Evangelizálni a színház eszközeivel – Húszéves a csepeli Sekrestye Színpad

A plébánián beszélgettünk a templom plébánosával, Kertész Péter esperessel, pápai káplánnal, kanonokkal, illetve Sztancsikné Losonci Tímeával, a színpad vezetőjével és néhány tagjával.

Kertész Péter atya 2014 júniusában került át Solymárról a csepel-belvárosi templomba. Ekkor találkozott először a Sekrestye Színpaddal. „Fokozatosan ismertem meg a munkájukat, és most velük együtt örvendezem, hogy ez a közösség húsz évig kitartott, noha természetesen átalakult az idők során” – fogalmazott az esperes, plébános. Felidézte: rögtön megragadta őt a Szent Miklós történetéről szóló előadás. Később megismerte a Fatimáról szóló darabot, majd pedig az 1957-ben vértanúhalált halt Boldog Brenner János életét bemutató zenés drámát is.

Péter atya külön is szólt a színpad tagjainak áldozatos munkájáról, hiszen gyakran éjszakába nyúlóan próbálnak. Előadásaik az egész egyházközség dicséretére válnak, és mivel más helyszíneken is fellépnek, egyre több helyre hívják őket. Kertész Péter figyelemre méltónak tartja, hogy Brenner Jánosnak épp a „vörösnek” nevezett Csepelen állítottak szobrot. Nagy öröm számukra, hogy Székely János szombathelyi megyéspüspök közvetítésével egy Boldog Brenner János-ereklyét is kaptak, amelyet azóta a főoltárnál helyeztek el. Péter atya megemlítette, hogy a Sekrestye Színpad rendszeresen szervez előadásokat hittanosoknak, gyermekeknek például mindenszentekkor – tudatosan szembemenve a Halloween-divattal –,  vagy épp a magyar szentek liturgikus emléknapján, amikor egy-egy szent szerepébe gyermekek bújnak. Az elhintett magoknak pedig valamikor biztosan meglesz majd a gyümölcse.

A Sekrestye Színpad húsz évvel ezelőtti megalakulásáról a társulat vezetőjét, Sztancsikné Losonci Tímeát kérdeztük. Megtudtuk tőle, a színpad megalapításának ötlete az akkori ifjúsági közösségtől származott, akik gyakran jártak el együtt színházba, és a közösen átélt élmények hatására fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy maguk is létrehozzanak egy színjátszó csoportot. Tímea számára meghatározó élményt jelentett Az operaház fantomja című zenés dráma, az a felismerés, hogy milyen tragédiákhoz vezethet az, ha valaki nem kap szeretetet. Eltűnődött: „Ha rám így hathatott egy világi darab, és más emberré lettem általa, akkor vajon mekkora hatással lehet majd az emberekre a Krisztus üzenetét közvetítő evangelizáló csoport?” A színpad tehát evangelizációs céllal jött létre: a Szentírás bizonyos szakaszait, a szentek életének főbb jeleneteit szerették volna színre vinni felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

A Sekrestye Színpadot eredetileg nyolcan-tízen alapították, de közülük már csak Tímea maradt. A régiek közül név szerint is megemlíti az idő közben elhunyt Ifkovits Józsefné Marikát, akit egymás között csak Mari anyusnak hívtak, és aki a csoport oszlopos tagjaként nemcsak a színészi, hanem a jelmezkészítői munkából is kivette a részét. A lemorzsolódó tagok közül többen családosok lettek, vagy külföldre költöztek.

A színpad alapító vezetője után Földes János a legrégebbi tag. A végzettsége szerint földrajz-történelem szakos tanár, de a csepeli önkormányzat alkalmazottjaként ment nyugdíjba. Tímeát kislánykora óta ismerte a szülei révén. János ugyan egy másik egyházközséghez tartozott, de egy találkozásuk alkalmával Tímea átcsábította. Kimondta a varázsszót: gyere, szükségünk van rád. Földes János úgy élte meg mindezt, mintha „a mozdony füstje csapta volna meg”, s hamarosan már egy kettős szerepben debütálhatott Iváncsits Tamás A tékozló fiú című zenés drámájában. János nagyon szereti felkonferálni a darabok egyes részeit: a rendezői instrukciók alapján ő maga írja az összekötő szöveget. Előfordul, hogy néha humoros, tréfás mondatok is elhangzanak, természetesen csak „a keresztény etika keretein belül”. „Nagyon jó érzés a csillogó szemeket látni, legyen szó akár gyerekekről, akár az idősebbek nézőkről. Visszajelzésként élem meg, hogy jó úton járunk.”

Bényei Ágnes negyven évig óvónőként dolgozott, de ma már ő is nyugdíjas. Nem mindennapi módon került a színpadhoz 2017-ben. Egy vírusfertőzés következtében baloldali hangszál- és gégebénulást kapott. Elment a hangja, csak valami „sejtelmes suttogásféle” tellett tőle, ahogy fogalmaz. „Nem baj, ha nem tudsz beszélni, érkezett a válasz, attól még statiszta lehet belőled, lehetsz függönyös vagy dekoratőr, részt vehetsz a háttérmunkákban…” Ágnes örömére szolgált, hogy így is tagja lehet a közösségnek. Húsz évig egy kórusban énekelt, de hangjának elvesztése miatt kénytelen volt abbahagyni. A színpad akkortájt készült a Fatimáról szóló darab bemutatójára, és épp folytak a Napcsoda próbái. Egy jelenetnél Tímea azt a rendezői instrukciót adta a szereplőknek, hogy kiabáljanak rémülten az ijedtség jeleként. „Amikor rám nézett, azt mondta, nekem természetesen nem kell, hisz akkor már vagy fél éve nem tudtam beszélni. De valami hirtelen megmoccant bennem: legalább próbáljam meg, mit veszíthetek vele?” Ágnes nagyot kiáltott. „Mindenki megállt, és döbbent csend támadt. Tímea megkérdezte: Ez te voltál? Azt hiszem, igen - válaszoltam... Amikor kicsit később visszamentem kontrollra, a gégész csak ennyit mondott: Magával csoda történt! Tudom, feleltem.” Azóta is minden rendben van vele: játszik a Sekrestye Színpadban, és újra énekel a kórusban. 

A Gyulai családból a férj és a feleség, valamint öt gyermekük tagja a színpadnak. Gyulainé Németh Éva felidézte, hogy már a legelső előadások egyikén is jelen volt, igaz, akkor még csak nézőként. 2017-ben lett a templom hitoktatója. Tímea szerint egyébként kétféle hitoktató van Csepelen. az egyik már tagja a Sekrestye Színpadnak, a másik csak lesz. Gyulainénak első szerepében egy mozgó füvet kellett „eljátszania”. Szövege nem volt, de így is bele lehetett vinni humort a szerepbe. Éva szereti a színpadi kihívásokat, de igazán a díszlet- és jelmeztervezés áll hozzá közel. Például amikor a Fatimáról szóló darab eljátszásának ötlete vetődött föl, lelki szemei előtt azonnal megjelentek a Mária alakja körüli fényeffektek. Korábban ilyesmivel soha nem foglalkozott, de azóta már kitanulta, hogyan kell összerakni és kezelni a fény- és hangtechnikát. (A hangtechnika fő felelőse egyébként az a Kardos András, aki Tímeával együtt a honlapot is szerkeszti – B. D.) Emellett Éva az Island nevű, ír népzenét játszó, három lány alkotta zenekarban énekel és fuvolázik.

A Sekrestye Színpad egyik legmegrázóbb előadása az „Át tudnám ölelni a világot” című darab, ami Iváncsits Tamás zenés drámájának, A jó pásztornak a szerző által engedélyezett átdolgozása. A címszerepet, Brenner János szerepét az informatikusként dolgozó Gyulai Árpád, Éva férje alakítja, abszolút hitelesen, sőt, még külsőre is nagyon hasonlít a vértanú papra. A színpad 2016-2017 körül a bibliai József és testvérei történetét próbálta. Statisztákra volt szükség, így került a színpadhoz. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fáraót alakító Földes János lebetegedett, úgyhogy valakinek át kellett venni a feladatát. „Rám esett a választás.” Ezt követően nem sokkal megkapta a főszerepet is, József szerepét. Innen, ettől a különleges első évadától kezdve stabil tagja a társulatnak. Árpád egyébként a próbákon szeret rögtönözni, és sok ötletét be is építi alakításába. Ezt a módszert alkalmazta Boldog Brenner János szerepének eljátszásánál is. Egyébként feleségéhez hasonlóan Árpád is zenél, együttesével moldvai csángó népzenét játszanak.

Veres Judit foglalkozására nézve fodrász. Még csak rövid ideje tagja a társulatnak. Ami azonnal megragadta őt, az a tagok közötti baráti, családias hangulat volt, és hogy itt soha nem érzi egyedül magát az ember. Kertész Péter atya meg is erősítette ezt: az elmúlt időszakban, amikor több hónapon keresztül feküdt betegen, Judit naponta látogatta, és mindenben a segítségére volt.

Veres Judit életében a két évvel ezelőtti, budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hozott nagy fordulatot, a hitében akkor mélyült el igazán. Ekkor ismerte meg alaposabban a színpad vezetőjét, Timit és néhány más tagot a társulatból.

Gyurasics Tamás piackutatási elemzőként szívesen statisztált színházi és filmes produkciókban. 2017 nyarán hívta fel őt a Sekrestye Színpad egyik tagja, kedves ismerőse, Katona János, azzal, hogy másodszor is szeretnék előadni a József, az Isten tolmácsa című darabot, de a fáraót alakító színészt előléptették Józseffé, így most valakinek be kéne ugrania a fáraó szerepébe. Mivel Tamástól korábban se volt ismeretlen az iskolai és az egyházközségi színjátszás, Katona János megkérdezte tőle, mit szólna ehhez a feladathoz... Így kezdődött. Azóta itt ragadt, immár hatodik éve tagja a társulatnak. A Boldog Brenner János-darabban az egyik ávós szerepét játssza, de a Szent Erzsébetről szólóban a szent életű magyar királylány férjét, a türingiai fejedelmet, Lajost alakítja.

Gyulai Benjámin tizenöt éves, az idén végezte el az általános iskolát, és szakácsnak tanul majd tovább. Nevéhez méltóan az első szerepében József öccsét, Benjámint alakította. Megtetszett neki a színházi közeg, azóta már Fatimában is eljátszott egy kisebb szerepet. A Boldog Brenner-darabban azt a fiút játssza, aki a végzetes éjszakán Brenner Jánost hazugsággal csalja el otthonról, hogy az állítólagosan haldokló nagybátyjának adja fel az utolsó kenetet. Benjáminnak talán ha két-három mondata van a drámában, de mozdulataival, arcjátékával, gesztusaival is tökéletesen meg tudja formálja egy olyan, nehezen feloldódó kamasznak a jellemét, aki bár szeretne tagja lenni a közösségnek, nem tud, megmarad kívülállónak, sőt, kitaszítottnak, így szinte törvényszerűen jut el az árulásig. Benjámin elmondta: Timi és a szülei segítettek neki a szituáció megértésében, a többit már ő tette hozzá a szerephez. Benjáminon látszik, hogy mély érzésű fiú. Szavaiból kiderül: az iskolában ő is gyakran érezte magát már egyedül, s ezt az élményt ki tudta aknázni a szerep megformálásakor.

Tímea kislánya, Sztancsik Blanka tizenegy éves, de van a társulatnak még nála is fiatalabb tagja, az ötéves Gyulai Veronika, akivel ez alkalommal azonban nem találkoztunk. Blanka színpadi jelenléte a magzati időkre nyúlik vissza. A Sekrestye Színpad 2011 karácsonyán adta elő a saját tagjai által összeállított Nagymama karácsonya című színpadi játékot. A család készülődik, lélekben várja a karácsonyt, és egyszer csak megjelenik a Szent Család. „A pocakomban ő volt a Kis Jézus” – idézi fel az anyuka. Blanka a következő évben megint a Kis Jézus volt a pásztorjátékban, másfél éves korában szintén, de akkor az egyik jelenetben kiugrott az édesanyja öléből, hátrafutott a szentélyben álló karácsonyfához, és hozzákezdett a díszek leszedegetéséhez. Erre jegyezte meg a Sztancsik család egyik jó barátja: „Tudod, Timi, én mindig tudtam, hogy a Kis Jézus csodás egy lény, de hogy már a megszületése után azonnal szaladni is tudjon, na azt azért nem gondoltam volna!” 

Blanka ma is stabil tagja a színpadnak. Az első szerepét a Fatimáról szóló darabban kapta, egy kislányt játszott, aki az öccsével együtt kicsúfolja a három látnokgyermeket. A kislány később egy pillanatra mégis részesül a látomás kegyelmében, és felkiált: „Láttam a Szűzanyát a Napban!” Blanka nagyon örül, hogy részese lehet ennek a jó közösségnek és a színpad kihívásainak. Különben akárcsak az édesanyja, ő is néptáncol.

Kérdésünkre, miben látják a titkát annak, hogy a Sekrestye Színpad húsz év után is létezik, Gyulainé Németh Éva elmondta: a legfontosabb, hogy ennek a közösségnek vannak közös céljaik, folyamatosan születnek az újabb és újabb ötletek. Munkál bennük a vágy, az akarat, hogy folytassák, amit elkezdtek. Érzik a Jóisten jelenlétét. Természetes, hogy a színpad tagjai közt egyszer-egyszer támadnak konfliktusok, de ezen mindig túl tudnak lépni. Muszáj csinálniuk, mert holnap vagy a jövő héten előadás! A közönség már elvárja tőlük a színvonalat, és ez kötelezi őket. Földes János hozzáteszi: nem szabad elfelejteni, hogy a Sekrestye Színpad keresztény közösség, és az evangelizálás a legfontosabb a számukra. Hirdesd az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan, mondja Szent Pál. Ők a színház eszközeivel szeretnék hirdetni az Igét.

Sztancsikné Losonci Tímea nem tagadja: az elmúlt húsz évben voltak mélypontok, amikor benne is megfogalmazódott, érdemes-e tovább folytatniuk. Sok évvel ezelőtt, egy különlegesen válságos időszakban Tímea megkérte a színpad tagjait, hogy imádkozzák végig a nagyböjtöt, mik az Úr szándékai a társulattal. Húsvétot követően a tagok egy kész tervvel álltak elő, ami megfelelő alap volt a folytatáshoz. A Jóisten kegyelme mindig kirángatta őket a gödörből. „Ezért hiszem azt, hogy Ő úgy gondolja, szükség van itt ránk”. A színpad vezetője rendkívül hálás azoknak a családtagoknak is, akik bár nem tagjai a színpadnak, nélkülük mégsem működhetnének.

A színpad vezetője elmondta, a tagok oroszlánrészt vállalnak a darabok megírásában is. A „Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog!” című, már említett Fatima-darabot például teljes egészében ő írta, míg Földes János kisebb jeleneteket jegyez, melyek a gyónáshoz hasonlítanak. Ezen felül a társulatra szabott imákat is ír, amiket a próbák vagy az előadások elején közösen szoktak elimádkozni.

A beszélgetés a színpad tagjaival július 20-án történt. Földes János aznapra írt imája így hangzik: „Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében, ámen. Hálát adunk Neked, édes Istenem, hogy mindennap kíséred lépteinket. Hálát adunk a szeretetért, az egészségünkért. Hálát adunk a családtagjainkért, és mindenért, amit csak kapunk Tőled. Hálásak vagyunk, hogy a Sekrestye Színpad társulatához tartozunk. Külön köszönünk mindent, így azt is, hogy ez a kis közösség már huszadik éve hirdetheti a színház eszközeivel szent Igéidet. Mária, mennyei édesanyánk, könyörülj érettünk! Összes magyar szentek és boldogok, könyörüljetek érettünk! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen!”

A beszélgetésen nem voltak jelen, de a színpad állandó tagjai: Elek Zsuzsanna, Gyulai Anna, Gyulai Hunor, Gyulai Kristóf, Katona János, Kucsera Évi, Kucsera Szilvi, Nemes Réka, Simonné Hollósi Daniella, Maixner Ágnes, Ferenczi Szilvia. Örökös tag: Molnár Sándorné Irénke. A színpad állandó fotósa: Ollé Tamás.   

Honlap: www.sekrestyeszinpad.hu

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 17-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.