Eperfaerdőből művésztelep – Strobl Alajos születésének 170., halálának 100. évfordulója

Nem teljesen véletlenül szoktam erre járni, némi nosztalgiával, hiszen valamikor a húszas éveimben elég sok időt töltöttem itt a barátaimnál a festőműtermekben. Meg aztán így útba esik a kis velencei reneszánsz stílusú palota, Feszty Árpád egykori műteremháza, ahol a 19. század utolsó éveiben a festő apósa, Jókai Mór lakott a felső emeleti szobákban. A mára kissé megkopott, de még így is bámulatosan szép épület és a hozzá tartozó műterem rész igazi élményszámba megy. Az 1945-ös ostrom alatt csodával határos módon épen maradt a ház, homlokzatán nyoma sincs sérülésnek. Úgy tűnik, tatarozva nem nagyon volt az utóbbi száz évben. Manapság a Képzőművészeti Egyetem doktori iskolája működik itt, most is éppen egy kiállítás látható odabent.

Ahogy továbbmegyek a Bajza utcán, nemsokára elérem az Epreskertet, az egyetem főbejáratát. Úgy látszik, jókor jöttem, a kerítésen fényképes, szöveges pannók láthatók az intézmény egykori szobrász tanára, Strobl Alajos halálának 100. és születésének 170. évfordulója alkalmából. Micsoda remek ötlet! Hiszen éppen itt, az Epreskertben van a Strobl Alajos Műteremház, ahol a mester és családja is sok időt töltött, a szemközti utcában pedig, a Bajza és a Szondy utca sarkán volt a Strobl család lakása. Ez a helyszín tehát, Strobl Alajos egykori élettere, sokkal többet mond, mintha egy távolabbi múzeumban rendeztek volna emlékkiállítást, ahová bronzból öntött vagy kőből faragott szobrait úgysem lehetett volna elvinni.

Lássuk most, hogyan született meg a budapesti Epreskert, miként lett – amint a főcím is utal rá – művésztelep az eperfaerdőből.  A szabadtéri kiállításon ezeket a sorokat olvashatjuk egy 19. századi forrásból: „Ma már a magyar fővárosban is van művészkolónia, és pedig eléggé népes. A mostani Andrássy-út végén, a Városliget torkolatánál, néhány év előtt valóságos homoktenger terült el, melyben csakis az akáczfák tenyésztek előszeretettel. Az elhagyott bozótos terület (különben a főváros tulajdona) csak dologtalan csavargóknak szolgált éjjeli menedékhelyül.”

A Lendvay és a Kmety utca közötti területen önálló műteremvillákat emeltek, a mesteriskola épületei pedig a Kmety és a Szondy utca között épültek fel. A területet a főváros és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közötti 1883-as megállapodás értelmében parkszerűen kellett kialakítani. Így jött létre a mai Epreskert. Nevét az itt elterülő eperfaerdőről kapta, amit a 18. század végén telepítettek a Valero-selyemgyár selyemhernyóinak tenyésztése céljából.

Szana Tamás kritikus és művészettörténész 1892-ben megjelent írásából idézünk: „Ma itten csinos épületek állanak, s a legélénkebb élet uralkodik. A főváros művészeket telepített az elhagyott területre, olyaténképen, hogy festőnek, szobrásznak úgyszólván ingyen adott házhelyet. Budapesten eddig csak mágnásnegyedről beszéltek; ma már van művésznegyed is, élén Benczúr Gyula festőiskolájával, melyben fiatal képírók kapnak ingyen műtermeket. Ide került a szobrásziskola is; Strobl Aljos vezeti sok szakértelemml. Ez a két iskola szolgáltatja a művészpalántákat, évről évre nagyobb bőségben.”

Huszár Adolf szobrászművész halála (1885) után Strobl Alajost nevezték ki a Mintarajztanoda szobrásztanárává, és felmerült a Szobrász Mesteriskola életre hívásának gondolata. Ennek eredményeképpen épült meg 1889-re Gerster Kálmán tervei alapján a már említett Strobl Alajos Műteremház, amely egyrészt oktatási célokat szolgált, másrészt a vezető szobrász műterme is itt kapott helyet.

A kert közepére az a kálváriaépítmény került, amelyet eredetileg 1746 és 1749 között a Józsefvárosban, a mai Kálvária téren állítottak fel. A fővárosi közgyűlés 1889-ben határozta el, hogy a tér rendezése miatt eltávolítja a barokk kálváriát. 1893-ban Strobl kezdeményezésére átengedték az építményt az epreskerti szobrásziskolának. A köveire bontott kálváriát az Epreskertben újra felépítették, s egyfajta kerti kilátóként szolgált, felső teraszára Strobl a Belvederei Apolló szobrának másolatát állította. Az első világháború idején, amikor a kert hadikórháznak is helyet adott, a kálvária belső tere kápolnaként működött.

Ha benézünk az Epreskert kerítésén, balra a Benczúr-műteremház látszik. Hátsó falán egy Mátyás király emlékét őrző kompozíció hívja fel magára a figyelmet, a bautzeni Ortenburg várának tornyán látható kilencméteres, 1486-ban felállított domborműves ábrázolás töredékes másolata. A nagy méretű kompozíció gipszmásolata 1896-ban került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Mátyás király önálló alakjának egy példánya az epreskerti Hunyadi-kápolna „oltárán” kapott helyet. A teljes műalkotásról készült másolatot Strobl kezdeményezésére 1904-ben a Benczúr-műteremház homlokzatán helyezték el, ahol ma is látható.

Amint azt itt, a Bajza utcai Strobl-kiállításon megtudhatjuk, ez a műromszerű építmény, a Hunyadi-kápolna, egyrészt a romantikus angolparkok időben vagy térben távoli kultúrákat megidéző kerti pavilonjainak hagyományához kapcsolódott, másrészt a születőfélben lévő műemlékvédelem, illetve szobrászati képzés elvárásainak is eleget tevő kőtárként szolgált. Strobl belefoglalta azokat a középkori kőtöredékeket is, amelyeket a budavári Mátyás-templom Schulek Frigyes irányításával zajló felújítása és átépítése során sikerült megszereznie. Schulek Strobl Alajos tanártársa volt. A Hunyadi-kápolna maradványait 1972-ben, az V. számú műteremház építését megelőzően eltávolították. A Mátyás-templom kövei először a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek, majd a déli kiskaput az Epreskert Szondi utca felőli oldalán 1977–1978-ban újból felállították.

A Benczúr- és a Lotz-műteremház közötti területen láthatjuk a 14. századi szobrász testvérpár, Kolozsvári Márton és György Sárkányölő Szent György-szobrának bronzmásolatát.

A középkori magyar bronzöntés és a magyar gótikus szobrászat e különösen jelentős alkotása jól megfigyelhető a Bajza utcai kerítésen keresztül is. A mára elveszett pajzsfelirat szerint a szobor 1373-ban készült. A 16. században már bizonyíthatóan Prágában állt. Így a későbbiekben mind a szakma, mind a közvélemény számára fájó tény volt, hogy az alkotás nincs Magyarországon. A hiány enyhítésére 1900-ban Ferenc József megbízásából két gipszöntvényt készítettek a prágai szoborról: a király az egyiket a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak, a másikat a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A gipsz alapján Róna József szobrászművész öntödéjében két bronz példány készült. 1904-ben az egyiket Kolozsváron állították fel az Arany János téren (később a Farkas utcai református templom mellé került), a másikat pedig a budai Halászbástya alsó részén.

Elkészülésük idején Stroblnak sikerült rábírnia Rónát, hogy egy harmadik bronzöntvényt az epreskerti „szoborparknak” ajándékozzon. Az adományozásról az 1906-ban, a Szent Istvánt ábrázoló lovas szobor öntése idején készült másolat táblája is megemlékezett: „Strobl Alajos igazgató tanár kezdeményezésére a Magyar Szobrászat eme legrégibb emlékét bronzba öntötte és a szobrászati mesteriskolának ajándékozta 1906-ban Róna József.” Az értékes századfordulós másolat később a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Itt a kertben ma a Róna-féle másolat bronz kópiája látható – tudhatjuk meg a kiállításon.

Az Epreskert kerítésére helyezett tablókiállítás fényképei között fellelhetjük Toldi Miklós műtermi gipszmintáját is, amint Strobl műtermében áll. Megtudhatjuk azt is, hogy ki volt a szobrász modellje. Strobl Mihály, a mester fia így emlékezett ezzel kapcsolatban: „Először Édesapám a hatalmas Pekár Gyulát kérte meg modellülésre. Pekár azonban öntudatosan, izmait megfeszítve olyan pózokba helyezkedett – nyilván hízelgett neki a gondolat –, hogy Strobl Alajos, aki váltig kérte a természetes, általa diktált pozitúra felvételét, végül is elunta a dolgot, és a második ülés után megköszönte Pekár fáradozásait.” Ezekkel a szavakkal idézte fel a szobrász fia a családi anekdotát a sportban is komoly teljesítményt nyújtó Pekár Gyula íróról. Toldi Miklós alakja végül is több modell segítségével készült el. Az egyikük Müller Dávid volt, a később Rejtő Jenő regényeit is kiadó Nova Irodalmi Intézet alapítója. A másik az ügyvédként tevékenykedő, és számos sportágban bajnoki címet nyert Porteleky László. A harmadik pedig – Justh Zsigmond író visszaemlékezése szerint – az ő szenttornyai birtokán dolgozó Németh Pista volt, akiről a szobrász Toldi fejét mintázta. 

A szabadtéri kiállításon a rengeteg látnivaló között mindenképpen érdekes a Strobl család lakásának bemutatása. Ahogyan már utaltunk rá, itt laktak az Epreskerttel szemben, a Bajza és Szondy utca sarkán lévő ház harmadik emeletén. Remek fotókat láthatunk a családtagokról. Az egyik képen a zongoránál ül Strobl Alajosné Kratochwill Alojzia, 1927-ben. Egy másik fényképen Strobl Zsuzsanna hasal egy cica társaságában a Bajza utcai lakás erkélyén, 1906-ban.

A Képzőművészeti Egyetem első kerítéskiállítása, amely a Strobl-évadhoz kapcsolódóan jött létre, Borovi Dániel művészettörténész és Erős Apolka szobrászművész munkája. Csak ajánlani tudom a kedves Olvasónak, hogy ha ideje engedi, látogasson el a Bajza utcába, az Epreskert műteremházainak közelébe, és tekintse meg a kerítésre felerősített tablókat, molinókat. Egészen biztos, hogy nem fogja megbánni.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.