Egy este a jezsuiták budai otthonában

Csendes kertes házak között sétálunk a Sas-hegy keleti lábánál, alig hallatszik fel ide a hétfő délutáni csúcsforgalom zaja a közeli BAH-csomópont felől. Egy kétemeletes társasház is rejtőzhetne a Muskotály utcai kapu mögött, amelyen becsengetünk, de Harai Levente SJ, a tartományfőnök sociusa jön elénk és invitál be minket: „Isten hozott!”

Az elmúlt évtizedekben az Útkeresés Házaként is ismert épület ideiglenesen a Xavéri Szent Ferencről elnevezett budai jezsuita közösségnek ad otthont, míg Sodrás utcai rendházukat fel nem újítják. Hozzájuk érkezünk látogatóba a szokásos hétfői közösségi estéjükre.

A rendalapító, Loyolai Szent Ignác lelkiségében a szemlélődés és a cselekvés egyaránt fontos, ebből következően a jezsuita életmód az Istenre figyelés és az apostoli szolgálat egyensúlyára épül. Ezt tükrözi a Jézus Társasága tagjainak elszállásolása is: nem a világtól elvonulva, nem zárt kolostorokban élnek, hanem ott, ahová a küldetésük szólítja őket. Például templomok mellett – a pesti Fáber rendház össze is épült a Jézus Szíve-templommal; missziós állomásokon, mint az Arlón szolgáló jezsuiták, vagy épp az erdőben, ahogyan a Manréza lelkigyakorlatos házban szolgáló dobogókői jezsuita közösség.

A bejárati ajtóban Timár Dániel SJ, a rendház zökkenőmentes működéséért felelős jezsuita, azaz a miniszter fogad minket, és bevezet az egyik első emeleti, Kerkai Jenő jezsuitáról elnevezett lakás legnagyobb szobájába, amelyet könyvtárként használnak. Hamarosan Kajtor Domonkos SJ és Nagy Bálint SJ, a rendház elöljárója is megérkezik. „Csatlakozzatok a házi konzultusunkhoz!” – invitál minket Bálint atya, hogy belekóstoljunk a jezsuita rendházak működésébe.

Ignác és első társai a kezdetektől megnyitották a Jézus Társasága kapuit a tanulmányaikat folytató fiatalok előtt. A rendház és a hozzá kapcsolódó intézmények – középiskola, diákszállás, templom – együttesét nevezték akkoriban kollégiumoknak, amelynek élén a rektor állt, akinek „kötelessége mindenekelőtt az, hogy imával és szent vágyakkal mintegy vállára vegye és hordozza az egész kollégiumot” (Rendalkotmány, 424). A mai rendházak elöljáróinak feladatköre hasonló a rektorokéhoz: rájuk van bízva a helyi irányítás és döntéshozatal. A rendházon belül beosztják a szolgálatokat, a rájuk bízott jezsuiták elsősorban őket keresik kérdéseikkel, és engedelmességgel tartoznak nekik.

A munkamegbeszélésen az elöljáró mellett részt vesz annak két konzultora, azaz tanácsadója, valamint a miniszter. Rendszeresen átbeszélik a ház és a közösség ügyes-bajos dolgait, a folyamatban lévő vagy sürgető feladatokat. A Muskotály utcai kertnek, amelyből Gedeon Mihály (1925–2019) jezsuita segítőtestvér valóságos paradicsomot varázsolt, most például új fűkaszára van szüksége, az épületben pedig a páralecsapódást kell megfelelően kezelni.

A lelki dolgok is szóba kerülnek – mik legyenek a következő közösségi estek témái, hogyan legyen a Xavéri-rendház a hivatásokat még inkább befogadó közösség –, de ezeket már nélkülünk tárgyalják meg. Mi addig megcsodáljuk a ház mögötti udvart: elsétálunk az útkereső fiatalok által működtetett közösségi kert és Miska bácsi mellszobra mellett. Még most, hét évvel a jezsuita testvér halála után is látszik a kerten az egykori gondos kertész keze nyoma. Tavaszi zápor kerget minket vissza az épületbe, de ahogy eláll, visszatérünk a szabad ég alá, hogy Rácz Benedek jezsuitával videós meghívót forgassunk a következő Montserrat-év számára.

A fiatalok közötti szolgálat nagyon fontos a Xavéri közösségben. Hivatásbarát rendháznak is nevezhetjük, hiszen nemcsak Nagy Bálint SJ, a rendtartomány jelenlegi hivatásgondozója él itt, de elődje, Koronkai Zoltán SJ is ebben a közösségben egyengette több mai jezsuita lelki útját. A Montserrat hivatástisztázó éven résztvevő katolikus fiatal férfiak egy tanévet élnek a közösségben, így megismerkedve a jezsuita szerzetesi élet mindennapjaival. A hivatásgondozó és segítői személyesen kísérik a fiatalokat, akik az évet egy háromnapos elvonulással kezdik, majd tavasszal nyolcnapos lelkigyakorlaton hoznak döntést a további útjukról. Tavaly szeptembertől mostanáig egy montserratosuk volt, aki végül arra jutott, hogy nem a jezsuiták közé vezet az útja. Másrészt a férfiak és nők számára egyaránt nyitott Útkeresés éve a felújítás alatt sem szünetel, csak most nem bentlakásos formában működik.

Este hatkor a kápolnában gyűlik össze a rendház minden tagja. A szentmisét ezen a héten Nevelős Gábor SJ mutatja be. Boldog Salkaházi Sáráról is megemlékeznek, akinek a Katolikus Egyház ezen a napon ünnepli emléknapját. A családias mise után – amelyen Rácz Benedek gitározott – a jezsuita rendházak harmadik közösségi terében, a nappaliként is funkcionáló étkezőben gyűlünk össze.

Mielőtt asztalhoz ülnének, gyertyát gyújtanak és közösen imádkoznak a hivatásokért. Tudós szerzetesekhez asztali olvasmány is dukál: a Montserrat-éves fiatal Loyolai Szent Ignác egyik gondolatát kínálja szellemi táplálékul, amelyet a hallgatóság igyekszik megszívlelni, tálalás közben többen kommentálják is.

Amikor a desszert is elfogyott, a hirdetések következnek. Köszöntik például azt a külföldi rendtársat, aki náluk vendégeskedik, míg lelkigyakorlatát végzi. Előkerülnek a telefonok, és elkezdődik a szolgálatok egyeztetése, a közösségi programok szervezése. Pünkösdvasárnap például az egész közösség elkíséri Timár Dánielt gyerekkori közösségében tartandó újmiséjére Zalaegerszegre. A ma este további programja is ehhez kapcsolódik: papszentelési ajándékként ő dönthette el, mivel töltsön minőségi időt a közösség.

A jezsuita rendházak napközben csöndesek, a Muskotály utca lakói például a belvárosi jezsuita szigeten dolgoznak. Lelkipásztori teendőik miatt nehéz összeegyeztetni az időbeosztásukat, gyakran előfordul, hogy esténként a könyvtárban vagy szobájukban már a másnapi teendőikre készülnek. Arra viszont ügyelnek, hogy a vasárnapi ebédet közösen fogyasszák el. Erre a Jézus Szíve-templom és a Krisztus Király-plébánia mellett működő Kaszap István önkéntesközösség tagjait is meghívják, akik azon a hétvégén szintén templomi szolgálatban vannak. A másik ilyen kitüntetett alkalom a hétfő este, amikor a jezsuiták a montserratosokkal közösen ünneplik a szentmisét, együtt vacsoráznak és valamilyen közösségi programon vesznek részt: színházba mennek, megnéznek egy filmet vagy társasjátékoznak.

Ez a hétfő este a Budai Várnegyedben ér véget. A közösség tagjai Savoyai Jenő lovasszobránál gyönyörködnek a naplementében fürdő Budapestben, majd két csoportra oszlanak. Az ünnepelt ugyanis játékra hívta rendtársait, mégpedig egy kincskeresős városnéző sétára. Telefonos applikáción érkeznek a feladatok, azt megoldva egy újabb nyomra bukkannak, versenyt futva a másik csapattal és az idővel igyekeznek megtalálni a következő állomást és rábukkanni a kincsre. A játék hevében talán észre sem veszik, hogy az igazi kincs az, hogy le tudták tenni a munkát erre a másfél-két órára és önfeledten szórakoznak egymás társaságában, a Társaságban, amely mellett életre szóló döntést hoztak.

A cikk megjelent a provincia lapja, a M.I.N.D. 2026. nyári számában, amelyben további cikkek olvashatók a jezsuita közösségekről.

Szöveg: Feke György

Fotó: Pásztor Péter

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Magyar Kurír