal is telik az idő. Talán nem is kell nagyon erőlködni hozzá.

Választunk? Föl van kínálva egy nagy tál, és akkor abból tetszésünk szerint?

A jézusi meghívás egyáltalán nem ilyen, gyökeresen különbözik ettől! Nem annyira a választás helyzetét éli meg az, aki efféle hivatásra készül, hanem sokkal inkább a meghívottságot, sokkal inkább azt az érzést, hogy valamit tennem kell, valahová küldetésem van. Talán nem is tetszik, talán még az értelmével sem vagyok tisztában, talán nem is tudok hinni a sikerében, nem vagyok biztos benne, ha ott elkezdek majd fáradozni, lesz-e eredménye. Aki így érzi magát, az már közel áll hozzá, hogy valódi hivatásról lehessen beszélni.

A tizenkét apostol Izrael tizenkét törzsének felel meg. Mintha egy új népnek az ősatyái gyűlnének egybe. Vagy ha tetszik, az új tizenkét törzsnek a főnökei. Szokták néha azt mondani, hogy Jézus olyan próféta volt, aki csak az elközelgő Isten országának, a világ végének a gondolatkörében élt, mintha nagy álmodó lett volna, és dehogyis akart ő Egyházat alapítani, meg szervezetet létrehozni. Ez tévedés, megtalálható a Szentírásban nagyon sok helyen, hogy mennyire céltudatosan gyűjti, neveli maga köré a tanítványokat. Tehát igenis látható népet, ha tetszik, az újszövetség választott népét gyűjti oda maga köré azokból, akik hisznek és elfogadják a tanítását. De ez a választott nép nagyon másmilyen. És majd Pilátus előtt se azt fogja mondani Jézus, hogy nem vagyok király. Hanem azt mondja, hogy „az én országom nem ebből a világból való”.

Látható nép, de nemcsak ezen a világon él. Ebben a világban él, de nem ennek a világnak a logikája szerint él. Ilyen titokzatos nép az Egyház. Ilyen titokzatos ország a Krisztus országa, amely már itt a földön elkezdődik. Ez számunkra azt jelenti, hogyha most szeretnénk az Egyház életét szebbé, jobbá, krisztusibbá tenni, akkor nem elégedhetünk meg azzal, sem most, sem régen, sem a jövőben, hogy a világi politikából, a világi szervezésnek a tudományából átvesszük az elveket, átvesszük a módszereket, alkalmazzuk az Egyházra, és majd attól hatékonyabbak leszünk. Nem! Tanulhatunk a kultúrától, nem is tudjuk elfelejteni azt a kort, amelyikben élünk, a fogalmaink is azok, melyek a világban közkeletűek, mégis olyan szerényen és kritikusan kell ezt alkalmaznunk az Egyházra, hogy tudjuk: bármit is teszünk szervezésben vagy technikában, mégiscsak a Szentlélek az, aki az Egyházban működik, és mi csak nagyon alázatos eszközei lehetünk.

Tizenöt évvel ezelőtt, a küldetésnek, a szerény lehetőségeknek, az elkötelezettségnek a feszültségében kezdte meg szolgálatát Magyarországon a Mária Rádió. Azóta igazolta az élet, hogy nagy szükség van rá.

Aki nemcsak áttételesen, indirekt utalások formájában szeretne a hívő világnézettel találkozni, hanem közvetlen, imádkozó segítséget, társat keres a hitben és az imádságban, az megtapasztalta, hogy a Mária Rádió mellette áll. Különösen most, a világjárvány idején bizonyította ez a rádió, hogy közel tudja vinni az örömhírt, az imádkozó és liturgiát ünneplő Egyházat mindenkihez, betegekhez, magányosokhoz, rászorulókhoz, mindazokhoz, akik úgy érzik, hogy katolikus hitükkel talán egyedül állnak a környezetükben. Mert a Mária Rádió közösséget teremt.

Adja Isten, hogy a jövőben is sok áldás és siker kísérje szolgálatát!”

A Mária Rádió alapításának 15. évfordulója alkalmából bemutatott szentmise végén Lukovits Milán szólt a jelenlévőkhöz: hangsúlyozta, hogy az MR célja végső soron nem a jó műsor, a sok hallgató vagy az újabb frekvenciák megszerzése, hanem az, hogy „Krisztus tanítványát nevelje belőlünk”.

A ferences műsorigazgató megköszönte Erdő Péter bíborosnak a tanítást, s hogy figyelemmel kíséri a rádió munkáját; köszönetet mondott a támogatóknak a nagylelkűségükért; a hallgatóknak azért, hogy előrehaladtak a tanítványság terén, hiszen „ez inspirálja a Mária Rádió önkénteseit, munkatársait”.

Megköszönte mindazok erőfeszítéseit, akik a rádió hazai indulását elősegítették, azokét, akik az elmúlt években a műsorokat készítették, a technikai hátteret biztosították, a terepen végezték a munkájukat, vagy éppen a rádió ismertségét növelték. Nem utolsósorban pedig kérte Erdő Péter bíborost, hogy továbbra is kísérje figyelemmel és imájával az MR munkáját. „Isten éltesse a 15 éves Mária Rádiót!” – zárta beszédét a műsorigazgató, aki a járványhelyzetben levél útján hívta imádságra és böjtre a Mária Rádió hallgatói családját a fertőzés megszűnéséért, valamint a koronavírus-járványban elhunytakért.

A Mária Rádió célja minél szélesebb rétegekhez közelebb vinni Isten igéjét. Ennek érdekében létrehozott egy internetes oldalt hangtar.mariaradio.hu címen a műsorok visszahallgatására.

1997-ben Habsburg Mihály kezdeményezte a rádió világcsaládjánál, hogy segítsék a magyar Mária Rádió létrejöttét. 1998-ban megalakult a Mária Rádió Alapítvány és a Mária Rádió Közhasznú Társaság, és önkéntesekkel megkezdték a Mária Rádió megvalósítását. Roska Péter atya közel ezer lehetséges önkéntes címét gyűjtötte össze és adta át utódjának.

2000-ben Dúl Géza atya vette kezébe a műsor előkészítését, az általa összehívott önkéntes jelöltek közül többen ma is a rádiót szolgálják. Gaál Jenő atya pedig Szabó Tamást biztatta arra a feladatra, hogy dolgozzon a Mária Rádió megvalósításáért. Kettőjük együttműködésével létrejött egy csapat, és pályázatokat készítettek frekvenciák elnyeréséért, de a hatóságok nem támogatták a Mária Rádió gondolatát. 2004-ben Szabó Tamás átvette a Mária Rádió Alapítvány kuratóriumának elnöki szolgálatát.

2005-ben a világcsalád anyagi segítségével a Mária Rádió Közhasznú Társaság megvásárolta a budapesti, FM 94,2 frekvenciával rendelkező FM4 Kft.-t száz százalékban. 2005 végén a budapesti Szabadság téri, a református egyház tulajdonában álló házban kialakították a stúdiókat és a rádiózás egyéb feltételeit szintén a rádió világcsaládjának anyagi segítségével. 2005 végén már ötven önkéntessel tartották meg az első munkatalálkozót. 2006. január 15-én kezdődött az adás. 2006 végén a világcsalád anyagi támogatásával a Mária Rádió megvásárolta a Dunakanyar Rádiót, amelynek több frekvenciája és adója volt (Komárom, Dömös, Pécel, Gyál, Vác, Monor). 2007-ben az FM4 Kft. megvásárolta a piliscsabai adót, majd 2008-ban a telkibányait a felvidéki hallgatók szolgálatára. 2006-tól folyamatosan új frekvenciákat keresett a Mária Rádió, és ennek eredményeként szólalt meg Esztergomban 2008-ban. Kiskőrösön, Kiskunmajsán és Pécsett pedig 2008-tól úgynevezett „hálózatos” együttműködést kezdtek a helyi rádiókkal.

A Mária Rádió Egyesületet ötfős elnökség vezeti, melynek alapításkor Szabó Tamás volt az elnöke, majd őt 2012 őszén újraválasztották.

Közel 800 önkéntes segíti a Mária Rádió céljainak elérését. 2012 közepétől a rádió a Honvédelmi Minisztériumtól bérelt XIII. kerületi, Gogol utca 28. alatti ingatlanban, illetve vidéki helyi stúdiókban működik. 2010 őszén az elnökség felkérte Székely János püspököt a Mária Rádió védnökének.

Forrás: Mária Rádió

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria