Adományt és reményt visz a határon túlra az Egyházaskozári Csángó Csoport

Az Egyházaskozári Csángó Csoport tagjai olyan helyekre járnak, ahol egy felszerelt iskolatáska vagy egy keverőtárcsás mosógép is ritka kincs, ahol sokan a vizet, az áramot, a csatornarendszert is nélkülözik – és ahol a személyes törődés is épp olyan létszükséglet, mint a mindennapi kenyér.

Puskás Antal, a csoport vezetője apai ágon maga is moldvai származású, tulajdonképpen hazajár oda mintegy tizenöt esztendeje – igaz, máltai önkéntesként még csak hat éve látogatja a csángóföldi és a Székelyudvarhely környéki településeket.

Amikor a csoport Moldvába megy, rendszerint a Bákó megyei Lábnyik község, az egyik legkeletibb magyarlakta falu a látogatás központja, innen kiindulva jutnak el a környező településeken – Magyarfaluban, Forrófalván, Pusztinában, Pokolpatakon, Rekecsinben – élő családokhoz. Előzetes tájékozódás után név és lakcím szerint, célzottan keresik fel a rászoruló embereket, minden alkalommal ruha- és élelmiszer-adományt, iskolaszert, gyermekholmit, illetve más nélkülözhetetlen használati cikkeket visznek nekik.

Puskás Antal elmondta, gyakran találkoznak olyan családokkal, akik még a vizet, az áramot és a csatornarendszert is nélkülözik. Ezekről a családokról legtöbbször a helyi kapcsolattartóik révén értesülnek: egyikük Gagyi Margit nyugdíjas tanítónő, aki a Hargita megyei Felsősófalván a Remény Napközi Otthonban nevel tizenöt-tizennyolc hátrányos helyzetű gyereket. Sok szegény családdal kerül kapcsolatba, de van, hogy más úton jut el a rászorulók híre az egyházaskozári csoporthoz.

A székelyudvarhelyi Tamás Hajnalka osztotta meg a közösségi médiában, hogy a Székelyudvarhely szomszédságában lévő Ócfalván nagyon nehéz helyzetbe került és még élelmiszerhez is nehezen jut a hatgyermekes Király család. Puskás Antal észrevette ezt a bejegyzést, s ez alapján keltek útra idén tavasszal, hogy moldvai-székelyföldi missziójuk során felkeressék Királyékat. Mivel pontos címük nem volt, mikor Ócfalvára értek, egy, a templomból kifelé tartó székely házaspártól kértek útbaigazítást, ők pedig az épp szembe jövő kislányra mutattak: nézzék csak, ő a család egyik leánykája. Esős, szeles volt az idő, és Puskás Antalékkal egy ujjatlan felsőt viselő, meztelen karú gyermek jött szembe. A máltaiak kérdésére azt felelte: egy kabátjuk van a testvéreivel, s azt most a kisebbik húgának kellett adnia. „Autóba ültettük, és a nálunk lévő adományruhákból rögtön kerestünk neki egy kabátkát, találtunk is egyet, ami épp illett rá. Aztán ő kalauzolt el bennünket az otthonába, ahová zegzugos földutakon jutottunk el” – mesélte Puskás Antal.

Az Egyházaskozári Csángó Csoport évente egyszer tud útnak indulni, ennél azonban jóval több fordulóra volna szükség. Ahogy a kis Király lányt a kabát, úgy melengetik meg ezek a találkozások a szükséget szenvedő magyar testvérek és az őket meglátogatók lelkét – egyszerre bátorítva mindenkit odafordulásra és reménységre – hangsúlyozta beszámolójában Puskás Antal.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír