A világosság útja – Látogatás a sashalmi Krisztus Király-templomban

Látogatásom célja a templom és az itteni világosság útja, vagy más néven öröm útja képeinek, stációinak bemutatása. Míg a hagyományos stációsor a szenvedés eseményeit ábrázolja, addig ez a másik a feltámadáséit.  

Nagy Zoltán 2012-ben áldotta meg a templomban az Öröm útját – tizennégy állomásának képei Farkasné Simon Katalin festőművész alkotásai. „Ne csak a szenvedést lássuk, hiszen Krisztus fel is támadt” – mondja Zoltán atya. De mi is ez a világosság útja, öröm útja? A lexikon ezt írja: Az örömút egy katolikus ájtatosság, melyet általában a húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolnak. A keresztúthoz hasonlóan stációkból áll, amelyek a föltámadás utáni újszövetségi eseményeket és a föltámadt Krisztus tanítványaival való egy-egy találkozását örökítik meg. Ezeken az újszövetségi jeleneteken a keresztény hívek elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához elhelyeznek tizennégy állomást (stációt).

Itt, a Krisztus Király-templomban népies ihletettségű, a középkori templomszobrokra emlékeztető, lekerekített, domborműves ábrázolásokból áll a szenvedés útja. E stációk fölé került az öröm útjának szintén tizennégy állomása. A rend kedvéért talán érdemes leírni, melyek ezek: 1. Jézus föltámad halottaiból; 2. A tanítványok látják az üres sírban hagyott lepleket; 3. Jézus megjelenik Mária Magdolnának; 4. Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak; 5. Az emmauszi tanítványok fölismerik Jézust a kenyértörésben; 6. Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak; 7. Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára; 8. Jézus megjelenik Tamásnak; 9. Jézus megjelenik az apostoloknak Tibériás tavánál; 10. Jézus átadja a főhatalmat Péternek; 11. Jézus a világba küldi tanítványait; 12. Jézus a mennybe megy; 13. Az apostolok Máriával együtt imádkozva várják a Szentlélek eljövetelét; 14. Krisztus elküldi a Szentlelket.

Idézzük fel most az öröm útjának tizennegyedik stációját: A Feltámadott elküldi a Szentlelket (ApCsel 2,1–6): „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egész betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor az a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.”

A 19. században még mocsár és ingovány uralta a sashalmi Krisztus Király-plébániatemplom helyét és a mai Sashalom egész területét. Ehmann Viktor megvásárolta, lecsapoltatta és 1882-ben parcellázni kezdte. 1889-től a budapesti helyiérdekű vasút (BHÉV) létrejöttével jelentősen javult a közlekedés, a betelepülés felgyorsult. A terület egyházilag a csömöri plébániához, közigazgatásilag Cinkotához tartozott, majd önálló község lett. Mai nevét 1926-ban kapta. 1950 óta Budapest 16. kerületének része.

A templom történetéhez hozzátartozik, hogy viszontagságos esztendők után az 1920-as években, miután már a telek megvolt a Sasvár utcában, a hívek gyűjtésbe kezdtek. Különböző rendezvények, bálok, műkedvelő színielőadások bevételei kellettek ahhoz, hogy az új templom építése elkezdődhessen. A terveket Lechner Loránd műegyetemi tanár minden díjazás nélkül készítette el. Az első kapavágás 1927. július 31-én történt. Az alapkövet ugyanezen év szeptember 1-jén helyezte el Hanauer Árpád István váci püspök, 1931-ben pedig ünnepélyesen megáldotta a templomot. Az építkezés utolsó szakasza a torony felhúzása volt, 1936-ban. 1939-ben az addig csak kimeszelt, és az évek során elszürkült templomot belül kifestették, s Krisztus Király ünnepén plébániai rangra emelték.

Nagy Zoltán huszonöt éve szolgál a templomban, egyedül. Nem könnyű paptársak nélkül működtetni egy plébániát. Persze a hívek közül vannak segítői, néhányan a látogatásomkor is ott voltak az irodában és a közösségi házban. Virágzó a hitélet Sashalmon, Zoltán atya elmondása szerint mindig használatban van a templom mellett álló Meszlényi Zoltán Közösségi Ház is.

A háromhajós templom neoromán stílusú, bazilikális elrendezésű, három kapuval, a jobb oldalon egy harminckét méter magas, vaskos toronnyal. A színes üvegablakok a szentélyben a koronát a Szűzanyának felajánló Szent Istvánt, illetve Szűz Mária mennybevitelét, a hajóban a szentélyhez közeli ablakok Szűz Mária szívét, illetve Jézus szívét ábrázolják.

„Az oltárképen, a trónon Krisztus Király ül dicsőségesen. A lábán látszódnak a sebek helyei, ahol a szögeket beleverték – a mezőkövesdi származású festő, Takács István azt is ábrázolta, hogy miként lett ő király. Kétoldalról angyalok tartják az INRI-táblát, a töviskoronát, jogarként a nádszálat, a piros palástot és a szögeket, amelyekkel fölfeszítették. Így aztán jól nyomon követhetjük a templomban, hogy milyen áron lett ő király. A szentélyben jobbra, a sekrestyeajtó felett, egy kisebb Mindenszentek-falfestmény található, egyházatyákat, rendalapítókat és magyar szenteket ábrázol. Középen áll Szent István király, azután balra a nagy rendalapítók következnek: Ambrus, Ágoston, Jeromos, Loyolai Szent Ignác, Szent Ferenc, jobb oldalon pedig a magyar szentek: Szent Imre, Szent Margit, aki letérdel, Szent László, Szent Erzsébet a rózsákkal, két apácanővér, Szent Gellért és a ferences Kapisztrán Szent János. A hittanos gyerekeket behozzuk ide a templomismertetéskor, hadd lássák a saját szemükkel is, hogy kikről beszélünk a bibliaórákon” – mondja Zoltán atya. 

A templom diadalívén az utolsó ítéletet láthatjuk, ez szintén Takács István falfestménye. A csúcson Krisztus ül, jobbján a megdicsőültek, balján az elkárhozottak. „Ez ugyan csak szóbeszéd, de el kell mondanom: mivel a képek a kommunizmus idején készültek, és Takács István derék magyar ember volt, így a kárhozottak csoportjának ábrázolásánál, a jobb felső sarokban elhelyezett egy katonasipkás, zöldruhás embert, aki feltűnően lendületesen hajítja el magától a rózsafüzért. Az egy orosz katona, egyike azoknak, akik ugye az ateizmust akarták ránk erőltetni, de hát így járt, a képen a kárhozottak közé került” – meséli nevetve Nagy Zoltán. A falképen a katona jó magasra került, így aztán annak idején senkinek nem tűnt fel.

Ahogyan már említettük, a közösségi ház névadója Meszlényi Zoltán püspök, akit 1950. június 29-én a politikai rendőrség elhurcolt, s minden indoklás, vádemelés és ítélet nélkül a kistarcsai internálótáborba zárt. A bántalmazások és a zord körülmények miatt a magánzárkában megbetegedett, s 1951. március 4-én, ötvenkilenc évesen meghalt a budapesti Gyűjtőfogház rabkórházában.

A közösségi házban a falon megnézhetünk néhány képet Meszlényi Zoltánról, a névadó püspökről. Az egyik egy nagy méretű, remek szénrajz, a másik egy kissé naiv, de kedves ábrázolás a püspök életútjáról. A harmadik pedig egy közismert fénykép a vértanúról.

Nagy Zoltán plébános ezt mondja: „Közösségi házunk névadójának azért választottam Meszlényi Zoltánt, mert vértanúként meghalt a magyar Egyházért, mi pedig tanúi lehetünk annak, hogy miként születik újjá. Meszlényi Zoltán hosszú ideig magánzárkában raboskodott. Mi az ellenkezőjét tehetjük: összejöhetünk, közösséget alkothatunk, együtt ünnepelhetünk, és alakíthatjuk egymást. A Meszlényi Zoltán Közösségi Ház megőrzi, és újból ismertté teszi a csaknem elfeledett vértanú segédpüspökünk nevét.”

Látogatásunk lassan a végéhez ér, ideje indulni, Zoltán atyának fél hattól a templomban van dolga. Búcsúzóul kaptam tőle egy szép albumot az öröm útja stációiról. Élmény volt Sashalmon járni, megnézni a Krisztus Király-templomot, és találkozni a plébánossal. Csak bízni tudunk abban, hogy nem kell már sokáig egyedül szolgálnia, hanem előbb-utóbb csatlakozik hozzá valaki a közelmúltban végzett fiatal papok közül.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. június 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.