Az Eucharisztia egyháza képes vonzóvá válni ma is – Duka bíboros katekézise a NEK pénteki napján

Hazai – 2021. szeptember 10., péntek | 15:15

Dominik Duka bíboros, a Prágai Főegyházmegye érseke az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) hatodik napján tartott katekézist. Fiatalon a kommunista éra alatt kénytelen volt titokban megélni domonkos szerzetességét, közben a Škoda gyárban dolgozott. 1981–82-ben bebörtönözték, rabtársa volt Václav Havel későbbi köztársasági elnök.

Beszéde elején a bíboros kiemelte, Budapestre nem első alkalommal érkeznek vendégek az eucharisztikus kongresszusra a világ különböző részeiről, majd ismertette a világesemény kialakulásának körülményeit.

1874-ben Avignonban, a pápák egykori híres székhelyén az eucharisztikus kongresszus kezdeményezője egy nő volt: Marie Marthe Emilia Tamisier. Franciaországot 1871-ben szállták meg a poroszok, miközben a baloldaliak és a radikálisok kezére került Párizs. A kommünárok első áldozatai között volt Georges Darboy párizsi érsek, akit idén tavasszal társaival együtt, vértanúságuk 150. évfordulója alkalmából Ferenc pápa boldoggá avatott. Duka bíboros párhuzamot vont Darboy érsek és Mindszenty bíboros bátor magatartása között. Érdekességként említette, hogy 150 évvel ezelőtt a meggyilkolt párizsi érsek laudációját egy Domonkos-rendi szerzetes, Henri Didon mondta el, aki Coubertin báró mellett az olimpiai játékok társalapítója, és a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelmondat megalkotója volt. Darboy halála után tíz évvel, 1881-ben az első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Lille-ben rendezték meg, melyen akkor még csak 350-en vettek rész, az ünnepélyes körmeneten pedig háromezren.

Az Eucharisztia a világ üdvössége. Túlmutat a világunkon, a bolygónkon – fogalmazott a bíboros. –

Jézus Krisztus Isten Fia, igaz Isten és igaz ember, az egyetemes megváltó.”

Ezt az összetartozást adó hitet megélhetjük szűkebb földrajzi környezetünkben is. Szent István a magyarságot Európa keresztény népei közé emelte, de az Árpád-ház más szenteket is adott az Egyháznak, akik itt, a közép-európai térségben rokonságban állnak egymással, így összekötnek minket, legyen az akár Szent Erzsébet vagy Szent Kinga. Az 1938-as világkongresszus himnuszában (ami átdolgozott változatban a mostani esemény himnusza is) gyakran énekelték a hívek: „Forrassz eggyé békességben minden népet és nemzetet!” Akkor félmillió ember imádkozott együtt a világháborús fenyegetés ellen.

A koronavírus-járvány korlátozta az eucharisztián való részvételt, ezért ebben az időszakban sokan azt gondolták, hangsúlyosabb lesz az evangelizáció, a beszédek, előadások és üzenetek, melyeket a média és a közösségi oldalak közvetítenek. Nem kétségbe vonva mindennek jelentőségét, a bíboros a Nemzetközi Teológiai Bizottság megállapítását idézve hangsúlyozta:

Az Eucharisztia az a forrás, amelyből az Egyház evangelizáló képessége fakad.”

Az eucharisztia egy létmód, mely Krisztusból árad a keresztény emberbe, és annak tanúságtétele során a világba. VI. Pál pápa szavai igazak ebben a korban: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók.” Szent Adalbert, Szent István, Tours-i Szent Márton, Nepomuki Szent János, Szent Szaniszló és Szent II. János Pál ugyanúgy tanúk voltak, mint Mindszenty vagy Wyszyński bíboros.

Fontos, hogy a keresztények ma is tanúi legyenek a világban az igazságnak – folytatta a prágai bíboros. – Egy olyan kort élünk, melyben barbár és intoleráns küzdelem zajlik civilizációnk irányának megváltoztatásáért. Elvetik azokat az alapelveket, melyek az emberi kultúra bölcsőjéből származnak, és rosszindulatú ideológiát állítanak a helyébe. Mi tudjuk, hogy az örök igazság szavai legyőzhetetlenek:

Isten minden élet forrása, feltétel nélkül szereti minden teremtményét. Elküldte Fiát, Jézust, aki Mária által lett emberré, eltörörölte a bűneinket, és a Szentlélek által az Egyházban él.

A NEK hálaadás Krisztusnak, aki egyedülálló módon képes arra, hogy életét másokért adja. A kereszt közös emblémánk: a keresztelés szó is ebből ered, és őseink számára a keresztény szó is. A kereszt egy függőleges és egy vízszintes vonal találkozása, egy válaszút, amelyre mindenkinek rá kell lépnie. A kereszt közepén tárt karokkal ott van Jézus, átszúrt szívvel, véresen, töviskoronával, egy pillanatra nem felejtkezik el rólunk: ő a megfeszített igazság. Ő a tanú, aki megggyőzött minket arról, hogy Isten jó, ő a szeretet és az Igazság.

A kereszt alatt is álltak tanúk: Mária, Mária Magdolna és János apostol. Tanúnak kell előbb lennünk ahhoz, hogy szentek legyünk. Isten megadja a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk: ez az eucharisztia. Nem puszta rítus, nem emlék, hanem valóság és jelenlét, mint amit az emmauszi tanítványok is megtapasztaltak.

Az átlényegülésről szóló tanításában Duka bíboros idézte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját: „A teremtett valóság az Oltáriszentségben találja meg a legnagyobb felmagasztalását. (…) Az eucharisztikus átváltozás kezdete annak a végső és nagy átalakulásnak, melyre az egész teremtés rendeltetett.” Ennek végső célja pedig nem más, mint hogy Isten legyen minden mindenben.

A bíboros megemlítette Martin Buber híres gondolatát is: egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Európa kultúráit Krisztus hozta létre, hozzá kell visszatalálnunk, és ezt az örökséget át kell adnunk a következő nemzedékeknek.

Az Eucharisztia egyháza az, mely képes lesz vonzóvá válni a mai ember számára, mert dinamikussá, élővé teszi azt.

Duka bíboros átadta a szót Balga Zoltán prágai magyar plébánosnak, aki Mindszenty József érdemeiről beszélt, majd hangsúlyozta, hogy meg kell emlékeznünk azokról a testvéreinkről, akik a világon bárhol üldöztetést szenvednek a hitükért.

Az oltárhoz hívta Charles Maung Bót, Mianmar első bíborosát, az Ázsiai Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, akinek Dominik Duka bíboros átnyújtotta a Szent Adalbert-aranymedált, a Cseh Katolikus Egyház legmagasabb szintű kitüntetését, aminek átadását vastaps kísérte. Bo bíboros a kitartásával és bátorságával érdemelte ki a kitüntetést, mellyel a mianmari katonai erőszak ellen fellépett.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria