A zalahalápi Szent József-templom – Érsekségi ékességek (79.)

Az 1975-ös egyházmegyei névtár szerint Haláp „a 12. század elején az Atyusz nemzetség birtoka. 1333-ban Péter a papja. 1433-ban egyházát a Szent Szűz, a mellette levő kápolnát pedig Szent László tiszteletére említik. Mai temploma 1769-ben épült. Barokk. A birtokos Bogyai Ignác győri nagyprépost költségén. Főoltárának freskója Maulbertsch műve. Plébániáját 1789-ben szervezték újjá. A templom műemlék jellegű. Méretei: 20,4×8,4 m. Titulusa: Szent József.”

Ma a templom az országos műemlékjegyzékben az M 5358 számon nyilvántartott műemlék. A település a Tapolcai-medence körül található tanúhegyek északi oldalán, a Haláp-hegy lábánál fekszik. Első említése 13. századi, nevét a korabeli birtokos család után kapta. Közigazgatásilag 1950-ig Zala megyéhez tartozott, Zalahaláp belterületen kívül hozzá tartozik Ódörögdpuszta, Újdörögdpuszta, ahol uradalmi gazdaságok voltak, illetve az újabb keletű és Kolónia településrész. A zalahalápi plébánia ma a tapolcai esperesi kerületbe tartozik, filiája Sáska (Szent Imre-templom), oldallagosan ellátja a Gyulakeszi plébániát.

Haláp egyik legjelentősebb birtokosa a Bogyay család volt, nekik köszönhetjük a barokk templom mai alakját, illetve a 19. század elején emeltetett Szentháromság-szobrot. 

A homlokzati építési felirat szerint a templomot 1730-ban Bogyay Józsefné Csízy Krisztina állíttatta helyre romjaiból. Az 1745-ös vizitáció a templomot sík mennyezetes hajóval, torony nélkül, de sekrestyével írja le. Mai alakjában Bogyai Ignác győri kanonok, később nagyprépost építtette 1769–1772 között. Az egyhajós, homlokzati tornyos templom szentélye belül szegmensíves, kívül egyenes záródású. Északi oldalához sekrestye csatlakozik, falazott orgonakarzata a hajó első szakaszába nyúlik. A templom homlokzatán a kapu felett feliratos kőtáblán az építés évszáma, 1770 és az építtető kegyúr, Bogyai Ignác győri nagyprépost neve olvasható. Az oromzatban faragott címere, a homlokzat szélső szakaszaiban, falfülkékben Szent Péter és Szent Pál szobrai találhatók. Az 1950-es években déli oldalhomlokzatán még a maitól eltérő lantablakokat írnak le.

A barokk berendezés több eleme megőrződött, így a padok, a faragott fa szószék, a főoltár az adoráló angyalpárral közrevett faragott fa tabernákulummal. Az egykori kifestésnek ma már csak a szentély hátfalára és boltozatára eső része látható. Itt a teljes felületet nagyszabású barokk kompozíció foglalja el, a látszatarchitektúrával megfestett főoltár képe. Feljegyzések szerint a szentély leckeoldalán Nepomuki Szent János-kép lappang, amelyet akkor meszeltek le, amikor a Jézus Szíve-szobrot kapta a templom.

A falkép márványoltár illúzióját kelti, a széleken oszloppárok közt grisaille (monokróm) technikával szobrok hatását kelti Szent Anna és Joachim képe, felettük a párkányokon pedig egy-egy angyal alakja. Az oszlopok közt, illetve térben „mögöttük” súlyos leplet von félre egy-egy puttófigura. A festett középkép felett ismét térbeli illúziót keltve, lebegő koronában, sugárkoszorúban megjelenő háromszög és a Szentlélek kiterjesztett szárnyú galambja jeleníti meg a Szentháromságot, felette felhők közt angyal tartja a kupolás záradékot.

Maga az oltárkép a templom névadó szentjét, Szent Józsefet ábrázolja Máté evangéliuma szerint, amint kezében a gyermek Jézust tartja, előtte Mária pihen a sziklán, körülöttük angyalok, az isteni figyelmeztetés közvetítői, hogy meneküljenek Egyiptomba. A falképet az 1940-es években restaurálták, a beavatkozás részletei nem ismertek. A korábbi szakirodalom a jelentős művet stílusa alapján Franz Anton Maulbertch művének tartotta, aki a 18. század egyik legjelentősebb osztrák mestere, magyarországi művei közül kiemelkedő a Padányi Biró Márton püspök megrendelésére készített sümegi plébániatemplom belső kifestése. Az újabb szakirodalom (Ugry Bálint, In Barokk freskófestészet Magyarországon I. Bp., 2019.) azonban bizonyító erejű adatok hiányában ismeretlen mester műveként tárgyalja.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár

Magyar Kurír