Az államépítés első helye az emberi szív – Szent István király ünnepe Horvátországban

Koncelebrált Kirhofer Róbert, a Baranyai Espereskerület esperese; Beer Gergely helyi plébános; valamint Andrássy Gyula vörösmarti, kiskőszegi és hercegszőlősi plébános. Az ünnepen jelen volt Császár Zoltán, Magyarország eszéki konzulja és Jankovics Róbert országgyűlési képviselő is.

Homíliáját Almási Róbert, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye magyar referense egy egyszerű, ugyanakkor mélyreható kérdéssel kezdte: „Hol vagyok otthon?” Mint mondta, az embernek szüksége van egy helyre, ahol ismeri önmagát és környezetét, ahol otthonosan mozog a nyelvben, a kultúrában és a hagyományokban. Ám ennél is fontosabb kérdés, hogy mire épül az otthonunk.

A szónok Jézusnak a sziklára épített házról szóló példabeszédére utalva rámutatott: az életben elkerülhetetlenek a viharok. A kérdés nem az, hogy lesznek-e nehézségek, hanem az, hogy mi marad meg akkor, amikor a vihar elvonul.

Szent István király éppen ezt értette meg – hangsúlyozta. „Nem csupán egy országot akart építeni. A jövőt akarta építeni” – fogalmazott. Szent István számára Krisztus volt az a szikla, amelyre népe életét építette. Ennek jegyében szervezte meg az egyházi életet, templomokat építtetett, törvényeket alkotott, és fiát, Szent Imrét is arra tanította, hogy a hitnek a mindennapi életben, jó cselekedetekben kell megmutatkoznia.

„Nem elég hallgatni. Meghallgatni és cselekedni is kell” – idézte a szónok Jézus tanításának lényegét. A keresztény örökségre való büszkeség önmagában nem elegendő – hangsúlyozta. A hit valódisága a hétköznapokban mutatkozik meg: abban, ahogyan házastársunkkal, gyermekeinkkel és embertársainkkal bánunk; abban, hogy képesek vagyunk-e megbocsátani, igazat mondani, alázatosnak és szelídnek lenni.

Szent István fiához intézett Intelmeit felidézve kiemelte: az uralkodónak erősnek, alázatosnak, mértékletesnek, szelídnek és becsületesnek kell lennie. „Az államépítés első helye az emberi szív” – húzta alá.

A család békéje a szív békéjével kezdődik, a közösségek közötti békét pedig olyan emberek képesek megteremteni, akik készek a kiengesztelődésre és a megbocsátásra.

A szónok XIV. Leó pápa békére szólító felhívására is utalt. A béke nem magától születik meg – mondta –, hanem mindennapi döntéseinkkel kell építenünk.

Talán nem tudjuk megállítani a világ háborúit, de meg tudjuk állítani a veszekedést, meg tudjuk tenni a kiengesztelődés felé vezető lépést, és meg tudunk bocsátani. Ezek a mi köveink. Ezekből épül a ház, ezekből épül a közösség, és ezekből épül közöttünk Isten országa”

– fogalmazott.

A homíliában szó esett a mohácsi csata idei, 500. évfordulójáról is. Almási Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelemre nem csupán a múlt hibáinak számbavétele miatt kell tekintenünk, hanem azért is, hogy tanuljunk belőle. A mohácsi tragédia arra figyelmeztet, hogy sem az állam ereje, sem a népek összetartozása, sem a hit nem magától értetődő valóság.

„Minden nemzedéknek újra fel kell építenie azt, amit örökségként kapott” – mondta. A Szent István-i örökségről szólva a szónok hangsúlyozta: az örökség nem múzeumi tárgy, hanem felelősség. Ezért

minden nemzedéknek fel kell tennie a kérdést: „Mit adsz tovább?” A gyermekeknek és a fiataloknak nem csupán anyagi javakat kell örökül hagynunk, hanem hitet, anyanyelvet, hagyományt, becsületet, közösséget és békét is. 

Különösen fontos ez a horvátországi magyar közösségek számára. „A keresztény identitás nem falat épít, hanem hidat. A gyökér nem azért van, hogy elválasszon, hanem hogy megerősítsen bennünket” – mondta Almási Róbert. Aki ismeri és becsüli saját gyökereit, annak van ereje ahhoz is, hogy kezet nyújtson másoknak.

A homília végén a szónok azért imádkozott, hogy a hívek hite az élet viharai között is szilárd maradjon; családjaikat szeretet, közösségeiket türelem hassa át; bölcs és alázatos vezetők, jövőbe tekintő fiatalok és tapasztalatukat továbbadó idősek szolgálják a közösség javát.

„Milyen szép lenne, ha gyermekeink és unokáink egy napon azt mondhatnák: itt vagyok otthon. Tudják, honnan jönnek, ismerik őseik hitét, szeretik anyanyelvüket, ismerik Szent István örökségét, és tudnak magyarul imádkozni, miközben békében élnek azokkal, akik mellettük más nyelvet beszélnek, más hagyományban élnek és más történelmi tapasztalatot hordoznak” – zárta homíliáját Almási Róbert.

Az ünnephez kapcsolódóan ugyanazon a délelőttön megtartották a dályhegyi Szent István-búcsút is, az almási Menedéket Nyújtó Szent Szűz kegyhelyének filiájában. A helyi magyar nemzetiségű hívek jelenlétében Almási Róbert Tomislav Ćurić plébánossal együtt mutatott be szentmisét. Augusztus 22-én, szombaton Zágrábban folytatódott az ünnepségsorozat szentmisével és akalmi műsorral.

Szent István király ünnepén a szentmisék végén megáldották az új kenyeret is, hálát adva az idei termésért és az aratásért.

Forrás és fotó: Diakovár-Eszéki Főegyházmegye Magyar Referatúrája

Magyar Kurír