Katekézist tart Don Camillo – VIDEÓVAL

A római egyházmegye Katekizmus Irodájának kezdeményezésére találkozót rendeztek, hogy segítségül hívják a Giovannino Guareschi 1946-ban írt történetében megszülető Don Camillo alakját a pasztoráció számára.

Brescello olasz kisvárosban örökös vitában él Don Camillo plébános és a kommunista polgármester, Peppone. Egyikük sem adja fel soha. Andrea Lonardo, az iroda vezetője szerint ezeket a történeteket fel kell fedezni a lelkipásztorkodás számára. „Inspirációt meríthetünk belőlük a prédikációinkhoz” – mondta Andrea Lonardo, majd rámutatott: Ferenc pápa az Evangelii gaudiumban arról ír, hogy a Bibliának színt kell belevinnie életünkbe. A Biblia határozza meg életünk történéseit, ne a politika vagy a nagyvilág ilyen-olyan hírei. Azért ajánljuk a katekézis számára Don Camillio történeteit, mert belőlük a megélt evangélium példáit meríthetjük – mondta Lonardo.

A katekizmust fejlesztő munkacsoport nem az első esetben nyúl filmes eszközhöz: tavaly a Narnia krónikái történeteiben keresték az evangélium megtestesülését. Fontos, hogy olyan történeteket találjunk, melyek valóban élnek – mondja Lonardo, utalva II. János Pál pápa egyik elmélkedésciklusára, melyben a Sixtus-kápolna Michelangelo-freskói kapcsán egy nagyon találó képet alkalmazott: „Az ember abban a gesztusban értette meg igazán a teremtést, melyben Michelangelo az Isten kezét megérintő Ádámot ábrázolja.” Abban, ahogyan Don Camillo kötődik a Megfeszítetthez, és ahogyan szereti a családot, a megélt evangélium példáját látjuk – állapítja meg a katekéta.

Don Camillo és Peppone történetei ma is aktuálisak, népszerűségük töretlen. Feledhetetlen például a kép: Don Camillio az árvíz sújtotta település templomában, derékig vízben áll. Körülötte az ár sodorja a padokat. Már mindenki elmenekült a faluból, amikor a pap imádkozni kezd. Az ár levonultával arról beszél az embereknek: ha hitüket vesztik, nem tudják felépíteni a jövőjüket biztosító települést. A történet megérinti a szívet, ma ugyanúgy, mint 60 évvel ezelőtt – mondja Lonardo. Don Camillio története klasszikussá lett, fenn tudott maradni az idők rostáján.

Maga XXIII. János pápa is felfigyelt a Don Camillio szerzője, Giovannino Guareschi munkásságára. Ráérezve arra, hogy mennyivel több van a történetben, mint pusztán humor, megkérdezte az írót, nem lenne-e kedve katekizmust írni. Ez 1958-ban, röviddel a pápaválasztás után történt. Guareschi nem vállalta a feladatot, nem érezte, hogy képes lenne rá. János pápa célja nem a katekizmus megváltoztatása volt. Azt kérte az írótól, hogy a képek nyelvén szóljon a hit aktualitásáról. Meggyőződése volt, hogy hitünk alapvető forrásait, a Szentírást, a hitvallást vagy a szentségeket képek közvetítésével kell eljuttatni az emberekhez. Ehhez értett Guareschi.

Don Camillo meggyőződéses pap a polgármesterrel való összetűzéseiben is. Meghatározó jelenet például ebben a komplikált kapcsolatban, amikor képviselővé választását követően Peppone Rómába indulna, Don Camillo egyedül búcsúztatja az állomáson, hosszan a lelkére beszélve. Végül nem két ellenség hagyja el az állomást, hanem két barát tér vissza a faluba. Ez Guareschi központi mondanivalója. A szerző itt azt fejezi ki, hogy a keresztény identitás nem vezethet semmilyen körülmények között gyűlölethez. A lelke mélyéből keresztény ember tiszteli a másikat. Ez a kereszténység paradoxona. A modern áltolerancia nem igényel eszméket, egyvelegben lát mindent. Ahhoz, hogy valami újat, nagyszerűt mutassunk, először tenni kell valamit, segíteni, szeretni, együtt túlélni, megbirkózni a nehézségekkel.

A filmben nyilvánvalóvá válik, hogy a nyers pap és a kommunista polgármester között nem ökölharc folyik. Mindketten a felebaráti szeretet és tolerancia mintái. A történetek értékesebbek annál, semhogy pusztán a szórakoztatás forrásai legyenek: a katekézisbe is jól beilleszthetők – véli Lonardo.

Don Camillo és Peppone története első ízben 1946-ban jelent meg a Bertoldo Magazinban. A nagy siker ösztönözte arra a kiadót, hogy további részeket kérjen a szerzőtől, melyeket 1948-ban könyv alakban is megjelentetett.

A két figura közkedveltségét jól példázza egy anekdota: A Pó 1951-es nagy árvize után még külföldről is érkeztek segélycsomagok Don Camillo és a falu megsegítésére.

1951-ben elkészült alkotás volt az első megfilmesített változat. A leghíresebb a Fernandel főszereplésével Brescellóben forgatott sorozat. Egy másik népszerű feldolgozás az 1983-ban, a napokban 75. születésnapját ünneplő Terence Hill rendezésével és főszereplésével forgatott vígjáték.

Magyar Kurír