Ami az élet megelevenedését szolgálja – Pécsi Rita az organikus pedagógia új szombathelyi képzéséről

Nézőpont – 2023. február 25., szombat | 12:01

Organikus pedagógia szakirányú továbbképzés indult idén februárban Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémián. A korábban csak Budapesten elérhető program vezetőjét, a téma ismert szakértőjét, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatót, főiskolai tanárt kérdeztük a képzésről.

– Országszerte ismert előadója ennek a témának. Miért fontos Önnek az organikus pedagógia szemléletének átadása? 

– Gyakorlatilag több évtizede kutatom, fejlesztem, adaptálom Josef Kentenich pedagógiai rendszerét. 1995-től több mint tíz éven át iskolát vezettem Pécsett, és több pedagógiai tárgyat oktattam a Pécsi Tudományegyetemen. Akkor már évek óta kutattam a pedagógiai, neveléstudományi tartalmakat, hogy segítséget nyújtsak a leendő tanároknak, a kollégáimnak és a szülőknek, mert azt tapasztaltam, hogy bár sok mindent tudnak, éppen a gyerekben, az emberben „nincsenek otthon”. 

A Schönstatt család- és nevelési mozgalom 1982 óta van jelen Magyarországon. Azóta többen is foglalkoztak, foglalkoznak főleg a párkapcsolati vonatkozásaival, de a nevelési terület sokáig perifériára szorult. 

Tilmann Beller schönstatti szerzetes pap hozta a mozgalmat Magyarországra egy házaspár – Gódány Róbert és Rita közreműködésével. Mi 1993-ban csatlakoztunk, éveken át jártunk családnapokra Óbudavárra, megismerkedtünk Tilmann atyával is. Sokat kaptunk ezeken az alkalmakon, amelyek hozzásegítettek bennünket a házasságunk gazdagabb és mélyebb megéléséhez. Kentenich atya pedagógiai rendszerét azonban egy pécsi pap barátunk lelkendezése nyomán ismertem meg. Ő Hollandiában hallott erről egy továbbképzésen, és biztatott, hogy érdemes lenne elmélyednem benne, mert igen jól tudnám használni az egyetemi oktatómunkámban. 

Írtam a Schönstatt központjába – ott többen is foglalkoznak a Kentenich-pedagógiával –, és postafordultával megkaptam az első ötkötetes szakmai anyagot. Rögtön neki is láttam a fordításnak. (Egyébként Latin-Amerikában nagyon eleven ez a szemléletmód, olyannyira, hogy van ország, ahol Kentenich atya születésnapja munkaszüneti nap. Erről részletesebben is olvashatnak a Katolikus Pedagógia folyóiratban.) 

– Akkoriban milyen szakmai területtel foglalkozott éppen?  

– Éppen az idő tájt doktoráltam művészetpedagógiából, és egyre lelkesebben tapasztaltam, hogy minden modern pedagógiai, pszichológiai, neveléstudományi, idegélettani kutatással összhangban van ez a rendszer. Meg is kérdeztem Tilmann atyát, miért nem hallottunk még a mozgalom alkalmain erről a nagyszerű keresztény pedagógiáról. Azt mondta: „Nézze, Rita, idejöttem, csaknem egyedül.

El kellett dönteni, hogyan kezdjük el a munkát.

Meggyőződésem, hogy elsőként a házaspárokkal kell foglalkoznunk. Nem lehet ezzel egy időben a pedagógiára is fókuszálni. Azt majd Ön megcsinálja, de segítek.” 

Így kezdődött. Azóta, hála Istennek, vannak már munkatársak is, akik nem utolsósorban a budapesti képzésen végzett mentorok közül kerültek ki.

– Örvendetes, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) fővárosi campusán  megkezdett organikus pedagógia szakirányú továbbképzés idén már Szombathelyen is elérhető. A megnövekedett érdeklődésnek köszönhető ez a nyugat-magyarországi helyszínre kihelyezett kurzus? 

– Igen, nagyon népszerű a képzés, ez már az ötödik induló évfolyamunk lesz az AVKF-en. Az ország minden részéből vannak hallgatóink, és tapasztaljuk, hogy sokuknak bizony nem egyszerű szombat reggel kilenc órára odaérni a pesterzsébeti campusra. 

Ezért gondolkodtunk azon, hogy évente más-más régióban is jó volna csoportot indítani, így a távolság nem lenne akadálya a részvételnek. Székely János szombathelyi püspökkel évekkel ezelőtt futólag már váltottunk erről pár szót egy konferencián. Nagyon határozottan mondta, hogy nyitott volna az együttműködésre, keressük a lehetőségét.

Időközben több előadásra kaptam meghívást a Martineumba. Az ottani vezetőség is úgy látta, hogy nagy az érdeklődés a téma iránt. Fölkerestük tehát püspök atyát, aki azonnal igent mondott, és az egyházmegye oktatási-nevelési intézményeinek vezetői számára elindított egy bevezető képzést, amely már fél éve tart. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola pedig ennek nyomán meghirdette a nyílt képzést.

Külön kiemelném, hogy Székely püspök atya fenntartóként nyolcvan százalékos támogatást nyújt a képzéshez az egyházmegye intézményeiben dolgozóknak. (Egyébként néhány évvel ezelőtt a Váci Egyházmegyében Beer Miklós püspök és Csáki Tibor, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának akkori vezetője szintén hozzájárultak a pedagógusok képzéséhez.)

– Csak pedagógusok számára nyitott a képzés? 

– Nem csak pedagógusok számára lehet hasznos ez a kurzus, ezért meghirdettük vendéghallgatóknak is, és örömmel látjuk, hogy a jelenlegi, sok tekintetben meglehetősen zavaros légkör és feltételrendszer ellenére idén is nagy létszámú csoportokkal indulhatunk.

Budapesten százhúszan, Szombathelyen hetvenöten kezdik meg a tanulmányaikat.

– Mi a tapasztalata, a képzést elvégző hallgatók milyen területeken használják fel a tanultakat? Vannak erről visszajelzések? 

– Nagyon sok visszajelzést kapunk, s ezek annyira egyértelműen örvendetesek, hogy ha idéznék közülük, az, úgy gondolom, szerénytelenségnek tűnne. 

A legerőteljesebb visszajelzésnek azt érzem, amikor valaki elvégzi az egy évet, majd a következő évfolyamra beiratkozik valamelyik hozzátartozója, például a férje, az egyetemista gyermeke, a kismamaként otthon lévő menye.

Olyan hallgatóink is voltak, akiknek kétszer is kedvük volt végigjárni a képzést.

A legtöbben úgy fogalmaztak, hogy új szemléletmódot kaptak, ami sok területen megerősítette őket a belső tudásukban, s azáltal, hogy rendszerbe helyeztük, elmélyítettük ezeket az ismereteiket, átalakultak a családi, munkahelyi kapcsolataik, és nagyon megbízható, a mindennapokban jól használható iránytűt kaptak a nevelési-önnevelési konfliktushelyzetekhez. 

Több nevelési-oktatási intézmény átalakította a pedagógiai programját az organikus szemlélet szerint, és vannak már ezekre a pedagógiai elvekre épülő új intézmények is. Az Apor-főiskolán működik az Organikus Pedagógia Módszertani Központ, és létrejött az Organikus Pedagógia Egyesület, mindkettő azért, hogy a hasonló szemlélet szerint működő csoportok, személyek, intézmények kapcsolatban maradjanak egymással, illetve segítséget és további impulzusokat kaphassanak. 

 – A szombathelyi után további helyszíneken is elindulhat majd a kurzus?  

– Igen, az a tervünk, hogy minden budapesti évfolyammal párhuzamosan az ország egy másik régiójában is megszervezzük a képzést. 

– Rengeteg előadást tart az érzelmi intelligenciáról, valamint Kentenich atya gondolatai nyomán az organikus pedagógiáról. Miért tartja fontosnak mindezt? A szomszédunkban háború dúl, az energiaválság miatt a családok jelentős része leginkább a pénze számolgatásával van elfoglalva, a hétvégi bevásárlás előtt mindenképpen. Nem luxus ma ez a téma? 

– Éppen  azért jutottunk ide, mert sok minden elvonja a figyelmünket. Ha valamire szükség van, az éppen a fokozott tudatosság, a belső biztonság. Olyan korszakban élünk, amikor a régi világ szellemi alakulatai szétesnek. 

Válságban van a formális egyházi élet, egyértelmű támadások érik a család intézményét, szétzilált az intézményes nevelés… Ha lehet így fogalmazni, ma a szellem szenved a legjobban, s egyúttal a szellem a legfőbb támadási pont.

Most kell és lehet igazán alkotni.

Úgy látjuk, hogy egyszerűsége, életközelisége és nagy mélységei révén az organikus szemlélet képes az élet megelevenedését szolgálni. Sok vonatkozásban hordozza a múlt értékeit, ugyanakkor rendkívüli mértékben érzékeny megváltozott korunk kihívásaira. Nem luxus, hanem éppen ellenkezőleg, létszükséglet törődni a kapcsolatainkkal, önmagunkkal, egymással és Istennel. Ha valamikor, hát éppen most kell még tudatosabban az élet ütőerén tartanunk a kezünket. 

(A képzésről bővebben IDE klikkelve illetve az Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapján, a szakirányú továbbképzéseknél tájékozódhatnak az érdeklődők).

Szerző: Körössy László  

Fotó: Lambert Attila 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. február 19-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria