Az egyház valódi megújulása a hitből és a megtérésből indul ki – Papi rekollekció Szabadkán

Ecclesia semper reformanda – Mi szükséges az egyház helyes reformjához? című elmélkedésében Mirko Štefković a II. Vatikáni Zsinat tanításából, valamint Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa gondolataiból kiindulva beszélt az egyház állandó megújulásáról.

Hangsúlyozta: az egyház reformja nem a hit vagy az evangélium korszellemhez igazítását jelenti. Mivel a hitletétemény változhatatlan mérce, az egyháznak újra és újra azt kell megvizsgálnia, mennyire marad hűséges hozzá.

A megújulás az egyház emberi oldalát – életmódját, struktúráit, lelkipásztori tevékenységét és szokásait – érinti, mindenekelőtt pedig tagjainak személyes megtérését.

Az igazi reformot a főpásztor a szobrász munkájához hasonlította: ahogyan a művész eltávolítja a kőről mindazt, ami elfedi a benne rejlő alakot, úgy kell az egyház életéből is eltávolítani mindazt, ami elhomályosítja Krisztustól kapott valódi arcát.

Nem emberibb egyházra van tehát szükségünk, hanem arra, hogy az egyház inkább Istené legyen.

Csak így lehet igazán emberi is” – mutatott rá.

Az elmélkedésben kiemelt helyet kapott a megbocsátás és a megtérés. A megyéspüspök rámutatott:

az egyház a megtért bűnösök közössége, akik a megbocsátás kegyelméből élnek, és azt továbbadják másoknak.

Az erkölcs, a megbocsátás és a kiengesztelődés ezért elválaszthatatlan egymástól, alapjuk pedig Krisztus.

Az elmélkedés végén a szentek közösségéről, a szenvedés keresztény értelméről és a megváltás reményéről beszélt a nagybecskereki megyéspüspök. A szenteket az egyház „igazi, döntő többségének” nevezte, akikhez a hívőknek igazodniuk kell.

A rekollekció végén Mirko Štefković arra buzdította a Szabadkai Egyházmegye papjait és diakónusait, hogy napról napra újuljanak meg lélekben a megbocsátás kegyelme által, mert a hitből és a személyes megtérésből fakadó megújulásból születhet meg az egyház minden más szükséges és hiteles reformja.

Forrás: Nagybecskereki Egyházmegye

Szöveg: Illés Hajnalka

Fotó: Marko Miščević

Magyar Kurír