Az odafent valók – Ötéves lett az első, Boldog Meszlényi Zoltánról elnevezett templom

A Boldog Meszlényi Zoltán-templom alapkövét Erdő Péter bíboros helyezte el 2013. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén a XI. kerületi Etele úton; a templomot a vértanú püspök boldoggá avatásának ötödik évfordulóján, 2014. október 31-én szentelte fel. Az új, építészeti szempontból is különleges templomot a Jahoda és Páricsy Építésziroda tervezte. Az 1931-ben alapított Szent Adalbert-plébánia addig csupán egy közeli lakóház földszintjén rendelkezett egy kis kápolnával; a harangláb külön, az Etele út és a Fehérvári út kereszteződésében állt.

A szentekhez társulunk a mai estén, mert ott a helyünk – mondta köszöntő szavaiban Musits Antal plébános, és kifejezte reményét, hogy a templom szentelésének 10. évfordulóját is megünnepelhetjük majd.

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét teljes terjedelmében olvashatják.

* * *

Krisztusban kedves testvérek!

A nyolc boldogságról szóló jézusi beszéd Krisztus erkölcsi tanításának egyik nagyszerű összefoglalása. Ha az evangéliumokat és az Újszövetség többi könyveit vallatjuk, különböző formákban találjuk meg Jézus tanítását arról, hogy hogyan kell élni. Krisztus néha törvény módjára, általános érvényű parancsokban fogalmaz. Néha még az ószövetségi törvénnyel is szembeállítja a saját útmutatását, amikor például így beszél: „Mondatott a régieknek…, én pedig mondom nektek”. Máskor szemléletesen, példabeszédekben szól. Elmondja az irgalmas szamaritánus történetét, de nem vezet le belőle szóban megfogalmazott törvényeket. Inkább azt feleli a kérdezőnek: „Menj, és cselekedj te is hasonlóképpen!” (Lk 10,37). Ismét máskor jajt kiált arra, aki lelkiismeretlen, gonosz módon él, vagy boldognak nevezi, aki cselekedeteiben vagy állapotában összhangban van Isten akaratával. A nyolc boldogság az erkölcsi útmutatásnak ebbe az utóbbi fajtájába tartozik.

A keresztény igehirdetés az évszázadok során részletesen elmélkedett az itt szereplő minden boldogságról. Ma ezek közül csak egyre térünk ki: „Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek” (Mt 5,4). Ez a sírás szomorúságot, sőt gyászt jelent. Szent Ambrus szerint, ha az előző két boldogságot, a szegénységet és a szelídséget valaki elérte, emlékeznie kell arra is, hogy bűnös. Ezért gyászolnia kell a saját bűneit. De aki bűneit siratja, vagyis őszintén megbánja őket és elhatározza, hogy jó útra tér, annak Isten megbocsát. Erre a szomorúságra tehát Isten bocsánata a vigasztalás. Aranyszájú Szent János szerint, akik saját bűneiket gyászolják, azok boldogok, de csak félig. Boldogabbak azok, akik mások bűneit siratják.

Mindenszentek ünnepén és halottak napján gondoljunk erre az összefüggésre is. A szentek közösségére, hiszen ha mások bűneit gyászoljuk, az ő számukra is kérjük Isten irgalmát. Imádkozhatunk az élőkért, a bűnösök megtéréséért. De imádkozhatunk azokért is, akik már elhunytak, kérhetjük az ő számukra is Isten bocsánatát. Ha még a tisztulás állapotában vannak, az Egyház imája valódi segítséget jelent számukra. Ha már az üdvösségre jutottak, minden imádságot és érdemet bölcsen értékel az isteni gondviselés. Joggal mondhatjuk, hogy mindez az Egyház lelki kincstárának részét alkotja, amelyből részesülhetnek azok is, akik legjobban rászorulnak Isten irgalmára. Ilyen értelemben mondja Szent Jeromos, hogy ebben a boldogságmondásban nem a halottak gyászolásáról van szó a természet általános rendje szerint, hanem a halottak bűnei és vétkei miatti gyászról (vö. 1Sám 15,35; 2Kor 12,21). Akik mások bűneit gyászolják, azok számára az lesz az igazi vigasztalás, hogy az örök életben fel fogják ismerni Isten gondviselését, találkozni fognak szeretteikkel, azokkal, akiknek Isten megbocsátotta bűneiket.

Jézus mondásában nem egyszerű szomorúságról, hanem gyászról van szó, olyan lelkiállapotról, amely hasonlít a meghalt gyermekeit, szüleit, rokonait sirató ember mély fájdalmához. Aki ilyen heves bánattól szenved, az nem gondol a pénzre, a dicsőségre, nem kínozza az irigység sem, mert egész lelkét ez az érzés tölti be. Ilyen teljes bűnbánatra van szükségünk. Ilyen figyelemmel kell várnunk Isten irgalmára.

De a jézusi mondásban szereplő gyász vonatkozhat arra is, hogy a gonoszságnak milyen nagy a hatalma a világban, hogy mekkora nyomás alatt él az Isten akaratát kereső, igaz ember. Ebben az értelemben a megígért vigasztalás Isten szabadító erejének és kegyelmének megjelenése a történelemben, főként pedig Krisztus második eljövetele az idők végén. Maga Jézus mondja búcsúbeszédében tanítványainak: „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16,20). „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

A mai napon megemlékezünk ennek a templomnak a felszentelési évfordulójáról. Öt évvel ezelőtt szenteltük ezt az új templomot vértanú püspökünk, Boldog Meszlényi Zoltán tiszteletére. Az ő életében valósággá vált Jézus boldogságmondása. Igen, boldogok, akik sírnak, mert majd vigasztalást nyernek. Sírtak, mert a világban üldözést szenvedtek, de vigasztalást nyertek, mert Krisztus legyőzte a világot. Amikor Meszlényi Zoltán segédpüspököt esztergomi lakásáról 1950-ben elhurcolták, történetét mélységes csend vette körül. Évtizedekig senki nem mert nyilvánosan beszélni róla, mintha valami szörnyű dolgot követett volna el. Pedig ő csak hűséges volt Krisztushoz és az Egyházhoz. Ami az embereket megrémítette, az az Egyház elleni gyűlölet nyomása volt. Krisztus győzelme pedig már fel-felragyog az e világi történelem során is néha, de végleges, mindent elsöprő ereje majd csak az utolsó napon lesz nyilvánvaló. Amikor ma a kereszténységet világszerte üldözés éri, gondoljunk rá, hogy az utolsó szó Krisztusé. Ő pedig nemcsak végtelenül hatalmas, hanem végtelenül igazságos és irgalmas is. Ezért tudtak az üldözött keresztények magának Krisztusnak és Szent István első vértanúnak a példáját követve imádkozni az üldözőkért is. A mai napon Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök emléknapja is van. Ő a szovjet kommunizmus pusztító gépezetének áldozata lett. Megrendezett balesetben akarták megölni, de mivel nem halt meg a helyszínen, a kórházban megmérgezték. Ki gondolta volna akkor, hogy ma Oroszország éppen az üldözött keresztények érdekében emeli fel a szavát. Érdemes tehát az üldözőkért is imádkozni. Isten irgalmának útjai titokzatosak számunkra. A szentek imádsága pedig különösen kedves előtte.

Ebben a reményben éljük át a szentek közösségének erejét, kérjük a szentek közbenjárását, és reméljük, hogy eljutunk az ő társaságukba, az örök boldogságba. Ámen.

* * *

A szentmise végén Musits Antal elmondta, reméljük, hogy majd a szentek között tisztelhetjük egyszer Meszlényi Zoltánt, Erdő Péter bíboros pedig buzdította a híveket, kérjék bátran a boldog közbenjárását, hiszen a szentté avatás az imameghallgatások alapján történik.

2004-ben Erdő Péter indította el Meszlényi Zoltán boldoggáavatási eljárását; XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely alapján ugyanebben az évben október 31-én avatták boldoggá a püspököt az esztergomi bazilikában.

* * *

Jahoda Róbert építész, a XI. kerületi Meszlényi Zoltán-templom egyik tervezője egy konferencián elmondta, az új épülettel azt akarták biztosítani a közösség, a környék – a kelenföldi lakótelep – lakói számára, ami addig onnan hiányzott: a zöldet, nyugalmat, pihenőt. Háromhajós, bazilikális templom született, mely „tiszteletben tartja a liturgia megkövetelte linearitást”. Figyelembe vették az alaprajzban azt is, hogy sokan látják felülről – a szomszédos tízemeletes panelházakból.

Hagyományos térszerkezet és kortárs eszközök kombinációja jött létre; ami párhuzamba vonható Szent Adalberttel és Boldog Meszlényi Zoltánnal, akik között eltelt csaknem ezer év. Őket, a plébánia és a főegyházmegye védőszentjét, valamint a templom védőszentjét ábrázolja a szentélyben látható, két részből álló mozaik. A két vértanú püspök alakját egy felirat köti össze, mely az esztergomi bazilika Duna felőli oromzatán is olvasható: „Quae sursum sunt quaerite” – Az odafent valókat keressétek.

Fotó: Bókay László

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír