A csíksomlyói klarissza nővérek története

„Csíksomlyó Ágacskája” Szent Klára rendjének egyik monostora. A közösség 800 éves múltra tekint vissza. Assisi Szent Klára (1193–1253) isteni sugalmazást és Assisi Szent Ferenc példáját követve 1212-ben alapította az általa Szegény Nővérek Rendjének nevezett közösséget, melynek ő maga írt regulát. Halála előestéjén kapta meg rá a pápai jóváhagyást. A világ számos országában jelen van a rend, több mint 10 ezer nővér él világszerte. 

A „Sion Ágacskája” klarissza monostort a franciaországi Marie-Paul anya alapította 1979-ben. A klarissza karizmát sajátos módon élő közösség remeteségben él, ami lehetővé teszi az imádság, a csendben megélt mindennapok elsődlegességét. romkatAz Istennek adottságnak ezt a csodálatos hivatását kapták meg a Csíksomlyón élő klarissza nővérek is. Szinte mindegyikük (Magyarországról és Erdélyből érkező nővérek) a „Sion Ágacskája” monostorban töltötték szerzetesi életük első éveit. Az alapításokra 1995. augusztus 12-én („Szécsény Ágacskája” – Magyarországon) és 2000. augusztus 11-én („Csíksomlyó Ágacskája” – Erdélyben) került sor.

A következő állomás a szécsényi alapítás önállósulása volt. Ez 2009. augusztus 2-án történt. Azóta az erdélyi közösség is Szécsényhez tartozik. Noha az apátnő, Ferenc-Mária anya Szécsényben él, rendszeres látogatásai és a mindennapi kapcsolat által, valamint a közösség évenként kétszeri, Szécsényben töltött időszakai egyazon lelkületben valóban egy közösséggé teszi a nővéreket.

A mindennapi életben a nővérek négy órát töltenek csendes, belső imádságban szentségimádás, szentírásolvasás, dicséret a teremtett világban és közbenjárás formájában.

A személyes imaórákon kívül a közösségileg végzett imaórák liturgiája is Krisztushoz kapcsol, hogy az egész emberiség nevében megadják Istennek Neve dicséretét. „Ez az Úrnak átadott élet, a Vele való lehető legszorosabb kapcsolat szívünk szüntelen megtérését munkálja, hogy teljesen Isten kezdeményezésére tudjuk bocsátani egyéni és közösségi életünket.”

Klára mindennap szemlélte Krisztust, aki „az örök dicsőség kisugárzása, az örök világosság visszfénye és szeplőtelen tükre”, amelyben „a boldog szegénység, a szent alázatosság és a kimondhatatlan szeretet lángol” (Szent Klára Leveleiből). Nem csupán szemlélte, hanem az Ő képmására alakult át. Ebben a belső átalakulásban tapasztalta meg Klára is és nővérei is, hogy „a teremtmények közül a legértékesebb a hívő ember lelke, (…) s egyedül a hívő ember lelke méltó hajlék és szállás Isten számára, mégpedig a szeretet által.” (Szent Klára Leveleiből)

„Azon adományok közül, melyeket az irgalmasság Atyja bőkezűségéből kaptunk – s ezért Krisztus dicsőséges Atyjának egyre bőségesebb hálaadással tartozunk – , kiemelkedik hivatásunk (…). Isten Fia számunkra út lett, s erre szavával és példaadásával tanított meg bennünket boldogságos Ferenc atyánk.” (Szent Klára Végrendeletéből)

„Mindennapjainkat Isten elsőbbségének szeretnénk alárendelni az imádság, a testvéri szeretet és a szegénység által. A közösségben magának Krisztusnak a szeretetével igyekszünk egymást szeretni, hiszen az Úr adott bennünket egymásnak. Szent Klára buzdít bennünket, hogy tetteinkkel mutassuk meg a bennünk lévő szeretetet.” – vallják a nővérek.

„Isten Gondviselésére hagyatkozásunk nem más, mint fogadalmunk (tulajdon nélkül élni) konkrét megvalósítása. Ez – bár részünkről érdemtelenül – mégis mindennap a megajándékozottság örömét jelenti számunkra, hiszen az Úr a világban élő testvéreinken keresztül gondoskodik rólunk.

A nap nap után ingyenesen kapott szeretet természetesen megosztásra hív bennünket is. Mi abból szeretnénk adni testvéreinknek, amit mi kapunk az Úrtól. Örömmel várjuk azokat, akik részt szeretnének venni zsolozsmáinkon vagy a szentségimádásban. Ha valaki életútján szeretne megállni, és letelepedni az Úr lábaihoz, annak különálló remeteségeinkben néhány napra lehetőséget nyújtunk az elcsendesedéshez. A nap bizonyos szakaszaiban (9–11.45; 14.30–16.45; 17.30–18.30) imában fogadjuk azokat, akik becsöngetnek. E találkozásokban mindenekfölött az Úr akaratát keressük együtt.

Akár személyes, akár másokért való életünkben ki tudna jobban segíteni, mint Mária, az Isten anyja, aki »mindnyájunknak közös és személyenkénti édesanyja« (Szent II. János Pál pápa), és aki maga is a hit zarándokútját járta?” – írják a csíksomlyói nővérek.

A lelki munka mellett a kétkezi munka is a nővérek életének fontos része. Az imában végzett egyszerű munka – a szeretet csendjében – Isten Fia földi életének misztériumába vezet, ugyanakkor a világban dolgozó, küzdő testvérek erőfeszítéseivel is szolidárissá tesz. „Itt, Csíksomlyón, a Szűzanya kegyhelyén sajátos, szemlélődő hivatásunkat ferences testvéreink mellett és velük közösségben éljük. Szolgálatuknak köszönhetően részesülünk az egyház szentségeiben.”

Csíksomlyó kegyhelyén számos zarándok megfordul. Az Úrhoz sokan az Ő Édesanyja által közelednek. Miközben ők anyai közbenjárását kérik a kegyelemmel teljesnek, az Úr szolgálóleányának, addig a nővérek az ima csöndjében ajánlják oltalmába zarándok testvéreiket.

Fotó: Gyulafehérvári Római katolikus Érsekség

Magyar Kurír