Áldozattal járul hozzád

Katolikus népénekeink között több olyan közkedvelt miseéneket találunk, amelyek műfajukat tekintve tanítóköltemények. Istent dicsőítve, imádkozva megénekeltetik velünk azokat az igazságokat, amelyek keresztény hitünk lényegéhez tartoznak.

A Szent vagy, Uram 220. darabjának szövege és dallama a Zsasskovszky testvérek egri műhelyében íródott a 19. század végén. Egyes versszakait bevonulási, illetve felajánlási énekként alkalmazhatjuk. Ez a népszerű miseének az Eucharisztia áldozati jellegét helyezi a középpontba. Vizsgáljuk meg, milyen szemlélet tükröződik megfogalmazásaiban!

Az Istenhez áldozattal járuló nép imádságának szeretne hangot adni. Az első versszakban az áldozat úgy jelenik meg, mint ami az Isten szeretetét felismerő hívő gyülekezet szívből jövő köszönetének kifejeződése: hálaáldozat (sacrificium laudis).

Szeretnénk, hogy Isten tetszését lelje benne. A szöveg ennek tartalmát nem részletezi. Hálaáldozatunk a megélt istenkapcsolat számos regiszterét megszólaltatva kerül a liturgia terébe: hitvallásunk (lex credendi), imádságos istendicséretünk (lex orandi), de keresztény életalakításunk (lex vivendi) gesztusait, „szándékunkat, tetteinket és mind egész éltünket” magában foglalja. Ez a mi lelki áldozatunk (vö. Róm 12,1, logiké thüszia), ami által az Atyának szentelt örök áldozattá lényegülünk.

Az ének felajánlási strófái híven tükrözik a Trentói Zsinat tanítását a szentmise és Krisztus megismételhetetlen keresztáldozatának kapcsolatáról. „Az oltáron megújul most a kereszt áldozata”: emlékezésünk (memoriale) a jelenbe hozza (repraesentatio), de talán pontosabb, ha így fogalmazok: a liturgia idők fölötti jelenében jelevalóvá teszi számunkra a keresztet.

Krisztus egykor vérét ontva adta életét áldozatul (cruente); mi az Örök Főpapnak ezt az áldozatát vérontás nélkül (incruente) ünnepeljük. Úgy tapasztaljuk, hogy húsvéti misztériuma számunkra a kegyelem forrása, amiből „bőven árad ránk a váltság”: a Trentói Zsinaton ezt a kapcsolódást fejezi ki az applicatio fogalma. A szentmisében tehát az Eucharisztia kenyerében és borában való részesedés üdvösséghozó kiengesztelődésben és közösségben is részeltet bennünket.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír