Elhunyt S. Tóth Mária, a máltai tüdőgondozó program tüdőgyógyász vezető-főorvosa

A betegek érdeke mindenek felett áll – ez volt S. Tóth Mária tüdőgyógyász vezető-főorvos hitvallása a közel hat évtizedes orvosi pályafutása során. Szakmai életének mérlege: 55 év aktív orvoslás – ebből 39 év az Uzsoki Utcai Kórház kötelékében –, 49 év a tüdőgyógyászat területén, három év tanácsadói szolgálat. Mivel gyermekkorában maga is megtapasztalta a tbc súlyos következményeit, életcélja lett, hogy a tbc-s betegek meggyógyuljanak, megszüntesse a fertőző gócokat, és minél kevesebb aktív tuberkulózisos beteg maradjon.

S. Tóth Mária Budapesten született 1939-ben. Édesanyja szerint már hároméves korában azt mondta, doktor néni vagy balerina lesz. Végül az orvosi hivatást választotta, de a zenét – különösen Bach-ot – és a táncot egész életében rajongva szerette. Alig tízéves korában megérintette a „fehér halál”, a tuberkulózis, öt évet töltött kórházban és szanatóriumokban, de még a legnagyobb betegség közepette is szorgalmasan tanult, kitűnő bizonyítvánnyal végezte el az általános, majd a középiskolát is. Orvosaival, akik megmentették fiatal életét, később kollégaként együtt dolgozott. 1958-ban elsőre felvették orvosi egyetemre, amit kiváló eredménnyel fejezett be; az Erkel Színházban avatták orvossá. Friss diplomásként Hegyfalura került az akkori 250 ágyas Vas Megyei Tüdőgyógyintézetbe, ahol a Kovács Medárd vezette százágyas férfi osztályon a betegágyak mellett szolgált, gyakorta saját felelősségére egész éjszaka, vagy akár napokig virrasztva a betegek mellett. Kevés orvos volt vidéken, így két hét után már egyedül vállalt ügyeletet, amelynek során nem csak az osztályon fekvő pácienseket, de sürgősségi betegeket is el kellett látnia, közlekedési balesetek sérültjeit, vagy éppen a rendőrök által vérvizsgálatra bevitt ittas vezetőket. Az ott töltött időt később a legjobb iskolának nevezte.

1966-ban Budapesten az Uzsoki Utcai Kórházban kezdett dolgozni, és 39 évig volt a kórház munkatársa. Szakvizsgája után a neurológiai, a bel- és a tüdőgyógyászati osztályok vezetői egyaránt megpróbálták megnyerni őt munkatársnak. A tüdőgyógyászat nagy nyeresége volt, hogy 1970-ben Szántó Sándor főorvos át tudta csábítani az Uzsoki tüdőosztályára. S. Tóth Mária szívesen emlékezett vissza arra, hogy az elméleti, radiológiai, belgyógyászati és tüdőgyógyászati továbbfejlődését Szántó Sándornak, a manuális biztonságot pedig a későbbi osztályvezetőnek, Hankovszky Máriának köszönhette. Munkáját végtelen lelkiismeretességgel, becsülettel végezte. Mindig szívesen és jól tanított, munkatársai szerint az általa adott tanácsot mindig érdemes volt megfontolni és követni.

Összesen 21 éven át, 1991 novemberéig szolgálta a betegeket az Uzsoki Utcai Kórház tüdőosztályán a betegágyak mellett, 1984-től mint osztályvezető helyettes főorvos. Egészségügyi okból (gerincsérv műtéte után) kérte áthelyezését a fekvőbeteg osztályról a kórház tüdőgondozójába 1991. december 1-től, ahol további 15 éven át kezelte, gondozta a zuglói pulmonológiai betegeket. Elsőként jelentkezett a „Dohányzás vagy Egészség” leszoktató programhoz, melyben rendkívüli eredményességgel dolgozott a dohányosokkal. A tüdőgondozóban eltöltött idő alatt közel két éven át megbízott intézetvezető főorvosként dolgozott, majd végül 2005 szeptemberében a gondozóintézet vezető helyettes főorvosaként ment nyugdíjba.

Nyugdíjazása után sem maradt tétlen. 2006. május 1-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomásának vezető főorvosa lett. Döntéséről így mesélt:

„Nem voltam ismeretlen a szakmában, úgyhogy alig két hónapot pihentem, és közben folyamatosan kaptam az ajánlatokat: magánklinikák, kutatóközpontok, kórházak, vidéktől a IX. kerületen át Csepelig, sokfelől érkeztek a felkérések. A környezetemben többen tudták, hogy a Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Tüdőgondozó és Szűrőállomása tüdőgyógyászt keres, én pedig a tüdőgondozóba került hajléktalan emberek révén ismertem a máltaikat. Összekötöttek minket, bejöttem a Batthyány térre, leültünk beszélgetni, és egy óra alatt eldőlt, hogy én ide beállok Szentesi Mária távozó főorvos helyére. Az már akkor világos volt, hogy hatalmas az igénybevétel, de mindenki nagyon dicsérte az itteni munkát. Kicsit izgultam az elején, hiszen tudtam, hogy a ’90-es években a Szeretetszolgálat tüdőszűrő busza találta a legtöbb tbc-s beteget Európában, és azt is, hogy itt nem feltétlenül a budai tüdőgondozókból ideirányított betegek vannak, hanem olyanok, akik nagyon komoly létbizonytalanságban, nincstelenségben élnek, de ez nem riasztott el. Egy rendkívüli csapatba kerültem, és minden eddigi kollégámra büszke vagyok, mert kevesen vannak, de egytől egyig hozzáértő szakemberek. Az ő lelkesedésük kell ahhoz, hogy a hajléktalan embereket, akik nagyon nehezen közreműködő páciensek, utol tudjuk érni, a gyógyulás felé tudjuk terelni és végig segítsük őket ezen az úton. Ez egyedül nem megy, a kollégáimmal minden mozdulatban együtt kell dolgoznunk.”

S. Tóth Mária vezető főorvos időt és energiát nem kímélve aktívan vett részt a 2006-ban már formálódó mobil tüdőszűrés fejlesztésében, népszerűsítésében. Előadásokat tartott, képzéseket szervezett, kutatásokba vonta be a Máltai Szeretetszolgálat programját, számtalan tudományos cikk született a mozgó tüdőgondozó és tüdőszűrő állomásról. Orvosi hírnevét a program és a rászoruló betegek szolgálatába állította. Mindig szívügye volt az elesettekkel, különösképpen a tbc-s betegekkel való törődés, így a szolgálatot testhezállónak érezte. Szívesen járt ki a szűrőbusszal, és találkozott személyesen a páciensekkel, akikkel mindig megtalálta a hangot. Ha szükséges volt, akár késő este, otthonról telefonon is tanácsokkal látta el a terepen dolgozó munkatársait. 2019-ig aktívan részt vett a mindennapi munkában, majd 2019-től 2021 júliusáig mint tanácsadó segítette az intézmény működését.

A tudományos munkát mindig fontosnak tartotta. Az osztályon és a tüdőgondozóban töltött évei alatt medikusokat, szakvizsgára készülőket, szakdolgozókat egyaránt oktatott. Több ízben volt előadó az MTT-nél (Magyar Tüdőgyógyász Társaság), illetve belgyógyászati képzéseken, havonta tartott továbbképzéseket a tbc-vel kapcsolatos tudni- és tennivalókról a Máltai Szeretetszolgálat különböző intézményeiben. Ötvenöt év alatt sok díjban részesült, az Uzsoki Utcai Kórházban megkapta a „Kiváló munkáért” érdemérmet, háromszor részesült főigazgatói dicséretben. Negyvenéves jubileuma alkalmából miniszteri dicséretet, ötvenéves jubileuma alkalmából aranydiplomát kapott. 2016-ban a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Epidemológiai és Gondozási Szekciója neki ítélte oda a tüdőgyógyászat egyik legrangosabb elismerését, a Schweiger Ottó-emlékérmet. 2019-ben a Máltai Mozgó Tüdőgondozó és Szűrőállomás vezetője és munkatársai felterjesztették a Szeretetszolgálat legmagasabb rangú kitüntetésére. Az Ambrózia-díjat a szociális munka napján Kozma Imre atya alapító elnöktől vehette át, kimagasló és példaértékű munkájának elismeréseként, amiről így nyilatkozott: „Nagyon sok elismerést és díjat kaptam pályám során, de számomra ez a legfontosabb. Személyesen ismertem Ambrózia nővért, és nagy tisztelettel néztem fel rá, mert tudtam, hogy neki köszönhetjük, hogy megkaptuk a Batthyány téri épületet, ahol én elkezdhettem a máltai munkámat.”

S. Tóth Mária alázattal és odaadással szolgálta a betegeket. Részt vett tudományos kutatásokban, tanított, dolgozott járóbeteg szakellátásban, de az igazi hivatásának a betegágy melletti munkát tartotta. „Hat évtized alatt sem untam meg, mert mindenek felett a betegek érdeke áll” – mondta utolsó interjújában.

Közvetlen munkatársai így jellemzik őt: Kiváló, nagybetűs EMBER volt, aki a betegek érdekében mindent elkövetett. Fájó szívvel, de hálás szeretettel emlékezik rá a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Máltai Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomás. Hitből fakadó reménységgel imádkozunk érte. Isten nyugosztalja őt!

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír