Bemutatjuk a választó bíborosokat – Közülük kerülhet ki az új pápa (1. rész)

A választó bíborosokat a kreálásuk sorrendjében, időben visszafelé haladva mutatjuk be – mind a 135-öt, függetlenül attól, hogy valójában hányan fognak részt venni a konklávén. Amint a részt nem vevő bíborosokról a bíborosi kollégium megbízásából a Szentszéki Sajtóközpont tájékoztatást ad, külön hírben közöljük.

A címben lehetőséget fogalmaztunk meg („közülük kerülhet ki”), hiszen a konklávé dönthet úgy, hogy akár egy, a konklávén részt nem vevő bíborost, püspököt vagy más megkeresztelt római katolikus vallású férfit választ pápává (utóbbinak meg kell felelnie, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy a döntés elfogadása után azonnal püspökké szenteljék). A gyakorlatban azonban 1389 óta a jelen lévő bíborosok közül kerül ki az új egyházfő.

Ebben a cikkben 38 bíborost mutatunk be.

2024. december 7-én Ferenc pápa a következő, a jelen konklávé szempontjából választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában

1. Domenico Battaglia, Nápoly érseke (Olaszország)

A dél-olaszországi Satrianóban (Catanzaro tartomány, Calabria régió) született 1963. január 20-án. Filozófiai és teológiai tanulmányait a catanzarói Szent X. Piusz Pápai Teológiai Tartományi Szemináriumban (Pontificio Seminario Teologico Regionale San Pio X) végezte. 1988. február 6-án szentelték pappá.

Az évek során plébános, rektor, egyházmegyei hivatalok igazgatója és kanonok volt. 2016. június 24-én Ferenc pápa kinevezte a Cerreto Sannita-telese-Sant’Agata de’ Goti-i egyházmegye püspöki székébe. Püspökszentelésére szeptember 3-án került sor, beiktatására a beneventói közösség élére pedig 2016. október 2-án.

Domenico Battaglia különös figyelmet és elkötelezettséget tanúsít a gyengék és a társadalom peremére szorultak iránt: 1992-től 2016-ig a kábítószerfüggők segítségére volt, és a Calabriai Szolidaritási Központ (Centro Calabrese di Solidarietà) nevű szervezetet vezette, amely a Mario Picchi atya által alapított Olasz Terápiás Közösségek Szövetségéhez (La Federazione Italiana Comunità Terapeutiche, FICT) kapcsolódott; utóbbinak 2006 és 2015 között országos elnöke volt. 2020. december 12-én Ferenc pápa Nápoly érsekévé nevezte ki, székét 2021. február 2-án foglalta el.

2. Carlos Gustavo Castillo Mattasoglio, Lima érseke (Peru)

1950. február 28-án született Limában. Belépett a limai főegyházmegyében lévő Szent Toribio de Mogrovejo nagyszemináriumba, ahonnan Rómába küldték egyházi tanulmányai folytatására; a Gregoriana Pápai Egyetemen 1979-ben bakkalaureátust szerzett filozófiából, majd 1983-ban teológiából.

1987-től mindmáig teológiaprofesszor a perui Pápai Katolikus Egyetemen. 1987 és 1998 között a Katolikus Diákok Nemzeti Szövetségének tanácsosa volt. 1987-től 1990-ig káplánként szolgált a perui Assisi Szent Ferenc-plébánián, majd 1990 és 1991 között a Megtestesülés-plébánián. Lima egyetemi lelkipásztori szolgálatának főegyházmegyei felelőse és a Szent János apostol plébánia munkatársa volt 1991-től 1999-ig; Lima ifjúsági lelkipásztori szolgálatának helynöke és a hivatásgondozás felelőse 1996 és 1999 között. 1990-től 2001-ig a perui püspöki konferencia ifjúsági bizottságának országos tanácsosa, valamint 2000-ben az ifjúsági lelkipásztori szolgálat országos tanácsosa volt. 2002-től 2009-ig plébánosként szolgált a Minden Kegyelem Közvetítője (Virgen Medianera) plébánián; 2003 és 2006 között pedig a perui pápai katolikus egyetem egyházi kapcsolatokért felelős igazgatója és az intézet egyetemi tanácsának tagja volt. 2010-től 2015-ig plébánosként szolgált a Szent Lázár-plébánián. 2019. január 25-én Ferenc pápa a limai főegyházmegye metropolitájává nevezte ki.

3. Vicente Bokalic Iglic CM, Santiago del Estero érseke, prímás (Argentína)

1952. június 11-én született Lanúsban (Buenos Aires tartomány). 1970-ben belépett a Missziós Kongregációba (lazaristák). Filozófiai tanulmányait a San Miguel-i jezsuita kollégiumban végezte, teológiai tanulmányait pedig a Buenos Aires-i szemináriumban. Örökfogadalmát 1976. június 5-én tette le. 1978. április 1-jén szentelték pappá, majd a hivatásgondozás és ifjúságpasztoráció felelőse lett Buenos Airesben.

1981-től a Nuestra Señora de la Medalla Milagrosa (Csodás Érem Szűzanyja)-plébánia káplánjaként is tevékenykedett. 1983 és 1986 között a jelöltek képzéséért volt felelős, valamint ökonómus volt, majd 1987 és 1990 között a Missziós Kongregáció szemináriumának elöljárója volt. 1991 és 1993 között ismét a Nuestra Señora de la Medalla Milagrosa plébánián szolgált. 1994 és 1997 között misszionáriusként tevékenykedett a Deán Funes-i prelátusban, majd 1997 és 2000 között kongregációjának San Miguel-i szemináriumának elöljárója volt. 2000 és 2003 között misszionárius és plébános volt a goyai egyházmegyében, majd 2003 decemberétől 2009 decemberéig a Missziós Kongregáció tartományfőnökeként szolgált. Ezután ismét a Nuestra Señora de la Medalla Milagrosa plébániára küldték.

2010. március 15-én Summa címzetes püspökévé és Buenos Aires segédpüspökévé nevezték ki. Ugyanazon év május 29-én szentelték püspökké. 2013. december 23-án Ferenc pápa Santiago del Estero püspökévé nevezte ki. 2024. július 22-én a Szentatya ezt az egyházmegyét Argentína rangban első főegyházmegyéjévé emelte, és Vicente Bokalic Iglicet kinevezte Santiago del Estero első érsekévé.

4. Luis Gerardo Cabrera Herrera OFM, Guayaquil érseke (Ecuador)

1955. október 11-én született Azoguesben (Cañar tartomány). Azoguesben és Quitóban a ferences kisszemináriumba járt, majd filozófiát és teológiát tanult az ecuadori pápai katolikus egyetemen; a filozófiai doktorátust Rómában, a ferencesek Pápai Szent Antal Egyetemén (Antonianum) szerezte. 1983. szeptember 3-án szentelték pappá.

A következő tisztségeket töltötte be: a rend novíciusmesterének segítője, majd a riobambai novíciátus mestere volt; a rend tartományi tanácsának tagja, felelős a hivatáspasztorációért és a ferences tartomány jelöltjeinek képzéséért; a Bernardino Echeverría bíborosról elnevezett quitói  filozófiai-teológiai intézet igazgatója; az ecuadori püspöki konferencia tanítóhivatali és doktrinális bizottsága ökumenikus szektorának titkára volt.

2000 augusztusában megválasztották az ecuadori ferences tartomány tartományfőnökévé. 2003-tól 2009-ig a ferences rend definítora (a tartományfőnök és helyettese munkáját segítő tanácsos) és az általános elöljáró küldötte volt a latin-amerikai és karibi ferences provinciákban. 2009. április 20-án kinevezték Cuenca érsekévé, és július 4-én püspökké szentelték. 2011 és 2014 között az ecuadori püspöki konferencia alelnöke volt. 2015. szeptember 24-től Guayaquil érseke.

5. Fernando Natalio Chomalí Garib, Santiago de Chile érseke (Chile)

1957. március 10-én született Santiago de Chilében. Miután építőmérnöki diplomát szerzett a chilei pápai katolikus egyetemen, filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett a santiagói pápai nagyszemináriumban. 1991. április 6-án szentelték pappá. Ezután morálteológiai licenciátust szerzett a római Pápai Szent Alfonz Akadémián (Alfonsiana), teológiai doktorátust a római Pápai Gergely Egyetemen, mesterdiplomát bioetikaszakon a római II. János Pál Pápai Teológiai Intézet házasság- és családtudományi tanszékén.

A következő tisztségeket töltötte be: káplán; az egyetemi lelkipásztori feladatokért felelős hivatal püspöki megbízottja; a morálteológia és bioetika professzora a chilei pápai katolikus egyetem teológiai karán és a nagyszemináriumban; a Irgalmasság Szűzanyja (Santa María de la Misericordia) plébánia plébánosa volt; a Kúria moderátora és a Santiago de Chile-i érsekség gazdasági tanácsának megbízott elnöke; a Pápai Életvédő Akadémia tagja (2001 óta).

2006. április 6-án Noba címzetes püspökévé és Santiago de Chile segédpüspökévé nevezték ki, és ugyanazon év június 3-án szentelték püspökké. 2011. április 20-án kinevezték Concepción érsekévé, 2023. október 25-én pedig Santiago de Chile érsekévé. Jelenleg a Chilei Püspöki Konferencia alelnöke.

6. Tarcisio Isao Kikuchi SVD, Tokió érseke (Japán)

1958. november 1-jén született Ivate prefektúrájában (Tóhoku tartomány). Japánban végezte tanulmányait. Örökfogadalmát az Isteni Ige Társaságában (verbiták) 1985 márciusában tette le; 1986. márciusban pappá szentelték. Tanulmányait a melbourne-i (Ausztrália) Spiritual Institute of Sacred Heart intézetben fejezte be.

1986 és 1992 között Ghánában, az accrai és a koforiduai egyházmegyékben volt misszionárius. 1993-tól 1994-ig Japánban a verbita rend jelöltjeinek alprefektusa, valamint a társaság hivatásokért felelős igazgatója volt. 1994 és 1999 között a verbiták tartományi tanácsosa.

1994-től oktató volt a nanzani egyetemen, és a Japán Püspöki Konferencia nemzetközi segélyezési bizottságának tagja volt. 1996-tól a verbiták „Igazságosság, Béke és a Teremtés Megőrzése” irodájának koordinátora az ázsiai és csendes-óceáni térségben. 1998-tól a Caritas Japan tagja és a japán püspökök képviselője volt különböző nemzetközi konferenciákon és találkozókon. 1999-től a verbiták tartományfőnöke volt Japánban (2002-ben másodszorra is megválasztották); a Caritas Japan ügyvezető igazgatója; a nagojai egyházmegyében a klérus állandó képzéséért felelős bizottságának tagja volt. Mielőtt 2017-ben tokiói érsekké nevezték ki, 2004-től Niigata püspökeként szolgált. 

7. Pablo Virgilio Siongco David, Kalookan püspöke (Fülöp-szigetek)

1959. március 2-án született Betisben (Guagua, Pampanga tartomány). 1983. március 12-én szentelték pappá ugyanebben a főegyházmegyében, ahol egy évig káplánként szolgált, majd 1986-ig a Jótanács Anyja Szeminárium igazgatója volt. 1986 és 1991 között külföldön tanult, és megszerezte a licenciátust, majd a doktorátust teológiából a Leuveni Katolikus Egyetemen, valamint diplomát szerzett a Jeruzsálemi Francia Bibliai és Régészeti Főiskolán (École Biblique et Archéologique Française de Jérusalem).

Hazatérve a Fülöp-szigetekre különböző vezetői és oktatói szerepeket töltött be az érsekségi szemináriumban. 2002-ben a szeminárium teológiai tanszékének igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben a Fülöp-szigeteki katolikus biblikusok egyesületének alelnökévé és az érsekség médiatevékenységeivel foglalkozó hálózat alelnökévé választották. Számos Szentírással kapcsolatos – mind akadémiai, mind ismeretterjesztő – publikáció szerzője.

2006. május 27-én XVI. Benedek pápa kinevezte Guardialfiera címzetes püspökévé és San Fernando segédpüspökévé, és ugyanazon év július 10-én püspökké szentelték. 2015. október 14-én kinevezték Kalookan (Fülöp-szigetek) püspökévé. 

8. Német László SVD, belgrád-szendrői érsek (Szerbia)

1956. szeptember 7-én született Hódságon (szerbül: Odžaci, Vajdaság, Nyugat-bácskai körzet), a mai Szerbiában. 1977-ben belépett az Isteni Ige Társaságába (verbiták). Felsőfokú szerzetesi, filozófiai, teológiai tanulmányait Pieniężnóban (Lengyelország) végezte. 1982. szeptember 8-án tett szerzetesi örökfogadalmat Pieniężnóban, majd 1983. május 1-jén szentelték pappá Hódságon. 1994-ben dogmatikai doktorátust szerzett a római Pápai Gergely Egyetemen.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

A következő tisztségeket töltötte be: 1983–85-ben Jugoszláviában működött szerzetesként; 1987–90 között egyetemi lelkész volt a Fülöp-szigeteken; 1993-tól a lengyelországi rendi főiskolán tanított; 1994–2000-ig dogmatikatanár volt Ausztriában, a mödlingi rendi filozófiai-teológiai főiskolán; 2000–2004 között a Szentszék nemzetközi szervezetek mellett működő bécsi állandó képviseletén teljesített szolgálatot; 2004–2007-ig a verbita rend magyarországi tartományfőnöke volt. 2006. augusztus 1-jétől 2008. július 1-jéig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára volt. Emellett 1996-tól tanított Zágrábban, a Jézus Társasága Filozófiai Karán, valamint 2002-től a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Fundamentális Tanszékén tartott missziológiai kurzusokat.

2008. április 23-án XVI. Benedek pápa nagybecskereki megyéspüspökké nevezte ki. 2008. július 5-én szentelték püspökké a nagybecskereki székesegyházban. 2016-tól a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke. Második elnöki ciklusát 2021-ben kezdte meg. Ferenc pápa 2022. november 5-én a nagybecskereki püspöki székből áthelyezve belgrádi metropolita érsekké nevezte ki. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) alelnöke.

9. Jaime Spengler OFM, Porto Alegre érseke (Brazília)

1960. szeptember 6-án született Blumenauban (Santa Catarina állam). 1981-ben Guaratinguetában volt jelölt a ferenceseknél, majd 1982-ben Rodeióban végezte a novíciátust. 1985-ben tette le az örökfogadalmat, és 1990. november 17-én szentelték pappá.

Filozófiai tanulmányait a Campo Largo-i Szent Bonaventura Filozófiai Intézetben végezte, teológiai tanulmányait pedig először a petrópolisi Ferences Teológiai Intézetben (1986–1987), majd a jeruzsálemi Teológiai Intézetben (1987–1990), ahol szentírástudományból szerzett licenciátust. Ezt követően Rómában, a Pápai Antonianum Egyetemen filozófiából szerzett diplomát (1995–1998).

A következő tisztségeket töltötte be: 1990-ben a rodeiói ferences noviciátus professzora és a jelöltek mestere volt; 1991 és 1994 között Guaratinguetában a jelöltek tanára és káplán; 2000 és 2003 között a Campo Largo-i Szent Bonaventura Filozófiai Intézet professzora és rektorhelyettese; 2001 és 2002 között a Federação Brasileira das Irmãs Concepcionistas (Szeplőtelen Fogantatás Nővéreinek Brazíliai Szövetsége) szervezet lelkivezetője; 2004 és 2006 között helyi elöljáró és a curitibai főegyházmegyében található Úr Jézus-plébánia káplánja; 2000-től 2003-ig a curitibai Szent Bonaventura Filozófiai Intézet professzora; a Campo Largo-i Ensino Senhor Bom Jesus (Úr Jézus Iskola) ferences egyesület alelnöke és a helyi kolostor gondnoka volt. 2010. november 10-én Patara címzetes püspökévé nevezték ki, valamint Porto Alegre segédpüspökévé. 2011. február 5-én szentelték püspökké. 2013. szeptember 18-án kinevezték Porto Alegre érsekévé.

10. Ignace Bessi Dogbo, Abidjan érseke (Elefántcsontpart)

1961. augusztus 17-én született Niangon-Adjaméban. 1987. augusztus 2-án szentelték pappá. A következő tisztségeket töltötte be: 1987 és 1989 között plébániai szolgálatot teljesített; a római Pápai Biblikus Intézetben egzegézisből szerzett licenciátust; 1993-tól 1995-ig a Pápai Missziós Művek egyházmegyei igazgatója volt; 1995-tól 2004-ig Yopougon általános helynöke; 1997 és 2004 között a yopougoni székesegyház plébánosa; majd a bibliai nyelvek professzora a Saint Paul d'Abadjin Kouté nagyszemináriumban; a Jeunesse Étudiante Chrétienne (Fiatal Keresztény Diákok) mozgalom egyházmegyei lelkivezetője.

2004. március 19-én a katiolai egyházmegye püspökévé nevezték ki, és ugyanazon év július 4-én szentelték püspökké. 2017 és 2023 között az Elefántcsontparti Püspöki Konferencia elnöke volt. 2017 óta a korhogói metropolitai érsekség apostoli adminisztrátora ad nutum Sanctae Sedis (Szentszék rendelkezésére álló; egyházjogi szakkifejezés, melynek értelmében a kinevezés az elöljáró belátása szerint visszavonható – a szerk.); 2021-től 2024-ig korhogói metropolita érsek. 2024. május 20-án kinevezték Abidjan érsekévé.

11. Jean-Paul Vesco OP, Algír érseke (Algéria)

A franciaországi Lyonban született 1962. március 10-én. Jogi diplomát szerzett, és egy lyoni ügyvédi irodában praktizált, majd úgy döntött, hogy belép a domonkos rendbe. 1995-ben kezdte meg a noviciátusi évet, 1996. szeptember 14-én tette le első fogadalmát. 2001. június 24-én Lyonban szentelték pappá. Az algériai oráni egyházmegyébe 2002. október 6-án érkezett, a tlemceni kolostorba.

2004-ben az algériai egyházmegyék közgyűlése (AIDA) előkészítésének egyházmegyei küldöttjévé választották. 2005 óta az oráni egyházmegye általános vikáriusa, 2007 óta pedig az egyházmegyei ökonómus tisztségét is betölti. 2007. október 16-án megválasztották a tlemceni domonkos közösség elöljárójává, és ezt a tisztséget 2011 januárjáig töltötte be, amikor a franciaországi tartomány elöljárójává választották.

2012. december 1-jén az oráni egyházmegye püspöke lett, 2022. december 27-én pedig Ferenc pápa algíri metropolitává nevezte ki.

12. Dominique Joseph Mathieu OFM Conv, Teherán-Iszfahán érseke (Irán)

1963. június 13-án született Arlonban, Belgiumban. 1983-ban lépett be a minorita rendbe. 1987-ben tette le az örökfogadalmat, és 1989-ben pappá szentelték. 2013-ban a Szentföldi Ferences Kusztódiába inkardinálták.

Rendjén belül számos tisztséget töltött be: volt hivatásgondozási felelős, titkár, vikárius és a minoriták belga tartományának tartományfőnöke, majd a francia tartománnyal való egyesítés után általános delegátus lett.

A brüsszeli Szent Antal nemzeti kegyhely igazgatójaként szolgált, majd provinciálissá választották. Két különböző, a belgiumi ferences rendtartományhoz kötődő nonprofit szervezet elnöke volt, felelősségteljes szerepeket vállalva a landeni katolikus iskolában. Tagja volt a rend Nemzetközi Gazdasági Bizottságának. 2013-ban Libanonba küldték. A Szentföldi Ferences Kusztódia titkáraként, novíciusmestereként és a posztulánsok és jelöltek rektoraként tevékenykedett. Ferenc pápa 2021. január 8-án nevezte ki Teherán-Iszfahán érsekévé.

13. Roberto Repole, Torinó érseke (Olaszország)

Torinóban született 1967. január 29-én. Tizenegy éves korában lépett be a szemináriumba; középiskolai tanulmányait a kisszemináriumban végezte, és 1986-ban érettségizett a torinói Valsalice Szalézi Gimnáziumban. A torinói érseki szemináriumban filozófiát és teológiát tanult, 1992. június 13-án szentelték pappá.

1992-től 1996-ig káplán volt a Megváltó Jézus-plébánián, és munkatárs a torinói Mária Szent Neve plébánián. A római Pápai Gergely Egyetemen szisztematikus teológiai tanulmányokat folytatott, 1998-ban licenciátust, 2001-ben pedig doktori címet szerzett Henri de Lubac Gabriel Marcellel folytatott párbeszédeiben megjelenő gondolatairól írt disszertációjával.

2001 óta tanít szisztematikus teológiát az észak-olaszországi teológiai fakultás torinói székhelyén és az ugyanebben a városban működő vallástudományi főiskolán. 2010 óta a torinói Szent Lőrinc-templom kanonokja, 2011 és 2019 között az Olasz Teológiai Társaság elnöke volt; az Észak-olaszországi Teológiai Kar torinói szekciójának dékánja és a druentói Santa Maria della Stella plébánia munkatársa.

Ferenc pápa 2022. február 19-én kinevezte Torinó 95. érsekévé és Susa püspökévé, így egyesítve a két püspökséget „in persona episcopi”. 2022. május 7-én püspökké szentelték. 2022 szeptemberében az Olasz Püspöki Konferencia Állandó Püspöki Tanácsa kinevezte a Katolikus Oktatás, Iskolák és Egyetemek Püspöki Bizottságának tagjává. 2022 októberében a Piemonti és Aosta-völgyi Püspöki Konferencia (CEP) alelnökévé választották.

14. Baldassare Reina, Róma segédpüspöke, a pápa római helynökének helyettese, a római egyházmegye általános helynöke (Olaszország)

1970. november 26-án született San Giovanni Geminiben (Agrigento régióban), 1981-ben lépett be az Agrigentói Főegyházmegyei Szemináriumba. 1995-ben teológiából szerzett diplomát, majd 1998-ban bibliai teológiából licenciátust a római Pápai Gergely Egyetemen.

1995. szeptember 8-án szentelték pappá. 1998 és 2001 között a Katolikus Akció egyházmegyei segítője és az Agrigentói Főegyházmegyei Szeminárium rektorhelyettese volt; 2001-től 2003-ig a Boldogságos Szűz Mária-templom plébánosa Itria di Favarában; 2003-tól 2009-ig az agrigentói Szent Gergely Teológiai Iskola tanulmányi prefektusa, majd 2009-től 2013-ig az agrigentói San Leone plébánosa; 2013-tól 2022-ig az Agrigentói Nagyszeminárium rektora volt.

A római egyházmegyében a következő tisztségeket is betöltötte: a szentírástan tanára a hittudományi intézetben; állandó előadó az agrigentói Szent Gergely Teológiai Iskolában; a kulturális hivatal igazgatója; a székesegyházi káptalan kanonokja; a presbiteri tanács és a tanácsadói testület tagja.

2022. május 27-én kinevezték Acque di Mauritania címzetes püspökévé és római segédpüspökké. Ferenc pápa 2023. január 6-án a római egyházmegye helynökévé nevezte ki. 2024. október 6-tól a római egyházmegye általános helynöke lett.

15. Francis Leo, Torontó érseke (Kanada)

1971. június 30-án született a kanadai Montréalban. 1990-ben lépett be a szemináriumba, majd a Daytoni Egyetem (Ohio) Nemzetközi Mariológiai Intézetében (IMRI) szerzett filozófiai diplomát (1992), licenciátust, majd teológiai doktori címet (2005) mariológia szakirányon. 1996. december 14-én szentelték pappá a Montréali Főegyházmegye számára.

Pappá szentelése után a Notre-Dame-de-la-Consolata plébánia helyettes plébánosa (1996–2001); a Rivière-des-Prairies Szent József-plébánia adminisztrátora (2003–2005); a Roscelli Iskola káplánja és a Collège Reine-Marie középiskola vallástanára (2003–2005); a Pennaforti Szent Rajmundról elnevezett plébánia plébánosa (2005–2006) volt. 2006 és 2008 között a római Pápai Egyházi Akadémián volt küldött. A Szentszék diplomáciai szolgálatába lépve az ausztráliai apostoli nunciatúrán (2008–2011), majd a Szentszék hongkongi tanulmányi missziójában dolgozott (2011–2012). 2012-ben visszatért Montréalba, kinevezték a nagyszeminárium igazgatójává és dogmatika docensévé, az Institut de Formation Théologique de Montréal (Montréali Teológiai Képzési Intézet, IFTM) kánonjogi tanszékének igazgatójává, valamint az egyházmegyei hivatásgondozó hivatal alelnökévé. 2013 és 2015 között a presbiteri tanács tagja volt. 2015 és 2021 között a Kanadai Püspöki Konferencia főtitkári tisztségét töltötte be; 2021-ben kinevezték a Montréali Érseki Kúria általános helynökévé és moderátorává.

2022. július 16-án Tameda címzetes püspökévé és Montreál segédpüspökévé nevezték ki, szeptember 12-én szentelték püspökké. 2023. február 11-én kinevezték a Torontói Főegyházmegye megyéspüspökévé.

16. Rolandas Makrickas, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika koadjutor főpapja (Litvánia)

A litvániai Biržaiban született 1972. január 31-én. 1996. július 20-án szentelték pappá a panevėžysi egyházmegye számára. 1996-tól 2001-ig a Litván Püspöki Konferencia helyettes titkára és a 2000-es szentév nemzeti bizottságának vezetője volt. Egyháztörténetből doktorált 2004-ben a római Pápai Gergely Egyetemen.

A Szentszék diplomáciai szolgálatába 2006. július 1-jén lépett be; szolgált a Grúziában, Svédországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Gabonban működő pápai képviseleteken, valamint az Államtitkárság Általános Ügyek Osztályán.

2021. december 15-től 2024. március 19-ig a Santa Maria Maggiore pápai bazilika rendkívüli megbízottja volt. 2023. február 11-én Tolentino címzetes érsekévé nevezték ki, majd április 15-én a római Santa Maria Maggiore-bazilikában Pietro Parolin bíboros államtitkár püspökké szentelte. 2024. március 19-én Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore pápai bazilika koadjutor főpapjává nevezte ki.

17. Mykola Bychok CSR, az Ukrán Görögkatolikus Egyház (UGCC) melbourne-i Szent Péter és Pál egyházmegyéjének püspöke – ő a Katolikus Egyház legfiatalabb bíborosa (Ukrajna, Ausztrália)

1980. február 13-án született az ukrajnai Ternopilban. A redemptoristák rendjébe 1997 júliusában lépett be. Tanulmányait Ukrajnában és Lengyelországban végezte; pasztorálteológiai licenciátust szerzett. 2003. augusztus 17-én tett örökfogadalmat, és 2005. május 3-án Lvivben (Lemberg) szentelték pappá.

Volt misszionárius az oroszországi Prokopjevszkben található Mindenkor Segítő Szűz Mária-templomban, a Szent József-kolostor elöljárója és a Mindenkor Segítő Szűz Mária-templom plébánosa az ukrajnai Ivano-Frankivszkban, a Lvivi Redemptorista Tartomány ökonómusa, 2015 óta pedig az Ukrán Görögkatolikus Egyház New Jersey állambeli Newarkban található Keresztelő Szent János-templomának plébánosa és a philadelphiai ukrán görogkatolikus főegyházmegye (archeparchia) vikáriusa.

2020. január 15-én kinevezték az Ukrán Görögkatolikus Egyház melbourne-i Szent Péter és Pál egyházmegyéjének (eparchia) püspökévé. 2020. június 7-én szentelte püspökké Szvjatoszlav Sevcsuk érsek a lvivi Szent György-székesegyházban. 2021. július 12-én (a Julián-naptár szerinti Szent Péter és Pál ünnepén) Peter Comensoli melbourne-i érsek a melbourne-i Szent Péter és Pál-székesegyházban a melbourne-i eparchia harmadik püspökeként iktatta be.

18. Timothy Peter Joseph Radcliffe OP teológus (Anglia)

Londonban született 1945-ben. 1965-ben lépett be a domonkos rendbe. Oxfordi és párizsi tanulmányai befejezése után az Oxfordi Egyetemen szentírástant oktatott. 1971-ben szentelték pappá.

Aktívan részt vett a békemozgalomban, és AIDS-betegek között is végzett lelkipásztori szolgálatot. 1982-től 1988-ig az oxfordi rendház elöljárója, majd 1988-tól 1992-ig angliai provinciális, 1992-től 2001-ig a Szent Domonkos által alapított rend generálisa volt. Nemzetközi hírű előadó, prédikátor és író, tagja a CAFOD-nak (az angliai és walesi katolikus egyház ügynökségének, amely karitatív szolgálattal és a fejlődés előmozdításával foglalkozik a tengerentúli országokban) és a Caritas Internationalis teológiai bizottságának.

Az Oxfordi Egyetem és más franciaországi, olaszországi és egyesült államokbeli tudományos intézmények díszdoktori címet adományoztak neki. 2007-ben Michael Ramsey-díjjal tüntették ki teológiai írásaiért.

19. Fabio Baggio CS, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma Migránsok és Menekültek Szekciójának titkárhelyettese (Chile)

1965-ben született Bassano del Grappában. 1976-ban lépett be a Szent Károly Misszionáriusok Scalabrini-Tirondola Szemináriumába, ahol 1991-ben örökfogadalmat tett. A következő évben szentelték pappá.

1998-ban a római Pápai Gergely Egyetemen egyháztörténetből doktorált. 1995 és 1997 között a chilei Santiagóban a lelkipásztori szolgálat mellett a Chilei Migrációért Felelős Püspöki Bizottság (INCAMI) tanácsadójaként is szolgált.

Később, 2002-ig a Buenos Aires-i érsekség migrációs osztályának igazgatója volt, 1999-ben pedig az Argentin Pápai Missziós Művek Hitterjesztés Művének országos titkári tisztségét is betöltötte. 2016. december 14-én kinevezték az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma helyettes titkárává. 2022. április 23-án Ferenc pápa megerősítette őt az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma helyettes titkári pozíciójában; a Migránsok és Menekültek, valamint a Különleges Projektek szekcióinak lett a vezetője.

20. George Jacob Koovakad, a Vatikáni Államtitkárság tisztviselője, a pápai utak felelőse (India)

Az indiai Chethipuzhában született 1973. augusztus 11-én. 2004. július 24-én szentelték pappá, a changanacherryi főegyházmegyébe inkardinálták.

Kánonjogból szerzett diplomát. 2006. július 1-jén lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába, és az algériai apostoli nunciatúrára került attaséként.

2009. március 2-án áthelyezték a koreai apostoli nunciatúrára, egészen 2012 februárjáig, amikor áthelyezték az iráni apostoli nunciatúrára. 2015. február 16-án áthelyezték a Costa Rica-i apostoli nunciatúrára. 2020. július 10-től a Vatikáni Államtitkárság Általános Ügyek Osztályán dolgozik. 2021-től Ferenc pápa megbízta a pápai utazások megszervezésével.

*

2023. szeptember 30-án Ferenc pápa a következő, a jelen konklávé szempontjából választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában

21. Robert Francis Prevost OSA Ágoston-rendi szerzetes és a Püspöki Dikasztérium prefektusa (Amerika)

1955. szeptember 14-én született Chicagóban (Amerikai Egyesült Államok, Illinois állam). Szent Ágoston rendjébe lépett, majd 1981. augusztus 29-én letette az örökfogadalmat.

1987-ben teológiából doktori fokozatot szerzett. 1988-ban Peruba, a trujillói misszióba küldték, hogy a Chulucanas, Iquitos és Apurímac vikariátusokban az ágostonos jelöltek közös képzését vezesse. Ez a misszió 11 évig tartott, ezután kinevezték a chicagói Jó Tanács Anyja tartomány perjelévé, később pedig a rend általános perjelévé. Így ő lett a felelős az Ágoston-rend tervezési és irányítási folyamataiért.

Ferenc pápa 2014. november 3-án kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává, és ezzel szufári címzetes püspöki méltóságra emelte. 2014. december 12-én szentelték püspökké. A Szentatya 2020. április 15-én kinevezte a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusává.

22. Claudio Gugerotti, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa (Olaszország)

1955-ben született Veronában. 1982-ben csatlakozott a don Nicola Mazza Kegyes Társulathoz (Pia Società di don Nicola Mazza), majd 1982-ben pappá szentelték.

Keleti nyelveket és irodalmat tanult, majd velencei, padovai és római egyetemeken, valamint a Pápai Gergely Egyetemen és a Pápai Keleti Intézetben tanított. 1985-től a Keleti Egyházak Kongregációjában dolgozott – amelynek mai neve dikasztérium –, 1997-ben annak altitkára volt. 2002-ben érsekké nevezték ki, majd különböző nunciatúrákon szolgált a keleti keresztény hagyományú országokban: 2002-től Grúziában, Örményországban és Azerbajdzsánban; 2011-ben XVI. Benedek Belaruszba, Ferenc pápa pedig 2015 és 2020 között nunciusként Ukrajnába (a legtöbb keleti rítusú katolikussal rendelkező országba), majd Nagy-Britanniába küldte. 2023 januárjától a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa.

23. Víctor Manuel Fernández érsek, a Hittani Dikasztérium prefektusa (Argentina)

1962. július 18-án született a Córdoba tartományban lévő Alcira Gigenában, Argentínában. A római Pápai Gergely Egyetemen teológiai licenciátust szerzett biblikum szakiránnyal, majd 1990-ben doktorátust az Argentínai Katolikus Egyetem teológiai fakultásán, amelynek később rektora lett.

Ferenc pápa 2013. május 13-án Tiburnia címzetes érsekévé nevezte ki. 2017-ben az argentin püspöki konferencia Hit és Kultúra Bizottságának elnökévé választották. 2018. június 2-án a La Plata-i érsekség címzetes érsekévé nevezték ki. 

2023. július 1-jétől Víctor Manuel Fernández érsek a Hittani Dikasztérium prefektusa.

24. Emil Paul Tscherrig érsek, nuncius (Svájc)

Svájcban, Unteremsben született 1947. február 3-án. 1974. április 11-én szentelték pappá, és a Pápai Gergely Egyetemen doktorált kánonjogból.

II. János Pál pápa 1978-ban a Szentszék diplomáciai szolgálatának tagjává nevezte ki. Ezután Ugandában, Dél-Koreában, Mongóliában és Bangladesben szolgált. 1996. május 4-én Voli címzetes érseke és Burundi apostoli nunciusa lett. 2000-ben Trinidad és Tobago, a Dominikai Köztársaság, Jamaica, Grenada, Guyana, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint a Bahama-szigetek; 2001-től pedig Barbados, Antigua és Barbuda, Suriname, valamint Saint Kitts és Nevis nunciusa volt. 2004-ben a nunciusi szolgálatot Dél-Koreában és Mongóliában látta el. 2008-ban XVI. Benedek pápa a skandináv országokba nevezte ki nunciusnak (Svédország, Dánia, Finnország, Izland és Norvégia), majd 2012-től apostoli nuncius volt Argentínában. 2017-től nunciusként szolgál Olaszországban és San Marinóban (ő az első nem olasz származású nuncius, aki ezt a tisztséget betöltötte). 

25. Christophe Louis Yves Georges Pierre érsek, nuncius (Franciaország)

1946. január 30-án született a franciaországi Rennes-ben (Ille et Vilaine). 1970-ben lett pap, miután 1963-ban két évre megszakította tanulmányait a Saint-Yves de Rennes-i szemináriumban, hogy katonai szolgálatot teljesítsen. Tanulmányait a római Pápai Egyházi Akadémián végezte.

Első megbízatása 1977-ben az új-zélandi Wellingtonban volt, majd Mozambikba, Zimbabwéba, Kubába, Brazíliába küldték; végül Genfbe, a Szentszéknek az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és a nemzetközi intézményeknél működő állandó képviseletéhez. 1995. július 12-én II. János Pál pápa apostoli nunciussá nevezte ki Haitiba, és Gunela címzetes érseke címet adományozta neki. 1999-ben az ugandai Kampalába helyezték át, 2007-ben Mexikóba nevezték ki apostoli nunciusnak. Az Amerikai Egyesült Államokban 2016 áprilisa óta teljesített szolgálatot.

26. Pierbattista Pizzaballa OFM jeruzsálemi pátriárka (Olaszország)

1965. április 21-én született a bergamói Cologno al Serióban. A ferences szerzetesi ruhát 1984. szeptember 5-én öltötte magára Ferrarában, és noviciátusi évét a La Verna hegyen lévő ferences kegyhelyen töltötte. Ünnepélyes fogadalmát 1989. október 10-én tette le Bolognában, majd 1990. szeptember 15-én itt szentelték pappá.

1990-ben a Szentföldre, Jeruzsálembe helyezték, ahol a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanumban (a ferencesek jeruzsálemi biblikus és régészeti intézete) bibliai teológiai licenciátust szerzett. Héber nyelvű Római Misekönyvet és különböző liturgikus szövegeket szerkesztett. 1999. július 2-án hivatalosan is megkezdte szolgálatát a Szentföldi Ferences Kusztódiánál.

A jeruzsálemi latin pátriárka általános helynöke lett; az Izraelben élő héber nyelvű katolikusok lelkipásztori gondozásáért felelt. 2008-tól a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának a zsidósággal fenntartott vallási kapcsolatokért felelős bizottság tanácsadója lett. 2004 májusában nevezték ki hat évre a Szentföld kusztosává. 2010 májusában újabb három, majd 2013 júniusában ismét három évre megerősítették. 2016. június 24-én Ferenc pápa őt választotta a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus „sede vacante” apostoli adminisztrátorává az új pátriárka kinevezéséig. 2016. július 15-én a latin patriarkátus tanácsadói kollégiumának ülésén Fouad Twal emeritus pátriárka átadta hatáskörét Pizzaballa érseknek, akit a pápa rendeletének megfelelően a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli kormányzójává neveztek ki. 2016 szeptemberében püspökké szentelték az olaszországi Bergamóban. Olaszul, modern héberül és angolul beszél. 2020-tól Jeruzsálem latin pátriárkája. 

27. Stephen Brislin johannesburgi érsek (Dél-Afrika)

1956. szeptember 24-én született a dél-afrikai Welkomban. A pretoriai St John Vianney szemináriumban tanult filozófiát, teológiát pedig a londoni Missziós Intézetben. 1983. november 19-én szentelték pappá.

2006. október 17-én XVI. Benedek pápa a dél-afrikai kroonstadi egyházmegye püspökévé nevezte ki, 2007. január 28-án püspökké szentelték. Két évvel később a fokvárosi főegyházmegye érsekévé nevezte ki; 2010. február 7-én iktatták be hivatalába. 2013 és 2019 között a dél-afrikai katolikus püspöki konferencia elnöke volt. 2024-től Johannesburg érseke.

28. Ángel Sixto Rossi SJ córdobai érsek (Argentina)

Az argentin Córdobában született 1958. augusztus 11-én. 1976-ban lépett be a Jézus Társasága akkori argentin tartományának noviciátusába. A részben Ecuadorban végzett filozófiai és teológiai tanulmányok után 1986. december 12-én pappá szentelték, majd a Pápai Gergely Egyetemen szerzett diplomát spirituális teológiából.

1990-től 1992-ig a Buenos Aires-i El Salvador-templom rektora volt; ez idő alatt alapította meg a Hogar San José befogadóközpontot a hajléktalan emberek számára. 1992-ben létrehozta a Manos Abiertas Alapítványt, amely jelenleg Argentína tíz városában, több szociális segélyközpontban nyújt segítséget a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb embereknek. 1992-től 1995-ig a Jézus Társasága novíciusmestere volt, 2013 és 2019 között pedig a córdobai közösség elöljárója. Számos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot tartott papok, szerzetesek és laikusok csoportjainak. Ferenc pápa 2021. november 6-án (az argentin) córdobai főegyházmegye érsekévé nevezte ki.

29. Luis José Rueda Aparicio bogotái érsek (Kolumbia)

1962. március 3-án született a Santander megyei San Gilben, Kolumbiában. Mielőtt a szemináriumba lépett volna, apjával együtt az építőiparban, majd újságárusként, valamint egy cementgyárban dolgozott. 1988. november 23-án diakónussá, 1989. november 23-án pedig pappá szentelték.

Tanulmányait (1992. szeptembertől 1994. júliusig) a római Alfonsiana Akadémián végezte, ahol erkölcsteológiából licenciátust szerzett.

2012. február 2-án XVI. Benedek pápa a montelíbanói egyházmegye püspökévé nevezte ki, 2018-ban Ferenc pápa popayáni főegyházmegye érsekévé tette; három évvel később a bogotái főegyházmegye érsek-metropolitája lett. 2021. július 6-án a kolumbiai püspöki konferencia elnökévé választották a 2021–2024-es hároméves időszakra.

30. Grzegorz Ryś łódźi érsek (Lengyelország)

1964. február 9-én született Krakkóban. 1988. május 22-én szentelték pappá a waweli székesegyházban (Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyház). 1994-ben a teológiai tudományok doktora lett, Középkori népi vallásosság Lengyelországban című disszertációjával. 2007 és 2011 között a krakkói főegyházmegye nagyszemináriumának rektora volt.

2011. július 16-án XVI. Benedek pápa kinevezte Arcavica címzetes püspökévé és a krakkói főegyházmegye segédpüspökévé. Ferenc pápa 2017. szeptember 14-én a łódźi főegyházmegye érsekévé nevezte ki.

2018-ban Grzegorz Ryś összehívta a łódźi főegyházmegye történetének negyedik szinódusát, amelynek témája az állandó diakonátus bevezetése volt a paphiány leküzdésére. 2019-ben bevezette az állandó diakonátust az érsekségben, és létrehozta az egyházmegyei missziós szemináriumot, a Redemptoris Mater Internationalt, amely a Neokatekumenális Út lelkiségi mozgalom keretén belül működik. Ferenc pápa 2020. november 21-én a Püspöki Dikasztérium tagjává nevezte ki.

31. Stephen Ameyu Martin Mulla jubai érsek (Dél-Szudán)

2019 óta Juba érseke. 1964. január 10-én született Idóban, Szudánban, Kelet-Afrika egyenlítői vidékén. 1991. április 21-én szentelték pappá a toriti egyházmegye számára.

A szudáni fővárosban, Kartúmban végzett lelkipásztori munka után 1993 és 1997 között a római Pápai Orbán Egyetemen doktorált. Dolgozatának címe: A vallási párbeszéd és megbékélés felé Szudánban. Ezután a dél-szudáni főváros, Juba szemináriumában tanított, amelynek rektora is volt.

2019. január 3-án Ferenc pápa kinevezte a toriti egyházmegye püspökévé, miután az egyházmegye püspöki széke több mint öt éve betöltetlenül állt. 2019 óta Juba érseke.

32. José Cobo Cano madridi érsek (Spanyolország)

1965. szeptember 20-án született az andalúziai Jaénban, de már fiatalon Madridba költözött. Polgárjogból szerzett licenciátust, teológiai diplomával és erkölcsteológiai mesterdiplomával rendelkezik. Elmélyülten tanulmányozta az Egyház szociális tanítását.

1994. április 23-án szentelték pappá, a madridi érsekség számára inkardinálták. Lelkipásztori szolgálatát a madridi érsekségen végezte, szociális téren töltött be tisztségeket, például a Munka Testvérületek helyettes tanácsadója volt (1994-1996). A püspöki konferencián belül a migrációs titkárságot vezette, 2020 márciusa óta a Szociális Pasztoráció és Emberi Fejlődés Elősegítése Püspöki Bizottságának tagja.

33. Protase Rugambwa, Tabora érseke (Tanzánia)

1960. május 31-én született a tanzániai Bunenában. Egyetemi tanulmányai végén, 1990. szeptember 2-án II. János Pál pápa szentelte pappá, tanzániai lelkipásztori látogatása során Dar es-Salaam városában, a rulenge-ngarai egyházmegye számára.

1994-ben úgy döntött, hogy Olaszországba költözik, ahol a római Pápai Lateráni Egyetemen pasztorális teológiából doktorált. Doktori címének megszerzése után 1998-ban visszatért Tanzániába, majd 2002-ben újra Rómába ment, ahol a Népek Evangelizációja Kongregáció tisztviselője lett.

2008. január 18-án XVI. Benedek pápa kinevezte a kigomai egyházmegye címzetes püspökévé. 2012-ben a Népek Evangelizációja Kongregáció segédtitkára és a Pápai Missziós Művek elnöke lett; személyi érseki címet kapott. 2017. november 9-én ugyanezen kongregáció titkárává nevezték ki. 2023-tól Tabora érseke.

34. Sebastian Francis, a penangi egyházmegye püspöke (Malajzia)

1951. november 11-én született Johor Bahruban. 1977. július 28-án szentelték pappá a melaka-johori egyházmegye számára.

1983-ban szerzett licenciátust dogmatikus teológiából az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen. Hazájában a penangi nagyszeminárium dogmatikus teológia professzora és lelki igazgatója, a penangi egyetem hallgatók káplánja. 1991-ben jogi diplomát szerzett.

2012. július 7-én XVI. Benedek pápa kinevezte Penang püspökévé. Augusztus 20-án szentelte püspökké a Bukit Mertajam-i Szent Anna-plébániatemplomban; a szertartáson tízezer katolikus vett részt.  2017-től malajziai püspöki konferencia elnöke. 

35. Stephen Chow Sau-Yan SJ, Hongkong püspöke (Kína)

1959. augusztus 7-én született Hongkongban. Egyetemi előtanulmányait követően a Minnesotai Egyetemen (USA) szerzett pszichológiából alap- és mesterdiplomát. 1984. szeptember 27-én lépett be a Jézus Társaságába, 1994. július 16-án szentelték pappá Hongkongban.

Különböző tisztségeket töltött be: 2007 óta két jezsuita kollégium felügyelője volt Hongkongban és a kowlooni Wah Yanban; tiszteletbeli adjunktus volt a Hongkongi Egyetemen (2008–2015) és jezsuita képzési felelős (2009–2017). 2009 óta a kínai jezsuita rendtartomány oktatási bizottságának elnöke.

2018. január 1-jétől püspöki kinevezéséig a Jézus Társasága Kínai Rendtartományának tartományfőnöke volt, 2020 óta pedig a hongkongi szerzetes-elöljárók szövetségének helyettes titkára. 2021 májusában kinevezték a hongkongi egyházmegye püspökévé.

A püspöki szék 2019. január 3. óta betöltetlen volt, és Chow Layer elárulta, hogy eredetileg elutasította a püspöki címet. Azután fogadta el, hogy Ferenc pápától kézzel írott levelet kapott. Szentelésére 2021. december 4-én került sor. Azóta Hongkong püspöke. Chow 2023 áprilisában ellátogatott a pekingi érsekségre. Találkozott Joseph Li Shan püspökkel, meglátogatott több templomot és a Zhalan temetőt, ahol Matteo Ricci sírköve található. Ő volt az első hongkongi püspök, aki 1985 óta Pekingbe látogatott.

36. François-Xavier Bustillo OFMConv ajacciói püspök (Franciaország)

1968. november 23-án született a spanyolországi Pamplonában. Belépett a baztáni kisszemináriumba, majd posztulátusi képzésbe kezdett a konventuális ferencesek rendjében az olaszországi Padovában, ahol filozófiai és teológiai tanulmányait végezte. 1992. szeptember 20-án tett ünnepélyes fogadalmat, két évvel később pappá szentelték. Ugyanebben az évben néhány testvérrel megalapította a franciaországi Narbonne-ban a Szent Bonaventúra-kolostort.

2018-tól püspöki kinevezéséig a lourdes-i Szent Maximilien Kolbe-kolostor gondnoka, a lourdes-i kegyhely és a kiskorúak védelmének püspöki megbízottja volt, 2020 óta pedig a tarbes-lourdes-i egyházmegye püspöki tanácsának tagja.

Bustillo a szerzője a Vatikáni Könyvkiadó által megjelentetett Testimoni non funzionari (Tanúk, nem hivatalnokok) című könyvnek, amelyet Ferenc pápa a 2022-es krizmaszentelési szentmisén és más alkalmakkor is a papoknak ajándékozott. 2021 óta az ajacciói egyházmegye püspöke.

37. Américo Manuel Alves Aguiar, Setúbal püspöke (Portugália)

1973. december 12-én született a Matosinhoshoz tartozó Leça do Balióban. 1995-ben lépett be a portói nagyszemináriumba; egyetemi tanulmányait a portói Katolikus Egyetemen végezte, először teológián, majd a kommunikációtudományok mesterszakán. 2001-ben szentelték pappá.

2016-ban a Társadalmi Kommunikáció Nemzeti Titkárságának igazgatója lett.

2019. március 31-én a portói Trindade-templomban dagnói címzetes püspökké szentelték. 2019 óta a lisszaboni egyházmegye segédpüspöke. A 2023-as Lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó Alapítvány elnöke, a lisszaboni patriarkátus kommunikációs osztályának igazgatója. 2023. szeptember 21-én Ferenc pápa kinevezte a Setúbal-i Egyházmegye megyéspüspökévé. 

38. Ángel Fernández Artime SDB (Olaszország), a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának proprefektusa

1960. augusztus 21-én született Luanco-Gozonban, Asztúriában, Spanyolországban. Első fogadalmát 1978-ban tette le, örökfogadalmát pedig 1984-ben Santiago de Compostelában, 1987. július 4-én szentelték pappá Leónban.

Pasztorálteológiából szerzett diplomát, licenciátust filozófiából és pedagógiából. Miután tagja volt a 26. Generális Káptalan technikai előkészítő bizottságának, 2009-ben a Buenos Aires-i székhelyű Dél-Argentínai Tartomány elöljárójává választották. 2013. december 23-án kinevezték az újonnan kialakított és a Segítő Szűz Máriának szentelt Mediterrán Spanyol Tartomány élére tartományfőnöknek, de még mielőtt megkezdhette volna ezt az új szolgálatot, 2014. március 25-én a 27. Generális Káptalan a Szalézi Kongregáció új rendfőnökévé és Don Bosco 10. utódjává választotta. 2020. március 11-én megerősítették a szalézi rendfőnöki tisztjében.

2025-től a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának proprefektusa.

Fordította, összeállította: Thullner Zsuzsanna, Hollósi Judit, Szalontai Anikó; Kuzmányi István

Archív fotók: AFP (nyitókép); Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír