KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Az 1945. március 23-án Litéren vértanúságot szenvedett Bódi Mária Magdolnának idén különös figyelmet szentel a Veszprémi Főegyházmegye. Bódi Magdi hetven évvel ezelőtt történt halálára biciklis zarándoklattal és az eredetileg a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban február 21-én nyílt Bódi Magdi, ahogy én látom című tárlattal emlékeztek meg. A Szaléziánum időszaki kiállítóterében szeptember 30-ig lehetett megtekinteni a kiállítást, amely jelenleg Pápán látható.
A vértanú munkáslány életét bemutató tárlat Mail József apát, plébános, gazdasági helynök, a pápai iskola lelkiigazgatója kezdeményezésére került Pápára, hogy elsősorban az iskolások is jobban megismerjék a boldoggá avatásra váró fiatal lány életpéldáját.
A megnyitón Gombásiné Takács Gyöngyi, az iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Mail József apát beszélt Bódi Magdi életéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a későbbi vértanú milyen fiatalon rátalált Istenre, annak ellenére, hogy otthon nem kapott vallásos nevelést.
Pálfalviné Ősze Judit, a Szaléziánum igazgatója elmondta, hogy kiállításaikkal minden évben szeretnék felhívni a figyelmet az egyházban rejlő értékekre, ennek jegyében szervezték meg a hetven éve vértanúságot szenvedett munkáslány életét bemutató tárlatot is.
Az ünnepség végén Mail József apát mutatta be a gyerekeknek a kiállítást, külön figyelmet szentelve Bódi Magdi életének kiemelkedő eseményeire.
Bódi Mária Magdolna szegény, de szép gyermekkor után, tizennyolc évesen Füzfőgyártelepen a Nitrokémia Rt. üzemében dolgozott. Magdi szerzetesnő szeretett volna lenni, de törvénytelen származása miatt egyházjogilag nem nyerhetett felvételt. Ezt a megalázást zúgolódás nélkül elfogadta. Zárda helyett így került üzemi légkörbe, ahol imádság helyett káromkodások, sikamlós élcelődések fogadták. Vita esetén sohasem volt sértő vagy fölényes, derűje az ellenfelet is megszelídítette, így lassan megváltozott körülötte a légkör.
Első lelkigyakorlatán, húszévesen, érett megfontolás után, 1941 Krisztus Király ünnepén örök szüzességi magánfogadalmat tett. Emellett a Szívgárdában tevékenykedve igyekezett Isten szeretetét a gyermekek felé továbbadni. A gyermekek megérezték, hogy Magdinál az isten- és emberszeretet mennyire összekapcsolódik, és szeretetükkel kiegyensúlyozottá tették a fiatal leány életének érzelemvilágát. Magdit kongreganistává avatták, és ez új lendületet jelentett további munkájában. A Dolgozó Lányok Szövetsége keretében apostolkodott.
A megszállás idején, 1944 decemberében aggasztó híreket lehetett hallani a nők sorsáról. Magdi elhatározta, hogy ha kell, élete árán is megtartja fogadalmát. Leánytársait is buzdította, hogy védjék meg tisztaságukat. Vértanúságának ideje 1945. március 23-án jött el. A támadó katonának ellenállt, megszabadulni igyekezett. A dühtől felindult támadó azonban lőni kezdett a menekülő Magdi után. Az első találat után Magdi megállt. A második lövésnél karjait az ég felé tárta: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” – szavakkal mondta el utolsó imáját. Több lövés után az utolsó szíven találta. Bódi Mária Magdolna kérése beteljesedett.
Forrás és fotó: Veszprémi Érsekség
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria







