Erdő Péter bíboros hallássérült híveknek mutatott be szentmisét

Évek hosszú sora alatt hagyománnyá vált, hogy Erdő Péter bíboros ellátogatott el a siket és nagyothalló hívek közösségéhez és körükben mutatja be a Katolikus Hallássérült Pasztoráció szervezésben december 26-án 11 órakor a szentmisét a piarista gimnázium kápolnájában. Szentbeszédét jelnyelven tolmácsolták. 

Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak a Megváltó születését, a pásztorok azt mondták egymásnak: „Menjünk Betlehembe, hadd lássuk a történteket, amit az Úr hírül adott nekünk!” (Lk 2,15) Szent Lukács elbeszélése szerint az angyali jelenés éjjel közölte a pásztorokkal Jézus születését (Lk 2,8). Az Egyház hagyománya úgy tartja, hogy ezzel teljesedett be a Bölcsesség könyvének jövendölése (Bölcs 18,14), hogy amikor mindent csend borított és az éjszaka pályájának közepére ért, akkor született meg a Megváltó.

Annyi bizonyos, hogy a mai evangélium szerint a pásztorok nem feküdtek vissza aludni. Sőt, ha szó szerint végiggondoljuk Lukács szövegét, már akkor is ébren voltak, amikor az angyal megszólította őket. Hiszen ezt olvassuk: „Nyájukat őrizték a szabadban” (Lk 2,8). Aki pedig őrködik, annak ébren kell lennie. Nem haboztak hát a pásztorok, amikor megtudták az örömhírt, nem mondták azt, hogy majd kényelmesebb időben keresik fel az újszülöttet, de nem is vitatkoztak, nem is tanácskoztak vég nélkül egymás között, hogy elinduljanak-e, és mikor keljenek útra. De útközben sem hagyták, hogy kisebb-nagyobb akadályok eltérítsék őket, nem is kényelmesen ballagtak az istálló felé, hanem siettek, sietve mentek (Lk 2,16), ahogyan karácsonyeste énekeljük. Hajtotta őket az öröm, hajtotta az érdeklődés, látni akarták a bizonyítékát annak, amit az angyal mondott nekik. Meg is találták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.

Mi is úgy állunk Jézus örömhírével, mint a betlehemi pásztorok. Megértettük a jó hírt. Oktatást kaptunk a hitre. Ha talán a hangot nem hallottuk is, de a lelkünkben szólt hozzánk az Isten. Azt mondta, hogy szeret minket, azt akarja, hogy boldogok legyünk, hogy szeressük egymást és szeressük őt.

Mit teszünk mi ezzel a felismert üzenettel? Pihenni térünk-e? Azt mondjuk-e, hogy majd holnap visszatérünk a kérdésre, vagy elkezdünk vitatkozni róla egymás között, hogy elfogadjuk, vagy ne fogadjuk el? Esetleg tudomásul vesszük, el is határozzuk magunkat, de a hétköznapok gondjai és örömei elvonják a figyelmünket, és már nem is gondolunk arra, hogy miért élünk? Ha így van, itt az ideje, hogy felébredjünk az álomból! Kérdezzük meg magunktól nap, mint nap, hogy mit kíván tőlünk Krisztus! És ha reggel eszünkbe jut, hogy milyen jót tehetünk, hogy kin segíthetünk, hogy milyen úton közeledhetünk ma Krisztus felé, milyen kísértésünket, fájdalmunkat küzdhetjük le, hogy másnak milyen örömet szerezhetünk – akkor ne habozzunk, hanem lássunk hozzá aznapi tervünk megvalósításához! Imádjuk Jézus Krisztust, osszuk meg örömünket másokkal is! És ha sikerült követni a jó elhatározásokat, akkor örüljünk és adjunk hálát Istennek, ahogyan a pásztorok is örültek, amikor megtalálták a Szent Családot.

Az evangélium szerint másoknak is kinyilatkoztatta Isten a Messiás születését, Simeonnak, Annának, a napkeleti bölcseknek, de senkinek sem olyan ünnepélyesen, mint a pásztoroknak, akik parancsot kaptak arra, hogy látogassák meg az újszülöttet. Ezt a különleges örömet olyan pásztorok élték át, akik szegény és egyszerű embereknek számítottak. Mert hát nem a gazdag tulajdonosok szoktak éjszaka virrasztani a nyáj mellett. Nem sokra becsülte őket az akkori világ, mégis őket választotta ki az Isten, hogy hírt adjanak Jézus születéséről a többieknek is (Lk 2,17). Talán éppen azért fogták fel legjobban Isten üzenetét, mert a világ zajától és szétszórtságától távolabb éltek .

A nagyothalló ember távol van a világ zajától. Ez az állapot lehet nehézség és szenvedés, de lehet hivatás és alkalom is arra, hogy jobban figyeljünk Isten üzenetére, hogy a dolgok mélyére lássunk. Különleges hivatássá válhat ez az életforma, amely hasonlít a betlehemi pásztorokéhoz, ha Isten iránti figyelemmel és alázattal tudjuk megélni. Segíthet abban, hogy gyorsabban megtaláljuk az utat Krisztushoz, hogy jobban átéljük és másokkal is megosszuk a vele való találkozás örömét. Ezt adja meg Isten minden hallássérült testvérünknek, hozzátartozóiknak, és mindazoknak, akik értük fáradoznak! Ámen.

Fotó: Sapienta Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír