Egyetemes tágasság – Hol tart Róma és a Fanar kapcsolata? – Könyvbemutató Pannonhalmán

A John Chryssavgis teológus szerkesztette kötetet a Pannonhalmi Főapátság és a Bencés Kiadó jelentette meg magyar nyelven; a fordítás Görföl Tibor és Tőzsér Endre munkája. A könyvet Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, a zsinat lelkészi elnöke mutatta be.

Balog Zoltán ismertetője során a kötetet meghatározó szellemiséget állította a középpontba. A szerkesztő, a 38 éven át az Egyetemes Patriarkátus szolgálatában álló teológus a bevezetőben összefoglalót ad Bartholomaiosz egyetemes pátriárka 32 éves működéséről, miközben röviden visszatekint az egyetemes patriarkátus történetére.

A Fanart, az Egyetemes Patriarkátus, a konstantinápolyi ortodox pátriárka székhelyét leírva ellentétpárokkal találkozunk: törékenység és tekintély, áldozat és győzelem, a patriarkátus, mely törékenységében is tekintéllyel bír, az „egyetemes tágasságban szűkülő térben él Isztambulban a kereszténység, az ortodoxia, miközben a Fanar nemcsak a kapuit tárja ki, hanem a gondolatokat”. Miközben arra törekednek, hogy a mennyek országa tükröződjön a világ valóságában, nemcsak a liturgiára gondolnak, hanem arra a szolgálatra is, melyhez a liturgia erőt ad. „Ez mindig fájdalommal jár” – idézte a református püspök a pátriárkát.

A szenvedés mint a kiengesztelődés ára nem megúszható, akik vállalják, azért teszik, mert tudják, hogy gyümölcse a kiengesztelődés.

A kötet gerincét azok a nyilatkozatok alkotják, amelyek az Őszentsége és Szent II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa, Ferenc pápa és Justin Welby canterburyi érsek közötti találkozások alapján megfogalmazódtak. Ezek a nyilatkozatok – környezetetika, szeretet, igazság, teremtésvédelem, menekültválság, modern rabszolgaság témakörökben – az egyházak szerepvállalásának nélkülözhetetlenségére hívják fel a figyelmet.

„Amikor befejeződik egy háború, a mi dolgunk, hogy az emberek tudjanak egymás mellett élni. Nekünk, egyházaknak a felelősségünk, hogy békesség legyen – mondta Balog Zoltán. A református püspök Bartholomaiosz pátriárka nyomán azt hangsúlyozta, hogy a felelősség közös, s erőforrásunk a hitünkben van, a közös imádságban. S bár

a „lényegben nem tudunk egyek lenni”, s ez fájdalommal jár, de a teremtett világért, a szociális nehézségekért „együtt tudjuk vállalni a felelősséget”.

Arra biztatott, hogy nyissunk egymásnak „közösségi tereket, ez az ökumené igaz útja”. A szeretet és igazság kérdésében a szeretetet kell az első helyre tennünk, onnan közelebb tudunk jutni az igazsághoz.

„Előzzük meg az összetartozást, idézzük fel a közös alapot” – hangsúlyozta a nyilatkozatok jelentőségét. Járjuk az imádság, a gondolkodás, a párbeszéd útját, ez az Úr akaratának megértése.

Hogy előrelépjünk az egység felé, a szív megváltozása szükséges. Vállaljuk a világért való szolgálatot, megtalálva ebben az egymással való közösséget”

– fogalmazott Balog Zoltán.

*

Ugyancsak a mostani rendezvény alkalmából jelentette meg a Pannonhalmi Főapátság – Bencés Kiadó Tevékeny részvétel a közösségben. Ökumenikus konferencia a szinodalitásról címmel azt a kötetet, amely a 2022-ben tartott ökumenikus konferencia anyagát tartalmazza Dejcsics Konrád és Görföl Tibor szerkesztésében.

A kötetről Martos Levente Balázs püspök ismertetését adjuk alább közre.

A Pannonhalmi Főapátság ökumenikus konferenciái immár értékes gyöngyfüzérként ragyognak: egyik a másikat követi, egyik emlékéből születik és talán táplálkozik a következő. Mai konferenciánk a 2016-ban kezdett, 2021-ben és 2022-ben folytatott utat folytatja abban a formában is, hogy kezünkbe vehetjük a tavalyi találkozás előadásait nyomtatott formában. Nem vehetjük természetesnek, hogy egy-egy jelentős találkozó előadásait nyomtatott formában is kezünkbe véve felidézhető a találkozás légköre, elmélyíthető és folytatható a megkezdett közös út.

A 2022. október 21-én Pannonhalmán tartott konferencia éppen a szinodalitást tárgyalta ökumenikus távlatban. Kicsiben – vagy nagyon is jelentősen? – azt élhették meg a résztvevők, amire a világegyház is vállalkozik Ferenc pápa vezetésével: együtt járták a meghallgatás, megértés útját. Ami távolról nem látszik könnyűnek – most elsősorban az ökumenikus tapasztalatcserére gondolok – a valóságban nem nehéz.

Szeretetteljes találkozás, amely ugyan belső és külső, szellemi és lelki készületet igényel, de mégis közel hozza a „testvérek egységének” bibliai, örömteli tapasztalatát.

Akik részt vettek a tavalyi vagy korábbi pannonhalmi találkozókon, a kötetet úgy is használhatják, mint egyfajta naplót. Gondolatai felidézik az együtt töltött idő emlékét, sőt, megkockáztatom, azokat a kegyelmi indításokat is, amelyeket a hallgatóságnak Isten Lelke sugallt a találkozó imádságos légkörében. A kötetet bevezető köszöntők, majd az igényes előadások – szám szerint kilenc, egyenként is részletes tanulmány – gyűjteménye azonban nemcsak napló, inkább térképhez hasonlít. Az előadók hovatartozása földrajzi és egyházi értelemben is egész hálózatot rajzol ki a nagyvilágból, Róma és Debrecen, Nigéria és Németország, Olaszország és a mai Törökország, Budapest és Kolozsvár között biztosítva az ajándékok cseréjét. Egy római bíboros mellett az evangélikus világszövetség főtitkára, illetve az ortodoxia képviseletében a pizídiai metropolita – jelzésértékű tágasság nyílik meg.

Programadó előadások váltakoznak a hagyományt részletező vagy a tapasztalatot megfogalmazó látásmóddal. Az elsőre leginkább Mario Grech bíboros, a nemsokára kezdődő püspöki szinódus főtitkárának előadása a példa. A teológus elemzők közül talán Johannes Oeldemann írását emelem ki az ortodox egyház szinodális tapasztalatával kapcsolatban. Elemzése mellett a közösségi tapasztalat teszi külön is értékessé a Bose közösségéből érkező Sabino Chialà, illetve a Taizét képviselő Alois Löser gondolatait. Fontos meglátásokat hivatkoznak be a szerzők Ferenc pápától – pl.: „Az evangéliumot közösség adja át” – és olykor a jelen eszközeivel is rátekintenek, miért szükségszerű immár tudatosan szinodális módon, hálózatokat építve élni az egyházat, annak különféle szintjein (Csermely Péter).

A konferenciát néhány kiválasztott előadó beszélgetése, majd közös imádság zárta. Ezeknek lenyomatát is megtaláljuk a kötetben. Akit megriasztott a hosszabb tanulmányok teológiai alapossága, itt életszagú és őszinte, rövid megnyilatkozásokra talál. Mindenki egyetért abban, hogy a szinodalitás az egyház lényegéhez tartozik, de abban is, hogy megvalósulása nagy odaadást, figyelmet, bizonyos értelemben önmegtagadást kíván a közösség minden tagjától, más, sajátos értelemben pedig a vezetőktől, a hatalommal felruházottaktól.

Maga az ökumenizmus, a keresztények egységtörekvése is egyfajta szinodális útként jelenik meg, egészen gyakorlati formában például azokban a családokban, amelyekben különböző felekezetekhez tartozók élnek együtt.

A lelkipásztorkodás jó eszköze lenne, ha nekik saját imakönyv készülne, mondta például Balog Zoltán. A beszélgetésben szóba kerül, hogy a szinodalitásban a hatalom nem vész el, csak átalakul: a vezetők hatalmat kapnak, hogy a közös gondolkodást és cselekvést serkentsék. Ez bizonyára átalakulás, de nagyszerű lehetőség is, ahogy a világi hatalommal való kapcsolat tisztázása.

A végső szó a buzdításé és az imádságé. Nem is lehet másként…

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír