Az őszinte keresők kísérése – Tomáš Halík vallásfilozófus az egyházak nagy feladatáról

A szekuláris világban az egyházak nagy feladata, hogy mélyebben megismerjék, megértsék és értelmezzék azok spirituális tapasztalatait, akik egyetlen vallás mellett sem teszik le a voksukat. Elvégre számos helyütt, főként a nyugati társadalmakban (hazámban, a Cseh Köztársaságban különösen is) egyre növekszik a semmilyen valláshoz nem tartozók száma.

Az ilyen embereket a közelmúltban még könnyűszerrel ateistának minősítették.

A tényleges ateisták (Isten és a szellemi valóságok létezésének lehetőségét határozottan tagadók) azonban viszonylag kevesen vannak

– és még közülük sem mindenki magát Istent tagadja, hanem csak az Istenbe vetett hit bizonyos formáját, bizonyos vallási meggyőződéseket.

Nagyon sokfélék azok az emberek, akikről beszélek: a vallás iránt közömbösektől, az agnosztikusoktól, az antiklerikálisoktól, a saját vallást összebarkácsolóktól az alternatív spiritualitások követőin és a szinkretistákon át egészen azokig terjed a skálájuk, akik csalódtak a vallási intézményekben, vagy fájdalmas tapasztalatokat szereztek vallási intézményektől. És az őszinte vallási keresők is idetartoznak.

Azt hiszem, fontos, hogy elgondolkodjunk az olyan emberek tapasztalatain, akik az egyházak peremére szorulnak, sokszor csalódnak vagy sebeket szereznek a „szervezett vallásban”, a vallási dogmák és szertartások világának határain rendezkednek be, nem tudnak gyökeret ereszteni sehol, alig vannak bizonyosságaik, ám nyitottak és őszintén keresnek, s gyakran igazán szomjazzák az igazságot és az igazságosságot.

Az ilyen „szegények” is mindig velünk vannak, és mindig is velünk lesznek!

Meggyőződésem, hogy a jövőben az egyházaknak a szervezett plébániákhoz és gyülekezetekhez tartozó hívők lelkipásztori gondozásán és a klasszikus (új egyháztagok megnyerésére irányuló) misszión kívül az egyházi szolgálat harmadik formáját is ki kell alakítaniuk: a keresők lelki kísérését. Ennek a hivatásnak bizonyos szempontból előképét nyújtja a kórházakban és börtönökben végzett lelkipásztori szolgálat: mert minden rászorulóra irányul, nemcsak a hívőkre, és nem a hagyományos értelemben vett megtérés a célja.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír