Dallos Jenő emlékezete

Öt éve már, hogy nincs köztünk Jenő, így aztán a mostani kamarakiállítás, amely a Mögköllnézni Képestárban látható, életmű-, ugyanakkor emlékkiállítás is. A háromszobás lakás, amely Kőrösi Ilona tulajdona, 2023 óta működik művészeti galériaként. Nem túl tágas itt a tér, ezért a kiállítóhely leginkább kisgrafikai művek és kisebb méretű festmények bemutatására ideális.

Szeptember 11-én délután nyílt meg a Dallos-kiállítás, amelyre szépen gyülekeztek az érdeklődők, a karikaturisták, a barátok és persze a családtagok. Hagyományos értelemben vett megnyitóbeszéd nem hangzott el; Kőrösi Ilona, a tulajdonos beszélt a lakásgaléria létrejöttéről és a mostani tárlat megrendezésének körülményeiről. Dallos Jenő grafikus, karikaturista hagyatékát özvegye, Anna asszony gondozza, és féltő módon őrzi az utókor számára.

Dallos Jenő ahhoz a – ma már fogalmazhatunk így – legendás karikaturistanemzedékhez tartozott, amelynek tagjai a Ludas Matyi című egykori szatirikus hetilap munkatársai voltak. Itt dolgozott annak idején Pusztai Pál, Kaján Tibor, Hegedűs István (Hihi), Brenner György, Lehoczki István, Sajdik Ferenc, Várnai György, Vasvári Anna, Endrődi István, Krenner István, és még sorolhatnám tovább az 1970-es, 80-as évek népszerű karikaturistáinak neveit. Jómagam is a Ludasnál kezdtem szerkesztőségi pályafutásomat 1973-ban, tehát Dallost és a többi karikaturistát személyesen ismertem, sőt velük dolgoztam tizennyolc éven át. Ez a hetilap is, akárcsak az Új Ember, tavaly volt nyolcvanéves, mindkettőt 1945-ben alapították.

Az utóbbi években többször írtam Sajdik Ferencről, aki mulatságos, ám nagyon is létező, különféle tulajdonságokkal rendelkező, szerethető emberi karaktereket ábrázolt rajzain és nagyobb méretű, színes, többségében pasztellel festett táblaképein. Nem így Dallos. Karikatóráin ő nem az egyéniséget emelte ki, hanem legtöbbször a tömeget jelenítette meg, amely afféle emberi masszaként lepi el a világot. Azt az embert ábrázolta tehát, amelyről Madách így írt művében: „S mi egyformára, mily törpére szűrte / Az állam…” Dallos Jenő egyik fő témája a környezetvédelem volt, egy olyan korban, az 1970-es években, amikor erről még nem nagyon beszélt senki, idehaza, Magyarországon meg végképp nem. Érte is őt emiatt kritika, sokszor még a kollégái sem értették, miért kell annyit foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Közelről ismerhettem Jenőt, hiszen tizennyolc éven át minden héten találkoztunk; olyan volt nekem, mintha a bátyám lett volna. Fiatal koromban sokszor mellettem állt, biztatott, ha kellett, tanácsot adott. (A másik ilyen közeli barát Sajdik Feri volt, aki sajnos egy éve már szintén nincs közöttünk.) Dallos rendkívül sokoldalú alkotó volt. Nemcsak a Ludasban szerepeltek a rajzai, hetente négy-öt is, hanem más lapoknak is rendszeresen dolgozott, a Magyar Hírlapnak, a Magyar Ifjúságnak, a Fülesnek, az Esti Hírlapnak, a Szabad Földnek, a Pajtásnak, a Patika Magazinnak, és még folytathatnánk a sort. Rengeteg könyve jelent meg, összesen tizenhét, például a Tréfás katonai lexikon, a Krix és Krax, az S. O. S. vagy a Rajzos közéleti ábécé, hogy csak néhányat említsünk közülük, és akkor még nem beszéltünk az akkoriban divatos minikönyveiről. Az első magyar karikatúrabélyeget is ő tervezte, 1980-ban.

Minden jelentős karikatúrakiállításon szerepeltek a rajzai, az első egyéni bemutatkozása 1974-ben volt a Fészek Klubban. Mindenképpen meg kell említenünk a külföldi karikatúrapályázatokon, -kiállításokon való részvételeit. Az évek során Bázeltől Montrealig, Ankarától Tokióig a ma ismert világ minden pontjáról hozott haza díjakat. Jól emlékszem, az olasz riviérán, Bordigherában 1978-ban tartott nemzetközi humorfesztiválon nem az első három díjból nyert meg egyet, hanem környezetvédelmi különdíjat hoztak létre neki, egyedül ő kapta meg ezt, és a rendezők meghívták a tengerparti városba, egy héten át vendégül látták Jenőt.

A Dallos család

Dallos életútja figyelemre méltó. 1940-ben született a Pécs melletti Vasason. Érettségi után a mecseki bányában dolgozott, a komlói Béta-aknában; vájár volt. Amikor bevonult katonának, karikatúrákat kezdett rajzolni, amelyek az Igaz Szó és A Hazáért című lapokban jelentek meg. Aztán a következő esztendőkben, a hatvanas évek közepétől, egyfolytában „bombázta” rajzaival a budapesti lapokat. Megállás nélkül dolgozott, ha valahol elutasították, rövidesen újra próbálkozott, egészen addig, amíg el nem fogadták a munkáit. Amint tehette, családjával Budapestre költözött, és itt folytatta páratlanul sikeres, munkamániás életét. Egyedülálló karrier volt az övé, egy Baranya megyei kis faluból indult, és nem túlzás azt állítani, hogy karikatúráival meghódította a világot.

Dallos Jenő mostani kiállítására minden látogatót szeretettel vár Kőrösi Ilona (telefon: 30-9960-183, e-mail: koril14@gmail.com), a Mögköllnézni Képestár tulajdonosa. A lakásgaléria Budapest VI. kerületében, a Révay utca 8. szám alatt, a földszint 7-ben található.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. szeptember 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.