Betlehemi találkozás Budapesten – A Sant’Egidio közösség karácsonyi ebédje a szegényekkel

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ebéd előtt a vendégek és házigazdáik, a megannyi önkéntes és más érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a jezsuiták Jézus Szíve-templomát, ahol Michael August Blume apostoli nuncius mutatott be szentmisét. A liturgia elején Sajgó Szabolcs jezsuita köszöntötte a résztvevőket, külön is kiemelve Ferenc pápa frissen hazánkba érkezett küldöttét. Szavai szerint a karácsonyi ünnepen úgy vagyunk jelen, mint a pásztorok a betlehemi éjszakában. A szentmisén a Közép-afrikai Köztársaság javára gyűjtöttek, ahol a Sant’Egidio közösség a DREAM program keretében az AIDS kezelésére alkalmas rendelőintézeteket készül nyitni.

Michael A. Blume homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvéreim!

Ma sok ember megy templomba. Talán többen, mint az év más napjain. Miért jönnek el ide? Néhányan azért, mert ez a szokás. Mások családtagjaikat követik ebben. Megint mások pedig azért, mert meg vannak róla győződve, hogy valami különleges történt sok-sok évvel ezelőtt ezen a napon. Bármilyen okunk is volt arra, hogy eljöjjünk ide, biztosak lehetünk abban, hogy Isten valami nagyon különlegeset fog tenni azokért, akik hozzá jönnek és keresik őt.
A szentírási olvasmányok elmondják nekünk, kicsoda Isten, ő, aki annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki hisz benne, annak élete legyen, és bőségben legyen, olyan élete, amilyet Isten akar látni bennünk.

Hogyan adja nekünk Isten ezt az életet? Ő arra hív minket, hogy Fiát hallgassuk, a Mi Urunkat, Jézus Krisztust. Egyedül benne van igazi élet. Ez néhány ember számára nehéz. Az ige Jézus Krisztusban jött el, de sokan nem ismerték föl. Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Sokan vannak, akik hallják szavát, de mégis jobban szeretnének saját útjukon járni.

Ma adjunk hálát a Sant’Egidio közösségért, amely ezt a misét és az ezután következő ebédet megszervezte. Olyan közösség ők, amelyet eltölt Krisztus szeretete, és ezt a szeretetet nagyon sok módon kifejezésre juttatja, úgy itt, mint azoknak az embereknek az életében, akik ismerik őket.

Ma ebben a templomban különleges dolog történik. Eljöttetek, hogy meghallgassátok Urunkat. Eljöttetek, mert hisztek benne, vagy mert jobban meg akarjátok ismerni. Az evangélium elbeszéli nekünk, hogy Urunk, Jézus telve van kegyelemmel és igazsággal. A kegyelem nem más, mint az a mód, ahogyan Isten megosztja velünk jóságát. Irgalma és megbocsátása megérinti életünket. Ezt kínálja nekünk, mert azt akarja, hogy a barátai legyünk most és mindörökké.

Ezt az ajándékot ünnepeljük a szentmisében, amely különleges közös imádság. Itt megérthetjük, mi az igazi öröm: együtt élni Urunkkal, hallgatni szavát, tanácsot és bátorítást kapni tőle, megpróbálni példáját követve élni, szeretni testvéreinket úgy, ahogyan ő szeret minket.

Ma ez az öröm tovább folytatódik az után is, hogy a mise véget ért. Az ebéd és a társaság, amelynek részesei leszünk, Krisztus irántunk való szeretetének és egymás iránt szeretetünknek jelei. Imádkozzunk, hogy az emberek lássák és utánozni akarják örömünket. Amikor adunk és szeretünk, Isten mindig sokkal többet ad nekünk ebben az életben és a következőben egyaránt. Folytatódjék az az öröm és barátság, amelyet ma itt felfedezünk, egész éven át. Legyen Krisztus, aki sok évvel ezelőtt értünk született Betlehemben, életünk és örömünk most és mindörökké.

*

Szőke Péter, a közösség budapesti felelőse a szentmise végén meghívta a résztvevőket az ebédre, amely „átöleli a Földet”, hiszen a közösség a világ mintegy nyolcvan városában és sok száz városában rendez hasonló ebédeket ezen a napon szegény barátaival.

Az ebéden mintegy kétszáz szegény vendég vett részt, és megvalósult az, amit XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa mondott a Sant’Egidióról: az, aki szolgál elvegyül azzal, akit szolgál. Az asztalnál hajléktalanok, szociális otthonokban, vagy saját lakásukban egyedül élő idősek ültek, csupa olyan ember, akiket máshol nem várt terített asztal karácsony napján, és akiket azonban a közösség tagjai év közben is rendszeresen látogatnak. 

De részt vett az ebéden a tatárszentgyörgyi Csorba család is, amelynek két tagja, apa és kisfia a 2008-2009-es cigánygyilkosság-sorozatban vesztette életét. Az afganisztáni menekült Nazrat azonban már a felszolgálók között volt: családja nemsokára afgán éttermet nyit a fővárosban (a nuncius, aki szintén részt vett az ebéden, kilátásba helyezte, hogy az első vendégek között lesz). Több nehéz helyzetben élő budapesti család évek óta törzsvendége a közösség karácsonyi ebédjének, nekik nehéz lenne előteremteniük a háromfogásos ünnepi menüt.

Az asztaltársaságot derűs jelenlétükkel Vízi Elemér SJ tartományfőnök vezetésével a magyar jezsuiták jelen lévő tagjai tették még testvéribbé.

Az ebéd ezúttal is nemzetközi volt: Victor atya, Rómában élő szír jezsuita arabul mondta el a Miatyánkot az asztali áldás után, de Szíriát egy hazánkban tanuló muszlim diák is képviselte, aki a közösséggel hűséges barátja a hajléktalanoknak – a két honfitárs nem várt találkozása szép pillanata volt az ebédnek. Az önkéntes segítők között akadtak brazilok és olaszok is.

A két első fogásról ezúttal is az Európa-hírű Kapuvári ÍzvadÁszok  gondoskodtak, akik a Vatikán mellett, a pápa ablakai alatt ennél nagyobb sokaságnak is főztek már.

Az édességeket magánszemélyek és néhány cukrászda, valamint egy Budapesten élő iráni baráti társaság adta össze, a téli napfordulót ünnepelve a jótékony gesztussal. Az ebéd végén Szőke Péter megköszönte a támogatást a számtalan önkéntesnek, akik az ajándékok becsomagolásában, szétosztásában, a terítésben, takarításban segítettek. Voltak nagyobb szponzorok is, mint a ferencesek Brown Friday elnevezésű kezdeményezése, az ALDI vagy Union Biztosító, és még sokan mások.

Az ajándékosztást élő zene kísérte: Bach és Frank Sinatra, a közösség egyik, egykor hajléktalan barátja pedig Kosztolányit szavalt. Világunkat homályba borítják a háborúk, az igazságtalanság és a magány, és a ránk csukódó éjben hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra és a beletörődésre. De ha nem törődünk bele, akkor kiderül, hogy sokan vannak a jóakaratú emberek, akik a pásztorokhoz hasonlóan elindulnak az éjszakában, hogy találkozzanak egy védtelen, kitaszított újszülött Messiással, hogy felismerjék őt legkisebb testvéreiben, a szegényekben, hogy azután a találkozás örömével a szívükben hazatérve dicsőítsék és magasztalják Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak. (vö. Lk 2,20)

Forrás: Sant'Egidio közösség

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír