Alexandriai Szent Kelemen művei új megvilágításban – Szuromi Szabolcs legújabb kutatási eredményei

Kultúra – 2023. március 27., hétfő | 12:56

Március 21. és 25. között Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem Széchenyi-díjas professzor Egyiptomban elemezte a 2. századi keresztény források fennmaradt töredékeit. A nemzetközileg is kiemelkedően jelentős kutatás eredményeinek leírását olvashatják.

Számos visszatérő elmélet ismert Alexandriai Szent Kelemen (†215) három legterjedelmesebb munkájáról. Ezekre jellemző, hogy a hagyomány szerint Szent Márk evangélista által alapított alexandriai iskola keretein belül egy egymásra épülő, három elemből álló rendszernek tekintik az Intelem a görögökhöz (Protreptikosz), a Nevelő (Paidagogosz) és a Szőnyegek (vagy más fordításban Arabeszkek: Sztrómateisz) című műveket; vagy elvetik ezt az összefüggést. A legutóbbi négy évtizedben (1983–2022) lezajlott kutatások másik fő jellegzetessége az egyes művek datálásának problémája volt. Ez jelenleg – az említett három munka fenti sorrendjét követve – azok keletkezését 195 körülire, 198 körülire, illetve 198 és 203 közötti időszakra határozta meg.

Fontos rögzíteni, hogy az említett művek esetében fennmaradt teljes kézirat nagyon késői (a korai 10. századra tehető), és nagyszámú elírást tartalmaz, amelyek valószínűleg a felhasznált ókori forrásokból erednek. Hasonló módon szükséges hangsúlyozni a töredékkutatás alapvető hiányosságait a három munkával kapcsolatosan. Ennek gyakorlati indokai vannak, hiszen a 6. században alapított, és a Boldogságos Szűz Mária nevének szentelt szír monostorból (Egyiptom, Dayr al-Suryān) 1839 és 1851 között a British Múzeum több száz értékes kéziratot vásárolt meg, amelyek jelenleg a Brit Nemzeti Könyvtárban találhatók és szakmai feldolgozásuk nem történt meg. Ez utóbbi probléma azonban mostanra részben áthidalható, mivel a monostorban Egyiptom jelenlegi leggazdagabb ókeresztény kéziratos papirusztöredék-kollekcióját tártak fel az elmúlt években, amely töredékek visszanyúlnak a 2. század első felére. Ugyanez mondható el a Szent Mena Monostorba (Mariut) összegyűjtött, valamint az új (1987-ben kezdeményezett, majd 1995 és 2002 között létrehozott) Alexandriai Könyvtárban, főleg magángyűjteményekből gyarapodó ókeresztény kézirattöredék-állomány tekintetében.

Ha ezeket a tényeket, és az Alexandriai Szent Kelemen három legjelentősebb művével kapcsolatosan említett két fő irányzatba sorolható elméleteket összevetjük egymással, akkor – a korai kéziratok lokalizációjához és kormeghatározásához kidolgozott új módszert alkalmazva (vö. Szuromi, 2022. május 20.) – egy teljesen új, harmadik elméletet tudunk kellően megalapozottan felvázolni Alexandriai Szent Kelemen három legismertebb munkájának a keletkezéséről és egymáshoz való viszonyáról.

A művek, minden valószínűség szerint, az alexandriai iskola keretében készültek el. Több szakértő megállapította, hogy a munkákat nehezen lehet egy szisztematikusan egymásra épülő, oktatáshoz összeállított, összefüggő irodalmi munkának tekinteni (pl. Vanyó László, Jean Daniélou, John Ferguson, Eric Osborn, stb.). Miközben az említett álláspont meggyőzőnek tűnik (különösen a három mű jelenleg elfogadott kronológiai sorrendjét követve), mégis Szuromi professzor március 21. és 25. között több egyiptomi kéziratgyűjteményben elvégzett töredékkutatásai, paleográfiai és összehasonlító szövegkritikai vizsgálatai három fontos tényre mutattak rá, amelyek eddig elkerülték a szakértők figyelmét.

1) A szóbeliség egyértelmű visszatükröződése a munkákban: azaz a művek vagy diktálás, vagy egyszerű jegyzetelés útján kerültek összeállításra. Ez számos kérdésre (a szisztematikus szerkezet hiánya, a művek egymással való kapcsolata, stb., érthető magyarázatottal szolgál).

2) A három mű hagyományos sorrendje nagy valószínűséggel téves, mivel, ha átrendezzük a munkákat, akkor egy teljesen logikus egységes képet alkotnak, vagyis: I. Protreptikosz; II. Sztrómateisz; III. Paidagogosz.

3) A hagyományos keletkezési dátumok Szent Kelemennek az alexandriai iskola keretében végzett oktatói korszakaiból és a művek írott formában történő elkészítéséből indulnak ki. Azonban, ahogy az fentebb már világossá vált, a munkák az oktatás folyamán, szóban keletkeztek és kerültek lejegyzésre.

Így mind a 195. évi kiindulási dátum, mind a művek között feltételezett néhány éves időszakok felülvizsgálatra szorulnak. A Sztrómateisz kiforrott jellege gyakorlott oktatóra utal, ahogyan Szent Kelement már Viktor pápa (188–199) hivatalba kerülése előtt ismerték. A rendelkezésre álló kortárs töredékek korát és szövegverzióját vizsgálva mindennek alapján kellően valószínűsíthető, hogy a 180-as évek végi és röviddel egymás után lejegyzett három műről beszélhetünk.

Szuromi Szabolcs Anzelm professzor különböző egyiptomi gyűjteményben végzett kéziratos töredékkutatásai és szövegkritikai vizsgálati eredményei alapján lényegesen módosult az Alexandriai Szent Kelemen három legfontosabb műveinek keletkezési formájáról, egymáshoz való viszonyáról és keletkezési dátumáról kialakított kép. Az utóbbi – összevetve a többi neki tulajdonított munka feltételezhető dátumával, a művek szóhasználatával, valamint a kortárs és megvizsgált töredékek sajátosságaival – egy, a 180-as évek legvégén, azaz nem 195 és 203 között, hanem nagy valószínűség szerint 187 és 188 között, röviddel egymás után keletkezett három ókeresztény forrást valószínűsít, amely magán hordozza a szóbeliség egyedi jellegzetességeit. A most feltárt új tények alapvetően befolyásolják az alexandriai iskoláról és általánosságban, az apostoli atyák időszakáról és irodalmáról kialakított tudományos képét.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria