Biblia és Korán

A Vatikán 2000-ben végzett felmérése szerint a katolikusoknak csak 10 %-a hallgatja, és csak 1%-a olvassa rendszeresen a Bibliát, és nem ismert, milyen kevesen olvassák közülük a másik vallás, a muszlimok szent könyvét, a Koránt. A vallásos zsidóknak minden szombaton olvasniuk kell a Bibliát, a muszlimok naponta kötelesek olvasni a Koránt, de az utóbbiak nem tartják hiteles ábrahámi tanításnak mindazt, ami a zsidó és a keresztény Bibliában van.

A két könyv kapcsolatával magam is Joachim Gnilka: „Biblia és Korán: ami összeköt és ami szétválaszt” c. művén keresztül ismerkedtem meg. Majd következett XVI. Benedek pápa regensburgi beszéde és az azt követő felháborodás, amely csak növelte az érdeklődésemet a téma iránt, mint ahogyan a keresztények egy részének érdeklődését is a muszlim párbeszéd alakulása iránt. Az elmúlt évben találkoztam Mato Zovkiæ professzorral Szarajevóból, és sokat beszélgettünk a két vallás viszonyáról, amely a Balkánon igen erős feszültséggel terhes. Ez indított arra, hogy a 19 év óta hagyományosan megrendezett biblikus konferencia keretében magam is szervezzek eszmecserét a két vallás kapcsolatáról.

Meggyőződésem, hogy Ábrahámot, Jézust és Mohamedet könnyen lehetne egy asztalhoz ültetni. Izgalmas beszélgetésüket biztosan nem terhelné feszültség és gyanakvás, mindannyian napestig elhallgathatnánk izgalmas udvarias társalgásukat, és ebből az eszmecseréből sokat tanulhatna minden muszlim imám, minden zsidó rabbi és minden keresztény pap.

A konferencia megrendezésének első legnagyobb nehézsége az volt, hogy az előtanulmányok alatt hamarosan rájöttem: a monoteista vallások három meghatározó személyisége a követők emlékezetében különböző módon él, és a szent könyvekben és a hozzájuk kapcsolódó vallási közösségekben élő emlékezési struktúráikban a hozzájuk kapcsolódó vallási képzetek és tanok eltérő módon fejlődtek a történelem folyamán. Ehhez a fő nehézséghez járul még egy nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati nehézség, hogy a három ábrahámi vallási közösség tagjai a történelemben számos politikai jellegű konfliktusba, háborúkba keveredtek egymással, sőt most is politikai ellentétek feszülnek keresztény országok és muszlim országok között, ami miatt a keresztény és muszlim gondolkodók vallási párbeszédét tartós gyanakvás és igen gyakran ellenérzés, számos esetben félelem vagy gyűlölet is kísérheti. Gyakran megtörténik, hogy az eltérő teológiai nyelvezet miatt leértékeljük párbeszédpartnerünket és annak hitét is.

A szegedi biblikus konferencia előadóinak legnagyobb értéke ebben a vonatkozásban az volt, hogy mindegyik előadó a jóindulatát és párbeszédkészségét hozta a konferenciára. Ezért muszlim részről is igen pozitív fogadtatásra talált kezdeményezésünk. Enélkül nem valósulhatott volna meg az a hármas kézfogás, mely zsidó részről Markovics Zsolt szegedi főrabbi, keresztény részről Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Benyik György, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára, muszlim részről pedig Eldin Ašæeriæ belgrádi imám, valamint a vele Szegeden találkozó Abdul-Fattah Munif, magyar muszlim vezető között létrejött.

A három ábrahámi vallás közül a legrégebbi a zsidóság, ezért szoktuk őket II. János Pál pápa szavával idősebb testvéreknek nevezni. Ezt követi a kereszténység, és a legújabb ábrahámi vallás, a muszlim hívők csoportja, akiket – utalva az előző elnevezésre – ifjabb testvéreknek is nevezhetnénk.

Köztudott, hogy a héber Biblia nagy vonalakban a Kr.e. 8. századra alakult ki, a keresztények által használt görög változata később. A keresztény Biblia, amely tartalmazza a zsidók által szent könyveknek tartott írásokat is, a Kr.u. 1. század végére vált teljessé. Az Al-Korán, vagy ahogyan röviden nevezni szokták Magyarországon, a Korán Mohamednek a keresztény időszámítás szerint 632-ben bekövetkezett halála után igen hamar, 656-ban rögzült.

Mohamed nem olvasta sem a zsidók, sem a keresztények Bibliáját, de úgy értelmezte saját meghívását, hogy ő az igazi ábrahámi vallási tanítást állítja helyre. Tehát magát ilyen értelemben nem egy új vallás megalapítójának tekintette, hanem isteni jogon inkább csak az ősi ábrahámi vallás megújítónak értelmezte. Ez az oka, hogy Ábrahámra (Ibrahim) a Korán 69-szer utal, majdnem ugyanannyiszor Ábrahámnak Hágártól született fiára, Iszmaelre (Ismael), akit a muszlimok ősatyának tekintenek. A Korán szó szerint nem idézi a tízparancsolatot – megjegyzem a keresztény Biblia sem –, de Mózesre (Musa) 136-szor utal a Korán, igen nagyra tartva mindazt, amit a monoteizmus és a zsidók erkölcsi megújítása érdekében tett. Noé (Nuh néven) 33-szor szerepel a Koránban. Jézust a Korán 36-szor említi (Isa-nak nevezve). A muszlimok ugyan nem vallják Jézus szűzi születését és istenfiúságát, de azt mondja a Korán, hogy Jézust Isten férfi közbejötte nélkül alkotta úgy, mint Ádámot. A Messiás szó "al Masih" formában 36-szor szerepel a Koránban. A muszlimok is várják a végítéletet, amikor Isten tetteink alapján ítél meg mindenkit. Szűz Mária különös tiszteletnek örvend a Koránban, mint üldözött prófétaasszony és Jézus anyja. Mirjam néven 34-szer szerepel a Koránban, ebből 25-ször Jézussal kapcsolatban szól róla a szent könyv. A Koránban 114 szúra (fejezet) található, amelyek közül a leghosszabb áll legelöl, és a legrövidebb került a könyv végére. A korábban keletkezett "mekkai szúrák" inkább eszkatológikus prédikációk, a később íródott "medinai szúrák" inkább egy közösség életét rendező jogi és praktikus intézkedések.

A konferencián számos előadó fejtette ki nézeteit. Fodor György professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Budapestről a Biblia és a Korán szövegmagyarázatának irányzatairól beszélt. Hausmann Jutta, az evangélikus teológia ószövetség-professzora Budapestről „Az elpártolók kiirtása” címen az erőszak kérdéséről beszélt a Koránban és a Bibliában. Georg Hentschel katolikus ószövetség-professzor Erfurtból a keresztény és muszlim eszkatológikus tanítást vetette össze. Jakubinyi György érsek Gyulafehérvárról a Nostra Aetate pápai dokumentum alapján beszélt a katolikus egyház és az iszlám kapcsolatáról a II. Vatikáni Zsinat után. Stephan Leimgruber katolikus valláspedagógus Münchenből remekül elemezte az eltérő muszlim, keresztény és zsidó emlékezetet „Ábrahám a Bibliában és a Koránban” című előadásában. Daniel Madigen a római Pápai Gergely Egyetemről előadásában arról írt, hogy az Ige népe a János-evangélium muszlim olvasata szerint hogyan értendő. Stefan Schreiner judaista szakértő professzor Tübingenből „A Korán, mint a Biblia magyarázata” c. előadásában az „íráshamisítás” zsidó, keresztény és muszlim értelmezéséről szólt. Kránitz Mihály professzor Budapestről, „Egy Isten, két vallás” címen a keresztény-iszlám különbségeket és azonosságokat igyekezett megmagyarázni a Hittani Kongregáció dokumentumai alapján.

A konferencia vendégei, beleértve a zsidó rabbit és muszlim vezetőt is, részt vettek a Dómban Gyürki László professzornak, a bibliai archeológia magyar kutatójának 50 éves jubileumi szentmiséjén, majd ellátogattak a Szegeden található mini mecsetbe, végül pedig résztvettek a zsinagógában egy koncerten.

Jó néhány félreértést tisztáztunk és sikerült korrekt szakmai párbeszédet folytatnunk. A konferencia eredményét kötetben fogjuk közzétenni muszlim beszélgetőpartnereink megjegyzéseivel együtt. Az lenne az igazán nagy siker, ha ilyen vallási megbeszélést vagy konferenciát Belgrádban és Szarajevóban is lehetne tartani. Meggyőződésem, hogy nincs politikai béke vallási béke nélkül, és a vallási szélsőségeket csak saját vallásuk párbeszédre kész tekintélyei tudják lecsillapítani. Pedig mindazoknak, aki Ábrahám hitének, Jézus Atya-élményének és Mohamed tanításának hordozói, kötelességük lenne azt tenni, amit Ábrahám tett, úgy szeretni ellenségeiket, mint Jézus szerette, és úgy őrizni a buzgó imát, mint Mohamed parancsolta.

Magyar Kurír