Kelemen Ervin atya, a Gyulafehérvári Főegyházmegye papja 1974. február 2-án született Marosvásárhelyen. Szovátán nőtt fel, ott érettségizett 1992-ben az Ady Endre Líceumban. Ugyanebben az évben felvételt nyert az egyetemi rangú Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. Szeminaristaként kárpátaljai missziós küldetésen vett részt. 1999. június 20-án szentelte áldozópappá Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a Szent Mihály-székesegyházban.
Ebben az évben Gyergyóalfalván, 2000-ben Zetelakán, majd 2001-től Szászrégenben lett káplán. 2006-tól kapcsolódott be a Budai Irgalmasrendi Kórházban a betegek lelkipásztori-szentségi ellátásába a lelkigondozó szolgálat keretében. Ervin atya vasárnaponként a Váci Irgalmasrendi Kórház kápolnájában misézik, de szükség esetén a rend érdi és pilisvörösvári idősotthonaiban is szolgálatot vállal. A Budapesti Katolikus Kórházlelkészség munkatársaként más gyógyító intézményekben is lelkipásztori sürgősségi szolgálatot lát el.
Miután Ervin atya szentelésének 25. évfordulóján, június 20-án jubiláns paptársaival és a főegyházmegye főpapjaival együtt a gyulafehérvári székesegyházban hálaadó szentmisét mutatott be, az ünneplés július 7-én a budapesti Szent István-kápolnában folytatódott. A koncelebránsok között volt Beran Ferenc óbudai esperes, budapest-újlaki plébános; Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes és Elek Ádám görögkatolikus káplán. A megjelent híveket Koncz Asztrik irgalmasrendi testvér, budapesti perjel köszöntötte.
Igét hirdetett Balogh Piusz gödöllői premontrei apát. A pap küldetéséről elmélkedve kifejtette: „Vannak akadályok, de van akarat és van kegyelem. Mert erősséggé változik át a pap gyöngesége, embersége, esendősége, hogyha az Úristennek akar szolgálni, hogyha szentségeket akar kiszolgáltatni, hogyha életével meg akarja szentelni ezt a világot, és imádságával, életodaadásával engesztelő áldozat akar lenni Isten színe előtt. Így lesz kedves Isten előtt, nem pusztán belső jóságából, hanem szándékából, elköteleződéséből, akaratából.”
A szentmisében a liturgikus zenei szolgálatot a Budai Irgalmasrendi Kórház kamarakórusa látta el. Zárásul Kelemen Ervin atya a megjelent híveket ünnepélyes ezüstmisés áldásában részesítette.
Budának a Rózsadomb és a Duna közé eső részén, Felhévízen már a római korban ismertek voltak azok a gyógyforrások, amelyek kihasználására a török hódoltság idején fürdőegyüttes, majd a reformkorban egész fürdőváros települt. A Császárfürdőt tulajdonosa, a Betegápoló Irgalmasrend 1841-ben újjáépíttette, régi, rossz állapotú Nepomuki Szent Jánosról nevezett templomocskáját pedig lebontatta. Hild József tervei alapján a csatlakozó kórházépülettel együtt kezdték meg a mostani kápolna építését, amely a fürdővel egyidőben, 1844-re készült el. Még ebben az évben augusztus 8-án a kápolnát Feuchtinger Domonkos pesti belvárosi esperesplébános Szent István király oltalmába ajánlotta, vagyis idén lesz benedikálásának 180. évfordulója. 1944-ben a a háború során a főhomlokzat déli sarka a timpanon egy részével együtt leomlott, ezt később téglából visszafalazták. 1857-ben a belső teret Szövényi Géza tervei alapján renoválták és kifestették. A megrokkant portikuszt Heincz László, homlokzatát Pfannl Egon állította helyre.
Középtornyos klasszicista homlokzatának hangsúlyos része a a bejáratot keretező dór oszlopos előcsarnok, amelyen át az oblong alaprajzú, csehboltozattal fedett kápolnatérbe jutunk. Innét nyílik a lourdes-i barlang is. A bejárattal szemközti falon az 1977-es átalakítás óta Borsos Miklós remekműve látható: a megfeszített Üdvözítő anyjával és a szeretett tanítvánnyal. A szentségház adoráló angyalai, az evangélisták portréi, az oltáron és az ambón lévő rézdomborítások, valamint a keresztút képei szintén Borsos alkotásai. A gránátalmába foglalt két örökmécs Ozsvári Csaba műve (a gránátalma az Irgalmasrend szimbóluma). A régi főoltárkép – mely az átalakítás után az oldalfalon kapott helyet – 1845 körül készült olajfestmény, Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja koronáját Szűz Máriának. A kép a védőszentek ábrázolása által feltételezhetően az 1806-ban létrehozott Császárfürdő Kegyes Alapítvány létesítőinek, a nincstelen betegek ügyét felkaroló hitvespárnak, Marczibányi Istvánnak és Majtényi Máriának is emléket állít. Az Irgalmasrend alapítóját, Istenes Szent Jánost ábrázoló üvegablak Palka József üvegművész, aranykoszorús mester műhelyében készült 1948-ban. Az oltártérben álló bronzszobor – Törley R. Mária 1995-ös alkotása – szintén a rendalapítónak állít emléket.
Forrás és fotó: Koncz Z. Asztrik OH
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria