A veszprémi Szent Anna-kápolna – Érsekségi ékességek (12.)

Kultúra – 2021. június 27., vasárnap | 20:25

A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitünkből fakadó kultúra, kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Az elmúlt évben kevesebb lehetőségünk adódott megismerni ezeket az értékeket, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozat indult a főegyházmegye honlapján. A tizenkettedik részben a veszprémi Szent Anna-kápolnát mutatják be.

A 18. századi eredetű Szent Anna-kápolna az egykori Váralja település forgalmas útja, a Hosszú (ma Jókai) utca mentén épült, főhomlokzata az irgalmasendi (ma Padányi-) iskola felé néz; a Szent Mihály-plébánia alá tartozó kis templom iskolakápolnaként szolgál.

A kis barokk kápolna 1724-ben Salomváry János megyei táblabíró adományából, egyik veszprémi házának szomszédságában, saját telkén épült fel, középkori előzmények nélkül. A kápolna ellátását az alapító a piaristákra bízta. A piarista rend fontos szerepet játszott a törököktől visszafoglalt Veszprém rekatolizációjában, a plébánia ellátásában, amelyet 1752-ig végeztek. A rendet Volkra Ottó püspök hívta 1711-ben a városba. Később rendházuk és iskolájuk a várban épült fel a 18. század folyamán.

Salomváry János halála után felesége és annak második férje, Kiss Sándor alispán további adományokat tettek a kápolna javára. Mindhárman, valamint több piarista szerzetes is a hajóban létesített kriptában nyugszanak.

Az egyhajós, a hatszög három oldalával záródó szentélyű, északi oldalán sekrestyével ellátott kápolna boltozott. Homlokzatán a bejárat felett az 1724-es építési felirat volt olvasható, felette falfülkében a gyermek Máriát olvasni tanító Szent Anna barokk szobrával. A nyeregtető felett karcsú fiatorony emelkedett.

Az épület közelében futó Ördög-árok, illetve a várhegy nyugati oldalán lezúduló csapadékvíz állandó problémát okozott az épületben. Ehhez járult a tető megromlott állapota, illetve a szűkössé vált tér, ezért a 20. század elején már sürgető volt a kápolna felújítása, melyet végül Rott Nándor püspök kezdeményezésére és támogatásával 1925–1926-ban valósítottak meg. Ekkor a belső szintet jelentősen megemelték, a sekrestye elé emeletes bővítmény épül, amely az újonnan létesített karzatra vezető lépcsőházat foglalja magába. 1943-ban újabb átalakítás révén megépült a bejárati előcsarnok, ennek homlokzatára áthelyezték a korábbi kőkeretes bejárati ajtót és a Szent Anna-szobrot.

A belső tér néhány falikartól eltekintve ma már nem őrzi a kápolna barokk kori berendezését. Egykori gazdagon faragott szobordíszes faoltárát az 1920-as évekbeli felújítás során elbontották; az csak Friedrich Endre piarista tanárnak a kápolnáról írt 1907-es monográfiájában közölt fényképről ismert. A jelenlegi márványoltár püspöki adományként, két korábbi székesegyházi oltár részeinek összeépítésével jött létre: felépítménye a barokk Szent György-oltáré, míg oltárképe az egykori Szent Anna-oltárból származik, amely Franz Xaver Bucher műve az 1830-as évekből, de jelenlegi alakjában erősen átfestett.

A kápolna homlokzati felújítása 2003-ban történt, belső felújítására a közeljövőben kerül sor. Előtte, a Jókai téren 2017-ben felállított kőhatású poliészter anyagú Szent család-szobor Piller Csaba munkája.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Miserend.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria