A városlődi Szent Mihály-templom – Érsekségi ékességek (24.)

Mihály vagy Mikaél arkangyal (főangyal) a mennyei seregek fejedelme. Héber eredetű nevének jelentése: „ki olyan, mint az Isten”, latinul: „quis ut Deus”, ami gyakran szerepel az ábrázolásai mellett feliratokon is. Az Ótestamentumban Mihály volt Mózes sírjának védelmezője, a jámbor zsidó hagyomány szerint maga vívott meg érte a sátánnal. Sokrétű védelmező szerepben jelenik meg: a haldoklók gyámolítója, az utolsó ítélet idején a holtak lelkének védelmezője. Gyakran ábrázolják kezében mérleggel, melyben a holt lelket jelképező aprócska emberi figura látható az egyik serpenyőben, míg a másikat egy ördögi alak húzza. A keresztény egyházi művészetben a török kor utáni rekatolizáció idején a hagyományos ábrázolási típus, amelyben a római katonai ruhába öltözött szárnyas ifjúként ábrázolt alak kezében lángpallost vagy kardot tartva lábával az elbukó sátánon tipor, további jelentéssel gazdagodott: a kereszténység pogány török feletti győzelmét is megjelenítette.

A pogányság ellen védelmező főangyalnak szentelték a fiatal magyar keresztény egyház két korai püspöki székesegyházát is, a gyulafehérvárit és a veszprémit. E titulust viselték a középkor óta folyamatosan. Veszprém első említése is az arkangyallal együtt történt 1009-ban, amikor Szent Mihály egyházának biztosított jogokat az uralkodó.

A török korban romossá vált veszprémi székesegyházat az 1720-as években építették újjá. E barokk templomban Szent Mihály ábrázolása egyrészt az épen maradt gótikus főszentély boltozatán a másik három arkangyal mellett, másrészt természetesen a főoltáron jelent meg. Később Koller Ignác püspök (1762–1773) új, nagyszabású márványoltárt állíttatott. A régi, szobordíszes főoltár az 1846. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Városlődre került: „A mostani plébániatemplom építtetett Biró Márton Wesprémi püspöktől 1761. esztendőben (…) a templom öreg oltárja a Weszprémi székes egyházi templomnak öreg oltárja volt, melyet [ugyanő] a városlődi templom elkészítése után ide ajándékoztatott.”

A gazdagon tagolt, nagyméretű oltár falazott menzája architektonikus felépítményű, gazdagon aranyozott, festése vörösmárványt imitál. Az oszlopok között a két szélen Szent László és Szent István király, középen nagyobb méretben a gonosz felett győzedelmeskedő Szent Mihály alakja látható, felette nevének felirata kartusba foglalva. A tagolt párkányzat felett oromzat emelkedik középen Szent Imre herceg szobrával, akit kétoldalt volutákon térdelő angyalok kísérnek. Az oromzat felett Szűz Mária mennybevétele látható: a felhőkön térdelő alakot angyalok emelik a magasba.

A barokk faoltár kiemelkedő művészi értéket képvisel. Az 1950-es években meginduló állami műemléki tevékenységek során az elsők közt volt, amelynek restaurálásáról gondoskodtak: Németh Kálmán szobrászművész az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) költségén 1954-ben restaurálta. Idővel azonban a templom súlyos vizesedési problémái újabb beavatkozást tettek szükségessé az oltár megmentése érdekében, amelyet az 1990-es években az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurátori Központ restaurátor műhelye végzett. Ennek során egy áthelyezéssel kapcsolatos átalakítás nyomait is megfigyelték, ami alátámasztja az oltár írott forrásokból ismert történetét. A meggyengült faanyagot konzerválni, helyenként részleteit kiegészíteni is kellett. (Szent Mihály tiszteletére szentelték továbbá a templom 1962-ben öntött új nagy harangját is.)

A munkáknak további fontos hozadéka lett a városlődi templomra nézve. A forrásokból és 1960-as évekbeli kisebb régészeti megfigyelésekből már tudható volt, hogy a barokk templom környezetében az elpusztult középkori karthauzi kolostor maradványai rejlenek. A vízelvezetés megoldása kapcsán a templomtól délre eső területen módszeres régészeti feltárás és falkutatás kezdődött, amelynek során előkerültek a kolostor falmaradványai, illetve a gótikus templom déli falát a mai barokk templom déli falába befoglalva azonosították.

Végül visszakanyarodva a veszprémi főoltárhoz: a székesegyházban az 1907-es újjáépítés során a főszentélyben fehér márvány oltárt állítottak, mögötte színes üvegablakon jelent meg a védőszent alakja, mely Waltherr Gida munkája volt. A II. világháborúban azonban a székesegyház ablakainak nagy része megsemmisült, így a Szent Mihály-ábrázolás is. Helyén 1950-ben készíttette el Badalik Sándor püspök Árkayné Stéhló Lili tervei alapján a ma is látható, új Szent Mihály színes üvegablakot.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: VFL

Magyar Kurír