Elhunyt Kredics László, a Veszprémi Érseki Könyvtár nyugalmazott igazgatója

Kredics László Nemesdéden született 1932. január 29-én. Az elemi iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte. Gimnáziumi tanulmányai után a veszprémi, majd a szegedi, s végül az Esztergomi Hittudományi Főiskola hallgatója volt. 1956-ban szentelték pappá. 1957-ben Somlóvásárhelyen, 1958-tól Veszprémben, a Szent László-plébánián káplán, hitoktató. Két éven át teológiai tanulmányokat folytatott a budapesti hittudományi akadémián, majd 1960-ban doktorált. 1960-tól központi szolgálatban szertartóként, titkárként működött. Kánonjogi tanulmányainak elmélyítésére Rómába küldték, ahol a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Pápai Lateráni Egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. 1966-ban bízta meg főpásztora a püspöki könyvtár és levéltár anyagának gondozásával. A székeskáptalan és az ötvenes években megszüntetett szemináriumi könyvtár gondjainak megoldása is az ő feladata volt. Megkezdte a könyvtár anyagának tudományos feldolgozását.

1972-ben pápai diszpenzációval megnősült, feleségével két gyermeket neveltek fel. Ugyanazon év szeptemberétől a Veszprém Megyei Levéltár szakkönyvtárosa, de rendszeresen segédkezett továbbra is a püspöki könyvtárban. A kilencvenes évek közepétől a munka rendszeressé, majd 2002 januárjától egész napot betöltővé vált. Feladatául tűzte ki, hogy a sok viszontagságot elszenvedett könyvtári és levéltári anyagot a lehetőségekhez mérten rendezze, hogy így mind a saját, mind pedig a kutatók munkáját témaválasztásban segítse.

Több mint 1200 középkori oklevél restaurálása – köztük az ország második legrégibb okleveléé Szent László király korából, 1079-ből – volt munkájának első lépése.

Kredics László sikeresen oldotta meg a feladatokat, s közben kibontakozott előtte a szűkebb haza, Veszprém múltja, több ezzel kapcsolatos történeti iratot gondozott, újra kiadott. A nagy kiterjedésű Veszprémi Egyházmegye értékes forrásanyagot tartalmazó egyházlátogatási jegyzőkönyvei katalógusának összeállítását munkatársként segítette. Neve több mű lektoraként, szerkesztőjeként, mutatók, forrásmunkák összeállítójaként is felbukkant.

Szakmai munkáját több kitüntetéssel, díjjal ismerték el: 1972-ben miniszteri dicséretet kapott a könyvtárügy területén végzett munkásságáért, 1979-ben a Veszprém Megyéért kitüntető jelvény arany fokozatát, 2002-ben a Veszprém Megyei Önkormányzat Közművelődésért díját, 2009-ben pedig Veszprém Megyei Jogú Város Pro Urbe emlékérmét vehette át.

85 éves korában, 2016-ban vonult végleg vissza az érseki könyvtár vezetésétől. Ugyanebben az évben a Veszprémi Főegyházmegye Boldog Gizella-emlékéremmel tüntette ki munkássága elismeréseként.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír