Ezen az éjszakán minden árnyat bevilágít a húsvéti gyertya fénye – Nagyszombati vigília Egerben

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom és a világ sötétségébe, hogy új reményt adjon az emberiségnek. 

A templom sötétjében a húsvéti gyertyáról gyújtott ák meg a hívek gyertyáit, mely azt jelképezi, hogy mindannyian részesülünk a feltámadt Krisztus fényéből, szeretetéből.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

Húsvét éjszakáján arra emlékezünk, hogy Jézus a halálból átment az életbe, a fény legyőzte a sötétséget, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom győzött a bűn fölött.

Ezen az éjszakán az élet minden árnyát bevilágítja a húsvéti gyertya fénye

– fogalmazott Ternyák Csaba érsek homíliájában.

Az ószövetségi olvasmányok segítségével végigjártuk az üdvösség történetének néhány fontos állomását, és eljutottunk egészen az Úr feltámadásáig – mondta a főpásztor. –Ábrahám története segít megérteni a húsvét misztériumát. Hallottuk az olvasmányban, hogy Ábrahámnak egyetlen fia volt, Izsák, aki öregségében született neki. Ő volt az ígéret gyermeke, aki által majd megvalósul álma, hogy annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ábrahám azonban váratlanul azt a parancsot kapta Istentől, hogy áldozza fel az ő egyetlen fiát.

Az idős pátriárka olyan helyzetbe került, hogy éppen azt kellett volna feláldoznia Istennek, aki számára a legfontosabb. Azt a gyermeket, akit ígéretként kapott öregségében. Mi lesz így Isten ígéretével, ha ő ezt megteszi? – gondolhatta magában. Mégsem tétovázott, és miután előkészített minden szükségest, elindult Izsákkal arra a helyre, amelyet Isten megjelölt neki. Végül Isten angyala állította meg, azzal, hogy „Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem.” (Ter 22,12)

Nyilvánvaló a párhuzam Izsák és Krisztus között. Izsák Krisztus előképe, miként Ábrahám a mennyei Atya előképe, az Atyáé, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta áldozatul a világ üdvösségéért – emelte ki szentbeszédében Ternyák Csaba érsek. – Isten, aki megállította Ábrahám kezét, amikor már éppen fel akarta áldozni Izsákot, nem vonakodott a saját Fiát feláldozni a mi megváltásunkért. Ennyire szeretett bennünket.

A bozótban fennakadt bárány, amelyet Ábrahám Izsák helyett áldozott fel, szintén előkép – tette hozzá az egri érsek. – Előképe az Igaz Báránynak, Krisztusnak, aki a bozót tüskéiből font koronát visel a fején.

„Az Úr gondoskodik” – mondta Ábrahám a fiának, aki az áldozatról kérdezte, és valóban, Isten olyan Bárányról gondoskodott, aki magára vette a világ bűneit.

Miután Jézus önként magára vette a rossz és a bűn minden következményét, a halál drámai megtapasztalását követően harmadnapon feltámadt, és úgy jelent meg, mint győztes. Győztes a halálon, győztes a poklon, győztes a sátánon.

A főpásztor a szentbeszéde végén a keresztelendőkhöz fordulva kiemelte: „A keresztségben és az Eucharisztiában Krisztust fogadjátok magatokba. Eledellé válik számotokra is, és bekapcsol titeket saját életébe.

A bérmálás szentségében megkapjátok a Szentlélek különleges ajándékát, mely arra segít benneteket, hogy hiteteket bátran megvalljátok, és aszerint éljetek!

Legyetek valóban új emberekké, akikben Krisztus él! Gyakoroljátok hiteteket, és kapcsolódjatok be a közösség életébe!” – buzdította a szentségekben részesülőket Ternyák Csaba.

Ezt követően elimádkozták a Mindenszentek litániáját, majd az érsek nyolc felnőttnek kiszolgáltatta a beavató szentségeket. Majd a hívek megújították keresztségi ígéreteiket.

A szentmise feltámadási körmenettel zárult, mely az egész világ számára elviszi az örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

Isten irgalmas szeretete győzött a bűn és a halál felett.

Forrás: Egri Főegyházmegye/Sinkovics Andrea

Fotó: Lénárt Márton

Magyar Kurír