„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” – ez volt a fő motívuma a két lelkipásztor tanításának.
Kaskötő Miklós, a Budapesti Görögkatolikus Parókia segédlelkésze elmélkedésében a daganatos megbetegedés példáján keresztül felvetette azt a kérdést, hogy lelkünk is képes-e megbetegedni. Ha valaki traumatikus eseményen vagy veszteségen megy keresztül, akkor nagyon oda kell figyelnie a feldolgozásra, és gyakran szükség van külső segítségre is.
A lélek legnagyobb segítsége Isten békéje,
hiszen „a békesség a gyógyulás forrása, a békesség a lelki fejlődés alapvető feltétele. Pontosan erre van szükségünk ahhoz, hogy újra megerősödhessünk, hogy mindent elviselhessünk Krisztusban”.
Debreczeni András, a Budai Görögkatolikus Parókia segédlelkésze tanításában kiemelte, mennyire nehéz „megdolgozni” a békéért, hiszen az nem jön magától. „Megteremteni a békét a békétlenség közepette szinte lehetetlennek tűnik.” A legnagyobb békétlenség önmagunkban van, s nagyböjtben különösen megküzdünk a saját gyengeségeinkkel. Ez nehéz, de szükséges, mert ahhoz, hogy másokkal békét tudjunk kötni, először magunkkal kell szembenéznünk. Ebben nem vagyunk egyedül, mert az a Krisztus, aki
vállalta a magányt és a kiszolgáltatottságot a békénkért, a sebeket a sebeink gyógyulásáért,
ott van velünk.
Az elmélkedéseket követően kezdődött a szertartás, Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével.
A főpásztor prédikációja elején feltette a kérdést: Hány Isten van? Van-e következménye az életünkben annak, hogy egy Isten van? Ha egy Isten van, akitől minden származik, mi is Tőle vagyunk, Ő az életünk forrása. Az életünkben lévő értékek – így a család, a barátok, a tudás – nem lehetnek fontosabbak Istennél, de szerencsére nem kell ezeket szembeállítani Istennel, mert minden más érték őbenne elfér.
Istenben minden jelen van.
Az Egyház segít a nagyböjtben nem elfelejteni, hogy Istennek köszönhetjük mindenünket; az idő a mi kezünkben van – fogalmazott Kocsis Fülöp. – A nagyböjt lehetőséget ad a felkészülésre. Ha élünk ezekkel a lehetőségekkel, ha elmegyünk a nagyheti szertartásokra, ha felismerjük, hogy Isten az egyetlen, akkor könnyebb a böjt, könnyebb a hosszú ima, könnyebb a parancsok megtartása, mert ezek mind Krisztushoz vonzanak közelebb minket. Szüksége van a világnak olyan emberek példájára, akiknek egyedül Krisztus fontos, mert Ő is mindenről lemondott értünk, mi voltunk Istennek a legfontosabbak.
A hajdúdorogi érsek-metropolita a szertartás végén köszönetét fejezte ki a szervezőknek, a befogadó ferenceseknek, a kórusnak és a híveknek. Arra buzdított mindenkit, hogy a nagyszerdai böjtjét a pápa egészségéért ajánlja fel, s hogy a hazánkba való látogatása kegyelmekben gazdag legyen.
Szerző: Végseő Péter
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Fotó: Tóth Adriána/Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria