Erdő Péter bíboros új könyve: Az egyházjog lelke

Kultúra – 2021. február 2., kedd | 10:33

Az alábbiakban Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem könyvismertetőjét közöljük.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Az egyházjog lelke címmel állította össze legújabb kötetét, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézete alapítása huszonötödik évfordulójának dedikált (p. 5).

A címválasztás meglepőnek tűnhet azok számára, akik a kánonjogot „szikár és lelketlen, a spiritualitástól és a mindennapi katolikus hitvalló magatartástól idegen” tudománynak tartják. Azonban – ahogy erre maga a szerző már számos esetben rácáfolt – ez a felületes meggyőződés téves, ha végigtekintünk azon a csodálatos lelki gazdagságon, amit az ősegyház életének kereteitől egészen a hatályos egyházjognak a lelkek üdvösségét szem előtt tartó működéséig megtapasztalunk. Így a munka címe önmagáért beszél. A szerző kánonjogtörténet területén végzett kutatásainak és tanulmányainak összegzésére már több önálló munkát jelentetett meg az elmúlt húsz évben (pl. Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001; Die Quellen des Kirchenrechts. Eine geschichtliche Einführung [Adnotationes in ius canonicum 23], Frankfurt am Main 2002; Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn. Gesammelte Studien [Aus Religion und Recht 3], Berlin 2005; Storia delle fonti del diritto canonico [Istituto di Diritto Canonico San Pio X, Manuali 2], Venezia 2008). Valamint közreadta a Katolikus Egyház hatályos jogának kézikönyvét (vö. 1992; 1996; 2003; 2005; 2014).

Erdő Péter bíboros új kötete (amely illeszkedik a fakultási jogú budapesti Kánonjogi Intézet alapításának 10. [Az élő Egyház joga, Szent István Társulat, Budapest 2006] és 20. [Jog az Egyház hagyományában és életében, Szent István Társulat, Budapest 2016] évfordulójára a szerző által szerkesztett, tudományos alaposságú és a legfontosabb kortárs egyháztani és fegyelmi kérdéseket érintő köteteinek sorába) a hatályos katolikus egyházjoggal és annak kánonjogtörténeti kikristályosodási folyamatával kapcsolatos, és mindennek egy-egy aktuális, nyitott kérdésére keresi a választ, az Egyház normatív diszciplináris hagyománya alapján. A tanulmányok egységes gondolatmenet mentén kerültek összegyűjtésre és megszerkesztésre. Az így megszületett munka áttekinti az egyházjog alapvető fogalmainak, vizsgálódásának és szabályainak a kérdéskörét (pp. 21–86); az állam és Egyház kapcsolatát (pp. 89–163); az egyházjog különböző korokban és földrajzi helyeken megjelenő forrásait és mindennek az Egyház mindennapi életét meghatározó működését (pp. 167–269), a pápaság és a helyi egyházi közösség kapcsolatrendszerét (pp. 273–371), és a katolikus oktatás és nevelés kérdéskörét, bemutatva a Pázmány Péter Katolikus Egyetem sajátosságait és fejlődését (pp. 375–401). Ritkán mondható el a 21. században, hogy valaki egy adott tudomány teljes területén jelentős, a kutatást gazdagító eredményeket tud felmutatni. Végigtekintve azonban a jelen kötetbe bekerült tanulmányok panorámáján, azt kell állítanunk, hogy Erdő professzor ilyen jellegű munkát végzett a kánonjogtudomány területén.

A szerző eredetileg különböző céllal törekedett a kánonjogtudomány kérdéseinek a bemutatására, hol cikk, tanulmány, hol pedig előadás formájában. Mindegyikben azonban közös a kánonjog problémafelvetésére való érzékenység, és az Egyház tanítóhivatali iránymutatásának, valamint fegyelmi álláspontjának és hagyományának a hűséges követése. Talán leginkább négy fő – nagyon aktuális – témát emelhetünk ki a kötetből, amelyek a munka gerincét alkotják: a mérlegelés szükségessége és adott esetre szabott alapelvei az egyházi jogalkotásban, jogalkalmazásban és az egyházkormányzat gyakorlásában; a szinodalitás kérdése (különösen a presbitérium „lelkének” meghatározásában és a püspöki konferencia teológiai alapjainak körültekintő kifejtésében); a szent rendek felvételére való alkalmasság komoly – az Istennek szentelt szolgálat felelősségének alapos – bemutatása; továbbá a plébániák működésének és tevékenységének egyedülálló küldetése részletes leírása, a hívek hitben és szentségekben történő gondozásának sajátos útján.

Már az első fejezet kérdésfelvetése: Ki az ember? (pp. 21–38) olyan problémakört érint, amely a 21. század minden gondolkodó emberét megérinti. Hiszen a felvilágosodás korától kezdve egyre több kezdeményezés törekszik arra, hogy új meghatározást adjon az emberi mivoltnak. A feltett kérdésre a Biblia és a keresztény antropológia alapján a legtömörebb összegzést a szerző így adja meg: „A keresztény emberkép fontos eleme a lelkiismeretről szóló tanítás. Az ember ugyanis nem maga szabja meg életének törvényeit, de saját tudata mélyén találkozik egy magasabb törvénnyel. Ez szólítja fel arra, hogy »szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat«” (p. 37). Ezt egészíti ki a Jog – erkölcs – manipuláció című második fejezet (pp. 39-46). Erdő Péter árnyaltan mutatja be a jog és az objektív valóságon nyugvó erkölcs elfogadásának különleges létjogosultságát a 21. században (p. 46). Mindezt nemcsak jogelméleti, kánonjogi, hanem teológiai és biblikus érvekkel is kellőképpen megvilágítja. Jól kirajzolódik, hogy a Szentírás, a Tradíció, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formái olyan alapadottságai az Egyháznak, melyek lényegileg meghatározzák annak működését és tevékenységét. Ez a fő törekvés – amely egyben az Egyház tevékenységének végső horizontjára utal – határozza meg minden egyházi hivatal működését, amelyet a lelkek üdvösségében, mint egyházi közjóban határozhatunk meg.

Látható, hogy az Erdő Péter bíboros új könyvében megjelenő kérdések és az azokra teológusi érzékenységgel adott válaszok, nem pusztán a kánonjogász olvasó számára szolgálnak további támpontokkal, hanem alapvetően érintik a Krisztus-hívők mindennapi helyzetét, a klasszikus értékeknek a körülöttünk lévő társadalomba történő elutasításának drámai megtapasztalását és az arra adható szilárd válaszokat katolikus hitünk alapján. Ennek nagyon jó kifejezését adja a hívek keresztségben elnyert krisztusi hármas feladatban való részvételének újszerű, a bibliai és korai egyházi hagyományra reflektáló kifejtése (pp. 274–276); a presbiteri testület sajátos – közös – karizmájának a bemutatása, amelyet a krisztusi kegyelem Lelkének elnyerésével, a rájuk bízottakért személyes alázattal, odafigyeléssel, és felelősségteljesen szükséges gyakorolnia (pp. 277–284). Szorosan kapcsolódik mindehhez, a plébániákon zajló lelkipásztori munka egyedülálló szerepe, amelynek eszköze a saját pásztorra bízott hívekről történő folyamatos gondoskodás (pp. 351–353, 368–371).

Annak ellenére, hogy a kötetben megtalálható témák többsége önálló tanulmány formájában, magyarul vagy idegen nyelven már napvilágot látott, mégis integránsan egységes munkát tarthatunk a kezünkben. Ezt mutatja a mű szerkezete, valamint hogy az egyes tanulmányok tartalmilag és szerkezetileg átdolgozva, egységes koncepciót követve kerültek összegyűjtésre. A hivatkozásokban szereplő legújabb nemzetközi és hazai szakirodalom, a szöveg egészében megtalálható keresztutalások és gondolati hivatkozások a valódi önálló mű jellegét adják Erdő Péter legújabb munkájának. Sőt, a mű olvasása közben többször szembesülhetünk a nyájáért felelős és aggódó lelkipásztor gondoskodó iránymutatásával is, aki mindezt a Világegyház szemszögéből, a magyarországi viszonyokat közelről ismerve és szem előtt tartva fogalmazza meg.

A kötet elején olvasható előszót (pp. 7–9), követi a tartalom (pp. 11–12) és a műben használt rövidítések (pp. 13–17) részletes felsorolása. Ezt egészíti ki a könyv végén elhelyezett olasz (pp. 403–404) és angol nyelvű (pp. 405–406) tartalomjegyzék.

Az egyházjog lelke című mű jól mutatja, hogy az Egyház mindennapi életében újra és újra felbukkanó – akár pasztorális – kérdések megválaszolása mértékadó módon csakis az Egyház fegyelmi működésének és a Tanítóhivatal álláspontjának ismeretében lehetséges. Ezért az Egyház mindennapos élete szempontjából kiemelkedően fontos, hogy a Krisztus-hívők minél inkább értsék Egyházuk működési logikáját és az apostoli korig visszanyúló fegyelmi hagyományát. Erdő Péter bíboros új munkája ebben segíti a papokat, világiakat, és minden – a Katolikus Egyház jogrendje iránt érdeklődő olvasót.

Erdő Péter: Az egyházjog lelke – Kánonjog a társadalomban és a hívő közösségben. Szent István Társulat, Budapest 2021, pp. 406.

Fotó: Szent István Társulat

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria