Az élet a jog felett áll – Soltész János atya előadása a Rókahegyi görög esték keretében

Soltész János atya előadása bevezetőjében a felelősségvállalásról szólt, hiszen – mint mondta – ez ennek a parancsolatnak a lényege: tetteinkért felelősséget vállalni Isten, Egyház és önmagam előtt.

Az ötödik parancs az életről, az élet védelméről szól. Ezért a teológus két részre osztotta előadását: az első részben az élet kezdetéről beszélt, a másodikban az élet végéről.

Hol is kezdődik az élet? Egyértelműen a szexuális együttlét után a megtermékenyüléssel. Ezért ezen esemény után már semmit sem szabad tenni a megfogant élet ellen. Nemcsak az abortusz, ami egyértelműen az élet kioltása, hanem az abortív eszközök használata is tilos. Ilyenek az esemény utáni tabletták és a méhen belüli spirál, amely megakadályozza a megfogant élet beágyazódását – hangsúlyozta Soltész János atya.

Szólt a mesterséges megtermékenyítésről is, melynek során igen nagy a veszélye annak, hogy nem minden zigótát (megtermékenyített petesejtet – a szerk.) ültetnek be, és a többi, már elindult élet elhal. A spontán vetélésben viszont nincs felelősségünk, ott nem mi okozzuk az élet megszűnését – tette hozzá az előadó.

Sok-sok érdekes, megtörtént példával segítette, hogy jobban megértsük: az életből Istent nem szabad kiiktatni. Isten a veszteség legnagyobb kárpótlója, bízzunk benne.

Soltész János atya beszélt az őssejtkutatásról is, amelynek van jó és hasznos oldala, viszont van sajnos szörnyű, szinte hihetetlen, akár kannibalizmusnak nevezhető oldala is.

Az eutanázia témája kapcsán leszögezte: annak lényege döntően a fájdalom megoldása. Fontos szempont, hogy munka szempontjából hasznos vagyok-e még – a társadalom számára, vagy akár a vasárnapi ebéd elkészítésével a családom számára. Az eutanázia nem a „jó halál”, hanem a „halálba küldés” – fogalmazott Soltész János atya.

Két tant is említett: Hippokratész azt tanította, hogy az életet az utolsó lélegzetig védeni kell; a másik tan a sztoikus szemlélet, amely szerint addig van értelme az életnek, amíg boldogság van, vagy legalábbis az visszaállítható. Ha ez nem sikerül: „lépj ki”. Ezt tette Seneca.

Alapvető gond, hogy a „természetes halál” fogalma nincs definiálva. Viszont jól meghatározott fogalmak: az aktív eutanázia, a passzív eutanázia, illetve az orvosi túlkezelés az ante finem (vég előtt) lévő betegnél. Természetesen igyekeznünk kell a fájdalmat maximálisan enyhíteni, de vigyázni kell, hogy ne ettől haljon meg a beteg; a kábító fájdalomcsillapítókat nehogy túladagoljuk. Ugyanakkor a fájdalom a hívő ember számára felajánlás is lehet, sőt lehetőség arra, hogy átgondolja az életét, megtérjen. A szenvedés nagy titok, de a megoldás nem az eutanázia – hangsúlyozta a teológus. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy: ne feledjük, az eutanázia vágya a beteg segélykiáltása.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye/Obbágy Veronika

Fotó: Zajácz Tiborné, Obbágy Veronika

Magyar Kurír