Bartholomaiosz pátriárka a doxológia szertartásán: Együtt munkálkodva hozzunk békét a világba!

Az alábbiakban pátriárka köszöntőbeszédének fordítását olvashatják.

„Áldott, aki az Úr nevében jön!
Az Úr házából megáldunk titeket.”
(Zsolt 118 [117],26)

Őszentsége, Krisztusban szeretett Testvérünk!

Az Ökumenikus Patriarchátus, Krisztus Nagy Egyháza ezen a napon nagy örömmel és ujjongással fogadja Önt, ugyanabban a testvéri szeretetben, amelyben fogadta az Ön jeles elődeit is: a boldog emlékű VI. Pált, II. János Pált, XVI. Benedeket és Ferencet, akik mindannyian, saját karizmájukkal és egyéni módon jelentősen hozzájárultak nővéregyházaink közeledéséhez a szeretet és az igazság vezette párbeszéd által, ahogyan azt Szent Péter apostol buzdítása is tanítja: „Éppen ezért

minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás az önuralmat, az önuralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet.” (2Pt 1,5–7)

Ez a szeretet vezetett minket az Ön szolgálata ünnepélyes megkezdésének szertartására a Vatikánba. Ez a szeretet vezette, úgy hisszük, az Ön első külföldi, Olaszországon kívüli útját is ide, az ortodox kereszténység szent központjába, testvéri meghívásunkra.

Ugyanebben a baráti és szeretetteljes szellemben tettünk közös ígéretet az Ön közvetlen elődjével, Ferenc pápával, hogy együtt zarándokolunk el a történelmi Nikaia városába az első egyetemes zsinat 1700. évfordulóján

– ez az apostoli hit egységének zsinata volt, az egységes Egyház egyetlen hangja.

Sajnos ez a zarándoklat nem adatott meg Ferenc pápával, mivel húsvétkor, „az ünnepek ünnepén” elhunyt az Úrban, és így hirtelen véget ért földi szolgálata. Az ígéret azonban tegnap kettőnk által beteljesedett.

Meg vagyunk győződve arról, hogy lelke és szelleme velünk örvendezett a tó partján, ahol évszázadokkal ezelőtt szent férfiak jártak, és letették hitünk alapkövét.

Hisszük, hogy ez az első apostoli út áldás lesz az Ön pápasága számára, mivel úgy döntött, hogy ezzel a nikaiai zarándoklattal kezdi szolgálatát.

Az ortodox liturgikus hagyományban, mielőtt egy pap részt vesz az isteni Eucharisztia szent misztériumában, elmond egy imát, amelyet „kairosznak” neveznek, és megcsókolja Krisztus és a szentek ikonjait, mintegy áldásukat kérve a liturgia szolgálatához. Ezért a mi hagyományunkban úgy mondanánk:

Ön azért jött, hogy „kairoszt” vegyen, erőt és megerősítést Nikaia szent helyéről, amikor megkezdi pápai szolgálatát, amelyet az Úr keresztény egységre hívó szavának szolgálata jellemez, amit ma minden eddiginél szükségesebbnek tartunk.

Közös felelősségünk, hogy munkálkodjunk és „törekedjünk a béke kötelékével fenntartani a Lélek egységét” (Ef 4,3).

Ezzel a gondolattal ismételten kifejezzük örömünket, hogy testvérként fogadjuk Őszentségét, és megújítjuk nővéregyházaink elkötelezettségét, hogy

együtt munkálkodjunk az üdvösség örömhírének hirdetésén, békét és kiengesztelődést hozva a világba.

Testvéri szeretettel fogadjuk Krisztusban. Krisztus köztünk van!

Forrás: Szentszéki Sajtóközpont

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír