Az adósság elengedése és az igazságosság erénye

Csaknem hat évtizedes – 58 évre visszamenő – hagyomány az Egyházban az, hogy az új év első napján Szent Péter utódja, a római pápa, békeszózattal fordul a világ felé. Ennek az eseménynek egy új szentév megkezdésekor különös jelentősége lehet, hiszen megosztott és háborúktól meggyötört világunkban az emberek békére vágynak.

Égető szükség van olyan emberekre, akiknek a szívében béke van, és olyan egyszerű és meggyőző üzenetekre, amelyek közelebb hozzák a béke megvalósulásának lehetőségét.

Az idei békére buzdító pápai körlevél egyik lefontosabb üzenete az, hogy a gazdag országok engedjék el a szegény országok adósságát,[1] mert a szegények megsegítésével a feszültségek, békétlenségek ebből származó okai oldódhatnak. Ferenc pápa levelében hivatkozik Szent II. János Pál pápának a 2000. évben kiadott bullájára, amelyen hasonló kéréssel fordult a világ felé.[2] A hétköznapi módon gondolkodó emberekben azonban a pápa felhívását hallva kérdések merülhetnek fel:

Nincs-e ellentétben az egyházfő kérése a társadalometika egyik legfontosabb erényével, az igazságossággal?

Miért nem dolgoznak többet vagy hatékonyabban a szegény országok lakói, hogy országuk adósságát törlesszék? Nincs más lehetőség, csak az adósság elengedése? Végül, mit mond erről az Egyház szociális tanítása?

Az Egyház elismeri az igazságosság erényének fontosságát, de ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy egy igazságtalan világrend miatt a szegény népek kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. A természeti kincsekben gazdagabb népek például magasabb életszínvonalon élhetnek, mint ahol nincs ilyen adottság, ugyanakkor úgy is alakulhat, hogy mások tudják kihasználni a lehetőségeket, és a „kincsek” eredeti tulajdonosai szegények maradnak. Az erősebb helyzetében lévők a történelem folyamán látszólag támogatták is a szegényebbeket, de a segítségnek az volt a célja, hogy politikai befolyást szerezzenek náluk. Ha adtak is segélyeket, nem azzal a szándékkal tették, hogy a másikat segítsék, hanem azért, hogy gazdaságilag és politikai szempontból még kiszolgáltatottabbá tegyék őket.

Ezekben az esetekben

az adósság elengedése nincs ellentétben az igazságosság erényével, hanem éppen az igazságosság helyreállítását jelenti.

Példaként Ferenc pápa az igazságosság olyan tényezőjére is felhívja a figyelmet, amelyre csak az utóbbi időkben gondolunk. Ez pedig az „ökológiai” igazságosság kérdése.[3] A gazdag országok fejlett iparukkal sokszor kizsákmányolták a természetet, ezzel a Föld összes nemzetének mérhetetlen kárt is okoztak, okoznak. A szegényeknek pedig különösen is. A pénzbeli adósság elengedése valójában tehát ennek az ökológiai deficitnek a visszafizetéseként értelmezhető, egyfajta kártalanítás, azaz az igazság helyreállítása lenne.

Az Egyház társadalmi tanítása nemcsak az előbb említett csereigazságosságot (iustitia commutativa), hanem a társadalmi igazságosságot (iustitia socialis) is ismeri. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozók olyan törvényeket hoznak, amelyek előrelátóan a nehéz helyzetben levő emberek és népek érdekeit védik.[4] Ezenkívül az Egyház gyakran hivatkozik a kisegítés (szubszidiaritás) elvére,[5] ez olyan hathatós segítségnyújtást jelent, amely hosszabb távon lehetővé teszi az adósság visszafizetését. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a kölcsönadó a visszafizettetés mellett megjelenő többletkövetelésként nem avatkozhat be a kiszolgáltatott, szegény (adós) ország életébe.

Ferenc pápa újévi üzenete egy új szentév kezdetén hangzott el.

Szent Péter utódja levelében nemcsak gazdag és szegény országok vezetőihez szólt, hanem minden jóakaratú emberhez. Az adósságteher nemcsak a népeket, hanem a családokat is sújthatja. Emiatt mindnyájunk közös küldetése, hogy szeretettel forduljunk a rászorulók felé,

és adósságuk elengedésével, csökkentésével vagy munkalehetőség biztosításával segítsük őket.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír