Égre nyitottan – Misével kezdődött a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában az ad limina látogatás

A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás volt; a homíliát Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondta. Koncelebráltak az MKPK tagjai; Németh Gábor, az MKPK titkára; Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora és a jelen lévő papság.

A szentmisén jelen voltak Kveck Péter, Magyarország szentszéki nagykövete, valamint Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója.

Péter apostol háza Kafarnaumban Jézus otthona lett, mert ajtaja nyitva állt mindazok előtt, akik Krisztust keresték – mondta homíliájában Székely János püspök. A magyar püspökök ad limina látogatásának szentmiséjén arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyház megújulásának forrása Isten kegyelme, amelyre nyitott szívvel kell válaszolnunk.

Az MKPK elnöke szentbeszédében Péter apostol életéből két üzenetet emelt ki: a befogadás és az Istennek kimondott igen fontosságát.

A kafarnaumi ház, amelyben Péter apostol élt, Jézus otthonává vált. Az evangélium szerint négy ember egy bénát vitt Jézushoz, ám a tömeg miatt nem tudtak a közelébe jutni. Ezért megbontották a ház tetejét, és azon keresztül engedték le a beteget. Péter nem sértődött meg, hanem megnyitotta otthonát mindazok előtt, akik Jézushoz érkeztek.

„Ez egy ég felé kinyíló ház volt” – fogalmazott Székely János. Felidézte, hogy a Péter háza fölé épült templomban ma is felülről tekinthetnek le a látogatók az egykori falak maradványaira. Ez a kép a keresztény ember és az Egyház számára is üzenetet hordoz.

Mennyire fontos lenne, hogy a mi életünk háza is kinyíljon az ég felé!” – hangsúlyozta a szombathelyi megyéspüspök, aki külön szólt a családi imádság jelentőségéről és arról, hogy a gyermekek szívét is meg kell nyitni Isten felé.

Az ad limina látogatáshoz kapcsolódva arra buzdított, hogy az Egyház legyen fogékony a Szentlélek sugallataira. „Most, az ad limina látogatáskor is halljuk meg, amit a Lélek üzen az Egyháznak.”

Székely János rámutatott: „Minden igazi megújulásnak a forrása odaföntről van, Isten kegyelméből.” Ugyanakkor a nyitottság nemcsak Isten felé fordulást jelent, hanem a rászorulók befogadását is. A napi evangélium üzenetét felidézve arra kérte a jelenlévőket, hogy a szegényeket, betegeket és szenvedőket hívják meg közösségeikbe, asztalukhoz, életükbe.

A szegényben Krisztussal találkozunk. Ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, akkor nagyon hamar nem lesz helye Jézusnak sem” 

– figyelmeztetett.

Homíliájának második részében Péter hitvallásáról beszélt. Felidézte, hogy bár Jézust tömegek követték, sokan nem értették meg tanítását. Amikor azonban tanítványaitól megkérdezte, kinek tartják őt, Péter felismerte benne a Messiást, az élő Isten Fiát.

A püspök szerint ez a hitvallás fordulópontot jelentett. Jézus ettől kezdve egyre inkább tanítványaihoz fordult, feltárta előttük szívét, beszélt keresztjéről, majd az utolsó vacsorán önmagát adta nekik.

A mi életünkben is ugyanígy van. Ha merjük kimondani az életünk nagy igenjét Istennek, akkor minden megváltozik” 

– emelte ki Székely János.

Hozzátette, hogy ez az igen egész életünk odaajándékozását jelenti: fáradtságunkét, imádságunkét, időnkét és küzdelmeinkét. Az Egyház titokzatos termékenysége is az Istennek szentelt életekből, a kimondott és megélt igenekből fakad.

Az MKPK elnöke végül arra kérte a jelenlévőket, hogy Péter apostol két üzenetét vigyék magukkal az ad limina látogatás napjaira:

nyissák meg életüket Isten kegyelme és a szenvedő emberek előtt, és ne csak kimondják, hanem éljék is meg az Istennek adott igenjüket.

Homíliáját Péter apostol és a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását kérve zárta, felidézve Szűz Mária válaszát az angyalnak: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

*

Török Csaba egyetemi tanár, az esztergomi bazilika plébánosa Róma című, a Magyar Kurír kiadásában megjelent kötetében így mutatja be a magyar kápolnát:

„A Szent István király által alapított zarándokház és a hozzá kapcsolódó 8. századi templom lebontása után (18. század) a Santo Stefano Rotondo lett a magyar szentek tiszteletének központja, a római nemzeti templom. Ez azonban nem feledtette a vágyat, hogy »Péter küszöbénél« is szeretne jelen lenni nemzetünk.

Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek 1977-ben ezért megkérte Szent VI. Pált, hogy biztosítson helyet egy magyar kápolna számára a Szent Péter-bazilika altemplomában.

A magyar főpap három célját látta a kezdeményezésnek: vigyük tovább Szent István örökségét, létesítsünk találkozási helyet a világban szétszóródott magyarságnak, és a magyar szentek példáját felmutatva munkálkodjunk Európa békéjéért.

A pápa nagylelkű választ adott: egy igen nagy oldalsó teret juttatott a kápolna építésére, később pedig ennek közvetlen közelében választotta ki sírhelyét.

Több éven át tartó munka vette kezdetét. Hat különböző stílust képviselő művész (Csikszentmihályi Róbert, Kiss Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Kiss Sándor, Kő Pál és Marton László) faragta meg szentjeinket, de ugyanazt a travertint használták, ugyanolyan méretben, így megmaradt a tér harmóniája. Később Boldog Batthyány-Strattmann László és Boldog Apor Vilmos domborműve is elkészült, kiegészítve a húsz eredeti faragványt (ezek Oláh Éva és Lebó Ferenc művei).

Az oltár mögötti, egész falat beborító fém dombormű Varga Imre alkotása: ősi pogány motívumvilágból bontakozik ki a gyermeket tartó Szűz szobra, felmutatva őseink útját a keresztény hit felé.

Vele szemben, a kápolnába vezető lépcsősoron az idős Szent István király szobra tűnik fel, vállán a koronázási palásttal, jobb kezében a Szent Koronát tartva – a Regnum Marianum gondolatának kortárs kifejeződése ez a térbe kilépő kompozíció.

A kápolna hátsó falán a külföldön nagy pályát befutott Amerigo Tot (Tóth Imre) négyosztatú, ellipszis alakú domborműve látható, a pápák és hazánk közötti kapcsolatok négy pillanatát megragadva (II. Szilveszter és a koronaadás, III. Kallixtusz és a déli harangszó elrendelése, VI. Pál és a kápolna adományozása, II. János Pál és a kápolna megáldása). 1980. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya főünnepén Szent II. János Pál pápa áldotta meg a kápolnát, amelynek búcsúját azóta is minden évben ugyanezen a napon üli meg a helyi magyar közösség és az ide érkező zarándokok.

Kedden reggelenként pedig magyar mise van, amely egyúttal a magyar közösség állandó találkozási alkalmává lett (az óra és perc szerinti pontos kezdésről a zarándokházakban vagy a Pápai Magyar Intézetben (PMI)-ben kérhetünk tájékoztatást).”

*

Az apostolok küszöbénél tett – latinul ad limina apostolorum – látogatás az egyes országok megyéspüspökeinek időközönkénti látogatását jelenti a Szent Péter és Szent Pál sírját őrző Róma városában. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) legutóbbi ad limina látogatása 2017 novemberében volt, Ferenc pápa idején.

A püspökök november 3-án, kedden a Püspöki Dikasztériumba, a Hittani Dikasztériumba, a Klérus Dikasztériumába, a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériumába, valamint a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumába látogatnak. Este a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeivel találkoznak.

Szerző: Zsuffa Tünde, Kuzmányi István

Fotó: Lambert Attila

Videó: Magyar Kurír; Kardinális

Magyar Kurír