Elhunyt Szabó Ferenc József OFM

Hittel megélt hosszú betegség után a mai napon visszaadta lelkét Teremtőjének Szabó Ferenc József OFM (1963–2022).

Szabó Ferenc Zalaudvarnokon született 1963. június 7-én, mélyen hívő család gyermekeként. Szülei az esztergomi Ferences Gimnáziumba iratták, ahol 1981-ben érettségizett, és ugyanebben az évben beadta jelentkezését a ferences rendbe. A gimnáziumi évek alatt is megmutatkozott nagy szíve és a közösség iránti fogékonysága, a fociban védte a csapat kapuját és mindenki csak Joe-ként ismerte. A noviciátus után a teológiai tanulmányok mellett végezte az egyetemet magyar–történelem szakon. 1987-ben tett örökfogadalmat, a következő évtől Esztergomban dolgozott prefektusként és tanárként. 1989-ben szentelték pappá szülőfalujában.

1991-től a rendház vikáriusa lett. Alapítványi kurátorként sokat tett az 1950-ben államosított, majd a rendszerváltás után visszakapott ferences szigeti sportpálya felvirágoztatásáért. Ennek a munkának kapcsán beletanult a fadöntés mesterségébe, melyet szenvedélyesen gyakorolt, ha alkalom nyílt rá.

1996-ban még elindított egy osztályt, de egy év után Budára került, ahol a rendtartomány titkári és ökonómusi feladatait látta el. 2000-től a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetésével, 2003-tól a tartomány intézményi titkári feladatával bízták meg.

Az újonnan indult, a rend fenntartásában lévő mohácsi Boldog Gizella Altalános Iskolában és a pécsi Collegium Seraficum felsőoktatási kollégiumban az ő jelenléte biztosította a derűs, ferences lelkiség jelenlétét.

A gyöngyösi kolostorban 2001-től induló Autista Segítő Központ (ASK) működését kezdettől fogva támogatta, lelki támaszt nyújtva a munkatársaknak, szülőknek – részt vett sok programban, amely az autizmussal élő gyermekek segítését tűzte ki célul. Intézményi referensként különösen is sokat gyakorolhatta kedvenc hobbiját, az autóvezetést.

2006-tól a budai rendház vikáriusa és a provinciatörténet jegyzője lett. 2010-től egyre több lelkipásztori feladattal bízták meg, előbb Budán, majd 2011-től Gyöngyösön, ahol házfőnökké és az ASK lelki igazgatójává nevezték ki.

József atya a Jó Pásztortól kapott küldetését nagy lelkesedéssel gyakorolta, kitüntetett figyelemmel fordult a jegyespárok és a bűnbocsánatban megtisztulni vágyók felé. Ferences egyszerűséggel és közvetlenséggel, derűsen vezette a rábízottakat, akikre időt, figyelmet, gyakran anyagiakat is bőven áldozott.

2020-ban daganatos megbetegedést állapítottak meg nála. Életének ezt a szakaszát a rá jellemző nyíltsággal élte meg, betegségét egy olyan lehetőségnek tartotta, ami közelebb viszi őt Istenhez és az emberekhez. A feladatait igyekezett hűségesen ellátni mindaddig, amíg állapota ezt lehetővé tette, de elöljárójával folyamatosan egyeztetett, nehogy teherré váljon ragaszkodása valamilyen beosztásához. A betegségét nagy hittel élte meg, többször ismételte: „Ha ez az üdvösségem útja, akkor ezen megyek végig.”

Utolsó napjait Esztergomban töltötte, ahol sokan elbúcsúzhattak tőle, bár ekkor már csak a szemével kommunikált. Többen kísérték ezen a nehéz, de felemelő úton, áldja meg őket ugyanaz az Atya, akinek hisszük, hogy kedve telt gyermekében, József atyában.

*

Az állapotommal való szembesülés nem csapdahelyzet volt, hanem inkább egy készség átélése: elfogadom, hogy Isten most így szeret.

Lehet kérdezni, hogy miért így. Biztosan van ebben valamilyen figyelmeztetés az életemre vonatkozóan, valamire el kell vezetnie a betegségemnek. De abban biztos lehetek, hogy nem vagyok az Isten tenyerén kívül.

Ha ez az üdvösségem útja, akkor ezen megyek végig. Lehet reklamálni, hogy »Uram, az jobb lett volna«. De nem. Ez a te utad. Ez a te kereszted” – mondta betegségéről egy évvel ezelőtt József atya. 

A Szabó József atyával tavaly áprilisban készült interjúnkat, melyben betegségéről, megélt hitéről beszél, IDE klikkelve olvashatják.

Forrás és fotó: Ferences Rendtartomány

Magyar Kurír