Farmati Anna a Katolikus Akadémián: Az ember ég és föld között egyensúlyoz

Farmati Anna SSS a BBTE-n régi magyar irodalmat tanít, és az erdélyi Vasárnap és Keresztény Szó katolikus folyóirat belső munkatársa.

Kolozsváron tartott előadásában egy himnusz formában írt mai verset, Kovács András Ferenc Szent Ambrus képmása Mediolanumból című művét mutatta be a közönségnek, kiemelve azokat a kifejezéseket, amelyek az ég és föld közt élő, de lehetőleg oda be nem szoruló emberre utalnak. Az ember ugyanis ég és föld között egyensúlyoz, a földön élve célja az égihez eljutni, de vigyáznia kell, nehogy megakadjon, beszoruljon.

Miután tisztázta, hogy a középkor voltaképpen szinte a „kortársunk”, ezt képileg is igazolta, egy középkori kódex egyik figurájában a ma közkedvelt Csillagok háborúja Yoda mesterét lehetett felismerni, holott a rendező nem is ismerte az eredeti ábrázolást. De más hasonlóságokat is mutatott: egy középkori úriasszony kerek táska formájú hóráskönyve mellett megmutatta, hogyan lehet ma már a zsolozsmát telefonapplikációként is megtalálni és használni, immár nem csak az úri réteg számára. És bemutatta az Anjou-ház történetét képregényszerűen ábrázoló középkori alkotást is: lám, semmi sem új a nap alatt.

A középkor tehát nem oly távoli és idegen, mint sokan vélnék, fokozott érdeklődés mutatkozik ma már iránta, és egyre több a maival közös vonást is fölfedeznek benne. Természetesen ellentétek is vannak. A középkort a széles rétegek olvasáskultúrájának hiányában jellemezte a képiség, ma, a digitális kultúrában újra a képiség kerül előtérbe. Ugyanakkor a történészek arról beszélnek, ma a globalizáció jellemző, de a középkort is jellemezte valami hasonló: az univerzalizmus. És sok egyéb hasonlóság is felfedezhető, például a középkori „tekercsolvasás” megfelelője, ahogyan a képernyőn, telefonon görgetjük az információt... És jelen vannak a jelképek, a szertartások, és bizony a babonák is.

A középkori emberre jellemző volt, hogy be volt zárva egy társadalmi rendbe, egy viszonylag biztonságos világképbe, egy többnyire pesszimista emberképbe. Teremtménynek tudta magát, aki minél hamarabb kíván találkozni a Teremtőjével: a földön csak zarándok…, határozott útja van a „siralomvölgyből” a mennyországba… Bináris struktúrákban, azaz ellentétpárokban gondolkodott, számára az igen-igen, nem-nem világa volt érvényes, ugyanakkor voltak módszerei arra, hogy ne szoruljon be az ég és a föld közé. E módszerekre mutatott Farmati Anna két igen szórakoztató példát: egy traktátust és egy példázatot, s miután a szöveget, képeket megismerte a közönség, s a nyelvezetet is megszokta, a szövegalkotás és ezáltal a hatás módszereit is ismertette az előadó. A traktátus allegóriára, a példázat narrációra épül, de mindkettő türelmet igénylő megértési folyamat, ami a látszat ellenére messze túlmegy a konkréton, és amiből lehetséges, amiből kibontakozhat a megtérés a transzcendens felé. A cél ma is ez lenne, de milyen eszközök állnak ma rendelkezésre, illetve mikre figyel oda a mai ember? Farmati Anna ezzel a kérdéssel búcsúzott hallgatóságától: Mi az az égető konkrétum, ami végigvezetheti embert ezen az úton, hogy ma se szoruljon be az ég és a föld közé?

Fotó: Böjte Csongor

Magyar Kurír