Elhunyt Katona Pál püspöki tanácsos, nyugalmazott plébános

Katona Pál 1937. június 26-án született a felvidéki Vízkeleten. Tizenkét éves volt, amikor családjának az úgynevezett csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény miatt hátra kellett hagynia házát, földjét, és át kellett települnie Magyarországra. (1947-ben és 1948-ban mintegy 110 ezer felvidéki magyart kényszerítettek otthona elhagyására. Magyarországon a szlovákok szabadon dönthettek, mennek vagy maradnak. Közülük 73 ezren költöztek át Csehszlovákiába, Pitvaros lakosságának háromnegyede döntött így. Katonáékat – több felvidéki családdal együtt – épp Pitvaroson telepítették le.)

Tanulmányait 1957 és 1962 között Szegeden folytatta; 1962. június 17-én szentelték pappá. Kápláni szolgálatot látott el 1962 és 1966 között Szatymazon. Gazdasági helynök volt 1966-tól 1979-ig a makói belvárosi templomban. 1980-ban püspöki tanácsosi címmel ismerték el szolgálatát. 1982-től 2004-ig Makó-Belvárosban plébános volt, valamint kisegített Makó-Újváros és Kiszombor lelkipásztori szolgálatában is. 1986-ban Szentlélekről nevezett szegedi címzetes prépost lett. 1999 és 2004 között esperesi feladatokat látott el. 2004 és 2014 között Földeák plébánosa lett, közben oldallagosan Maroslele és Óföldeák lelkipásztori szolgálatát is ellátta. 2016-ban vonult nyugállományba.

Katona Pál atya gyászmiséje a makó-belvárosi plébániatemplomban lesz 2022. április 11-én 11 órakor, temetésére ezt követően a makó-belvárosi temetőben kerül sor.

*

Katona Pállal nyugdíjba vonulása alkalmából a Makó Híradó hosszabb interjút készített.

„1937-ben Vízkeleten születtem, édesapám egyszerű parasztember volt, 20 hold földdel. De különleges parasztember volt, mert legénykorában több mint egy évet dolgozott Franciaországban. Hallotta, hogy a gazdaságból nem a búzát, kukoricát és más terményeket kell eladni. Magyarországról olcsón vásárolt fiatal állatokat – a földjét egy másik család művelte – majd felnevelte azokat, és Bécsben vagy Bécsújhelyen adta el, sokszoros haszonra téve szert. Így olyan különleges családban éltem, hogy ugyan földműves volt az édesapám, de világlátott emberként másként tudott gazdálkodni, mint a többiek.

1943-ban kezdtem iskolába járni, de az orosz front közeledte miatt nagyon keveset tanultunk. Amikor az oroszok bejöttek, megkaptuk az úgynevezett fehér levelet, mely azt jelentette, bármikor kitelepíthettek bennünket, ezért nem járhattam iskolába. (...)

Pitvarosra érkeztünk meg, ahol olyan kicsi házat kaptunk, hogy oda nem fért be a holmink. Erre Csanádalbertin is adtak egy tanyát. Amikor ismét iskolába kerültem, csak írni-olvasni tudtam. Aztán öt év alatt elvégeztem a nyolc osztályt, kitűnő eredménnyel. Édesapám Makóra akart beíratni középiskolába, Kiss Ferenc plébános azt mondta, hogy nekem egyházi iskolába kell mennem. Csakhogy ott havonta 400 forintot kellett fizetni, amit nem tudtunk volna. A plébános azonban vállalta, hogy fizeti a nagy részét. Én pedig már akkor korrepetáltam gyerekeket, s kaptam érte pénzt. Végül felvettek a kecskeméti piarista gimnáziumba, ahol ugyanúgy kitűnő tanuló voltam. Ha jelentkeztem volna papnak egyházmegyéhez, akkor támogattak volna, de ezzel elköteleztem volna magam. Kiss Ferenc tanácsára nem tettem. (...)

1962-ben Szatymazon kezdtem a szolgálatot, ahol a tanácselnök-helyettest készítettem fel az érettségire. Hat iskolám is volt, a szülőkkel szépen együtt tudtam dolgozni, s olyan hittanversenyeket rendeztem a kommunista időkben, hogy azokat nem is vették jó néven. A vesztem is ez lett. Jánosszálláson tartottam a hittanórát, amikor a megyetanácstól érkeztek látogatók. Azt kérdezték, bejöhetnek-e az órára. Bejöttek. Mivel nem volt szabad a tanultakat visszakérdezni, kihívtam két gyereket, s azok kérdezgették egymást. A megyei emberek leírták, hogy micsoda nagyszerű dolog, hogy nem csak feleletre tanítom a gyerekeket, de kérdezni is őket. Amikor az Állami Egyházügyi Hivatal ezt megtudta, Makóra helyeztek, ahol aztán 38 évig szolgáltam.

Idehívtam a szerzeteseket, csináltam általános iskolát, középiskolát és kollégiumot. Nagyon jó kapcsolatban álltam Habsburg Ottóval és fiával, Györggyel, s ez vonzotta ide az embereket. A püspökségnek (azaz a volt püspöknek) ez nagyon tetszett. Gyulai Endre végül 2004-ben áthelyezett Földeákra.

(…)

Szeretném, ha az emberek tudatosítanák azt, hogy az emberi létezés nagyon kis szakasza a földi élet, ami után a hosszú örök élet következik. De azért fontos ez a kis szakasz, mert ennek a minősége adja meg az örök életet. Ezért úgy kell nekem a földi életemet szerveznem, hogy abból boldog örök élet következzék. Sajnos erre sokan nem gondolnak” – nyilatkozta életéről szólva Katona Pál.

A teljes interjú ITT található.

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Makó Híradó

Magyar Kurír