Betonba álmodott szépség – Medgyaszay István rárósmúlyadi temploma

A kisebb házak esetében még előfordul a tégla mint építőanyag, de a tartószerkezet már ezeknél is régóta vasbetonból készül. A 19. században azonban, és még később is, hatalmas téglafalakat emeltek a kőművesek. Városszerte láthatjuk ezt manapság is, a fővárosban főleg a pesti oldalon, a foghíjas telkeknél: sokfelé betonkoszorú nélküli, monumentális méretű tűzfalak meredeznek, teljes egészében téglából felrakva. A legtöbb budapesti gangos bérház így épült az elmúlt nagyjából százötven évben.

Medgyaszay István (1877–1959) az úttörő, kezdeményező építészek közé tartozott. Csendes ember hírében állt, s ahogyan halála után írták róla, „követői nem voltak”, ám kísérletező kedve, fantáziája, és mint látni fogjuk, kockázatvállaló egyénisége eredményeként páratlan alkotásokat hozott létre.

Néhány évvel ezelőtt írtunk a reformátusok kelenföldi templomáról, amely a Magyar Advent Temploma nevet viseli, és az Október huszonharmadika utcában áll, az egykori Skála áruházzal, a mai Allee bevásárlóközponttal szemben. Ez a templom is Medgyaszay István tervei szerint készült, az 1920-as években. A tornya messziről látszik, keskeny, hatalmas, sátor formájú sisakja nagyjából olyan magas, mint a toronyalj. A háromosztatú, kicsi erkélyeket mind a négy oldalon áttört betonkorlátok vigyázzák. Az épület nem a méretei miatt lenyűgöző, hanem elsősorban az arányai teszik monumentálissá. A templombelső is mesésen szép, és tökéletesen megfelel a református liturgiának. A népművészet ihlette fa mellvédek és körben a falakat védő faburkolat sajátosan meghitt, meleg hangulatot kölcsönöz Isten házának. Ennek az épületnek is vasbetonból készült a szerkezete. Medgyaszay a modernizmus eszméjét a megfelelő arányok megtartása mellett szerencsésen ötvözte a nemzeti hagyományokkal és az organikus építészet természetelvűségével.

De most térjünk rá eredeti témánkra, a rárósmúlyadi templom bemutatására! A falu a magyar határtól nem messze, Szlovákiában lelhető fel. Losonc és Alsósztregova, a magyar oldalon pedig Szécsény és Salgótarján található a közelében. Ha Kassától haladunk Magyarország felé, viszonylag rendezett úton tudjuk megközelíteni Rárósmúlyadot, amely szép hegyekkel, dombokkal és nagy szántóföldekkel övezett település. A környéket semmiképpen sem veti fel a pénz, nem úgy néz ki, mintha gazdagok laknák.

A templom körül nincs hely a parkolásra, de szerencsére nem messze találtunk egy keskeny földutat, ahol egy rövid időre otthagytuk az autót. Az épület egy nagy kerítéssel körbezárt telken áll, mögötte, ameddig a szem ellát, tarlóra vágott szántóföldek húzódnak. A kertkapu nyitva volt, így be tudtunk jutni a templomajtóig, azt azonban zárva találtuk. Persze joggal óvják a berendezést, és nem hiába, majd látni fogjuk, hogy odabent sértetlen állapotban van minden. Az ajtó mellett egy kis cédulán ez olvasható: Kedves látogatók! Közelebbi információk ezen a címen: Koška Erzsébet, Rárósmúlyad 3., tel.: 00421 903 028 953. Felhívtuk a telefonszámot, s a hölgy, aki felvette, pár percre rá már meg is érkezett, kinyitotta a templomot, és készségesen mesélt is róla.

A templom szecessziós stílusban épült, alaprajza nyolcszögletű; az oltár egy különálló oltártérben kapott helyet. A kupola kosáríves metszetű vasbeton lemezzel fedett nyolcszögletű térként jelenik meg. Kerülete mentén nyolc nagy méretű angyalszobor (kerub) látható, amelyeket íves tartóelemek kötnek össze. Az angyalok Sidló Ferenc faragásai, hatalmas szárnyaikkal teljesen uralják a fenti teret. KoškaErzsébet azt mondja, ők úgy tartják, hogy a fejük és az arcuk férfit mintáz, az alakjuk pedig inkább nőre emlékeztet.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom az 1906-ban elhunyt Körfy Rudolf kezdeményezésére épült; 1909–1910-ben tervezte meg Medgyaszay István. A gróf magának és családjának temetkezési helyet, a falunak pedig templomot szeretett volna, ezért százhúszezer koronát hagyott hátra az építkezésre.

A rárósmúlyadi templom volt az akkori Magyarország első vasbeton temploma. Az épület azonban nemcsak anyagában különleges, hanem formaképzésében is, hiszen az erdélyi fatemplomok hangulatát, mondhatnánk, mesés világát idézi meg. A máshol nehézkesnek tűnő szürke vasbeton itt életre kel, lelke lesz, akárcsak a díszes faragású, népies stílusú fedélszékeknek. Itt azonban nincsenek díszített homlokzati mezők, hanem síkokkal határolt tömbök és szerkezetek hatnak a szemlélőre. A vasbetonnak ez a Medgyaszayra jellemző sokszínű felhasználása nagyon hiányzik a mai építészetből. Az építész, ahol csak lehet, megtöri a monotonitást, feloldja a geometrikus formát, lekerekítést alkalmaz, áttört betonkorlátot használ, kedveli a különböző ívelt megoldásokat, kör alakú ablakokat tervez. Mindezeket a népművészet formakincséből meríti, átveszi a hagyományosan fából faragott motívumokat, és betonból önti ki azokat, stilizálva, a saját ízlése szerint. A kupola gömbcikkely alakú, előre gyártott elemekből állították össze, és vasbeton koszorúval fogták egybe.

A belső tér legszebb része az oltárkép, amely egy festett dombormű, Tihanyi Lajos munkája. Ez is igazi ritkaságnak számít, és szerencsére teljesen épen maradt az elmúlt több mint száz évben. Témája a rózsacsoda: Szent Erzsébet kenyeret visz a szegényeknek, és a kenyérdarabok rózsacsokorrá változnak a kötényében. A gazdagon berendezett templomot – amint Koška Erzsébettől megtudtuk – mindössze öten látogatják vasárnaponként, a pap a szomszéd faluból jár át misézni. E maroknyi kis csapat tartja rendben az istenházát, vigyáznak mindenre, de szeretnék, ha végre felújítanák az épületet, hiszen több mint száz év után nagy szükség volna erre. Kérésüket azonban pénzhiány miatt rendre elutasítják. Kétségtelen, hogy Szlovákia Magyarország felé eső része elhanyagoltabb, mint a többi terület. De hátha a jövőben ezen a téren is lesznek változások.

Beszélnünk kell még a vaskos, mégis arányos harangtoronyról, ahová külön bejáraton keresztül léphet be a látogató. Az eredeti falépcsőkön juthatunk fel a hatalmas tető alá. A tornyot az erdélyi építészet, valószínűleg a körösfői templom ihlette. A nyitott árkádról remek kilátás nyílik a környező tájra. Innen jól látszik, hogy a grófi kastély összeomlóban, bedőlt tetővel várja jobb sorsát. Körfy Rudolf, a hetvenöt éves korában, 1906. október 1-jén elhunyt építtető és a család többi tagja a templom alatti kriptában nyugszik.

Medgyaszay stílusában fellelhető a népművészet újraértelmezése, és az organikus építészet előfutárának is tekinthető. A Népmívelés című folyóiratban 1906-ban a következőket írta Népünk művészetéről című dolgozatában: A népművészet „sajátságos formakincsében, csodálatosan finom művészi érzékében népünk kedélye, jelleme, lelke tükröződik. Amint az eddig minden felvilágosodott, erkölcsileg fejlett népnél becsülésre és rokonérzésre talált: éppen olyan bizonyosak lehetünk abban, hogy műveit is belső értékük szerint fognák megítélni és megbecsülni. (…) Népművészetünk fellendülése nagy erkölcsi értéket is rejt magában: az egységes, fejlett nemzeti ízlés által hazánkban az összetartozás érzését nevelné, kidomborítaná népünk szellemi felsőbbségét, kulturális hivatását, de hatásában legnagyobb magára a munkálkodó ember életére volna, mert lelkében az a régtől fogva szunnyadó művészi érzés és alkotó erő átalakulna, s kielégítést találna a munka szeretetében”.

Ha a kedves Olvasó szívesen utazik, és igazi különlegességekre vágyik, csak ajánlani tudom, hogy keresse fel ezt a remek épületet. Koška Erzsébet nagy szeretettel kinyitja és be is mutatja a Rárósmúlyadra látogatóknak az ország legelső vasbeton templomát.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. október 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.