Dziwisz bíboros válasza a Szent II. János Pál pápa ellen irányuló alaptalan vádakra

„Szégyentelen gyanúsítgatások”, „dühöngő vádaskodások”, „irreális” és „nevetséges” állítások – Stanisław Dziwisz bíboros, aki több mint negyven éven át személyi titkárként szolgálta Szent II. János Pált, ezekkel a szavakkal illette Pietro Orlandi megnyilatkozásait a lengyel pápa állítólagos helytelen viselkedéséről.

Emanuela 15 éves korában, egy Róma központjában tartott zeneórát követően tűnt el. Alessandro Diddi, a Szentszék igazságügyi megbízottja idén januárban a vizsgálat folytatásáról döntött. Ennek nyomán újból megnyitották a megoldatlan ügy lezárt aktáit, eleget téve az Orlandi család különböző fórumokon benyújtott kérelmeinek is. Vatikánváros Bíróságának Ügyészi Hivatala ezzel a döntésével megerősíti a Szentszék azon szándékát, hogy fényt derítsen az ügyre, és minden lehetséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy hatáskörének megfelelően pontos rekonstrukciót kapjon az eseményekről.

Április 11-én Pietro Orlandit jogi képviselője, Laura Sgrò ügyvédnő kíséretében fogadta Alessandro Diddi ügyész, hogy az eltűnt leány fivére közölhesse a birtokában lévő információkat. A megbeszélés csaknem nyolc órán át tartott. Ezt Pietro Orlandi is elmondta több interjúban, valamint még aznap este egy olasz tévéműsorban beszámolt az Orlandi-ügyben kezdettől fogva említett bűnszervezet, az úgynevezett „Banda della Magliana” egyik tagjának állításairól, amelyek II. János Pál pápa állítólagos „nem helyénvaló viselkedéséről” szóltak, többek között arról, hogy időnként este két lengyel főpásztor kíséretében titokban elhagyta Vatikánvárost. Ezeket az állításokat, amelyek a vatikáni ügyészséghez benyújtott hangfelvételen hallhatók, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, és általános felháborodást váltottak ki.

Elsőként Stanisław Dziwisz bíboros részéről, aki a nap folyamán kiadott közleményében azt írta, hogy Pietro Orlandi nyilatkozatai, amelyeket Karol Wojtyła pápáról Emanuela „keserű és fájdalmas ügyével kapcsolatban tett”, „vakmerő állítások”, amelyeket „pontosabb lenne egyenesen aljas gyanúsításoknak” nevezni. A fiatal lány történetét Stanisław Dziwisz nyugalmazott krakkói érsek „nyomasztónak” tartja, és kifejezte reményét, hogy az ügy mielőbb kikerül „a félrevezetés, a krónikus hazudozások és a rágalmazások örvényéből”, amely az elmúlt négy évtizedben az esettel kapcsolatos állításokat jellemezte.

A fent említett gyanúsítások, amelyek állítólag a római szervezett alvilág felszámolhatatlan köreiből származnak és „amelyeket most az elfogadhatóság látszatával ruháznak fel, valójában kósza vádak, (...) hamisak, irreálisak; nevetségesnek lennének nevezhetők, ha nem lennének tragikusak, sőt önmagukban is bűncselekmények” – állítja Dziwisz bíboros, aki elismeri, hogy szörnyű bűntett, amit Emanuelával és családjával szemben elkövettek, de ugyanígy bűncselekmény az is, ha ebből hasznot húznak ellenőrizhetetlen képzelgésekkel, félrebeszélésekkel, amelyek célja, hogy amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, lejárassanak megbecsülésre méltó embereket és környezetüket. Ez nem von le semmit abból a tényből, hogy egy család feldolgozhatatlan gyásza, akik negyven éve nem kaptak hírt a lányról, minden figyelmet megérdemel – teszi hozzá a nyugalmazott krakkói érsek.

Stanisław Dziwisz bíboros kötelességének érzi, hogy a lengyel pápa egykori személyi titkáraként azon kijelentésekkel szemben, amelyek „a közösségi oldalakon és bizonyos médiumokban, különösen az olasz médiában találtak visszhangra”, tanúsítsa, hogy II. János Pál pápa „az első pillanattól kezdve kezébe vette az ügyet, lépéseket tett tisztázása érdekében, és másokat is cselekvésre késztetett, hogy az ügynek megnyugtató kimenetele legyen; soha sem bátorított semmiféle eltitkolásra, mindig, a legkülönbözőbb módokon kinyilvánította szeretetét, közelségét és segítségét Emanuela családjának”.

Krakkó nyugalmazott érseke azt kívánja, hogy az ügyben érintett minden szereplő legyen „korrekt”, és reméli, hogy „Olaszország, a jog egyetemes bölcsője tudja, hogyan vigyázzon jogrendszerével azoknak a jó hírnévhez való jogára, akik ma már nincsenek közöttünk, de odafentről őrködnek és közbenjárnak”.

*

Ferenc pápa április 16-án, a déli Regina caeli imádság után elhangzott vasárnapi beszéde végén méltatta elődjét, Szent II. János Pált, visszautasítva a lengyel pápa ellen irányuló vádaskodásokat.

„Biztos vagyok abban, hogy az egész világon élő hívők érzéseit tolmácsolom, amikor hálásan megemlékezem Szent II. János Pálról, aki ezekben a napokban sértő és alaptalan találgatások célpontjává vált” – fogalmazott a Szentatya.

* * *

Az Olasz Püspöki Konferencia közleményben csatlakozott Ferenc pápa szavaihoz, osztozva abban, hogy a Karol Wojtyła pápa elleni legutóbbi támadások valóban „sértő és alaptalan feltevések”. Az olasz püspökök által aláírt szöveg idéz Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án elhangzott homíliájából: „Az Isteni Irgalmasság üzenete értelemszerűen minden ember értékéről szóló üzenet is. Minden egyes ember értékes Isten szemében, Krisztus mindenkiért életét adta, az Atya mindenkinek odaajándékozza Lelkét...”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Lambert Attila; Vatican News

Magyar Kurír