Felföldi László a Kovász fesztiválon: Nekünk is jó ízű kenyérré, ajándékozó szeretetté kell válnunk

Változatos és gazdag programokat kínáltak a családoknak

Felföldi László megyéspüspök hívta létre a pécsi családfesztivált öt évvel ezelőtt, melynek állandó mottójául ezt választották: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, melyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle” (Mt 13,33). E mottó kifejezi, hogy kovászként szeretnék gazdagítani Jézus szeretetében a Pécsi Egyházmegye és a város közösségeit, a családok sokaságát.

A püspök a fesztivál megnyitó beszédében a családokhoz szólt. „Ennek a napnak a lényege, hogy

az Egyház valódi arculatát merjük megmutatni.

Fontos a liturgia, fontos az Egyház tanítása. De mindez értelmetlen és céltalan a családok, a gyerekek és a felnőttek találkozása nélkül.” Rámutatott: minden kapcsolatot ápolni kell, mint ahogyan a kovászt is. Mindkettő akkor megy tönkre, ha nem tápláljuk, gondozzuk. A kovász a kenyérben megfoghatatlan, láthatatlan, de nélküle nem kenyér a kenyér. A kapcsolat megfoghatatlan, de nélküle nem emberi a jelenlétünk, a közösségünk. Végül azt kívánta, a résztvevők tapasztalják meg az Egyházzal és egymással való találkozás örömét, békéjét, derűjét, szépségét.

A fesztiválon egész napot kitevő változatos programmal készültek a gyerekeknek és a felnőtteknek. A Rózsakertben a Szélkiáltó együttes és a Zengedező adott koncertet, fellépett a Kokopelli Jazz Matiné, Püspöki Palota kertjében a Kámfor Zenés Bábszínház nyűgözte le Kaczor királyról szóló előadásával a nézőket.

A kincstárban és környékén, a kőtárban, a püspöki palota kertjében, a Dóm téren, a püspöki palota környékén és a Magtár látogatóközpontban egész nap programok várták a fesztiválozókat. A püspöki palota kocsiszínnek nevezett folyosóján mutatkoztak be az egyházmegye közösségei, tőlük lehetett átvenni a karszalagokat, melyek használatával ingyenesen lehetett látogatni a székesegyházat és tornyát, a Gázi Kászim pasa dzsámiját és a püspöki kincstárat. A Dóm téren kézműves vásár és ingyenes egészségügyi szűrőbusz várta az érdeklődőket, ingyen idegenvezetéseken lehetett részt venni az egyházmegyei könyvtárban, a levéltárban és a püspöki palotában, lehetett hűsölni a püspöki palota és a Magtár között a föld alatt kialakított titkos járatban, az úgynevezett Texas bárban, ahol – mivel ezt a helyet az átkosban nem tudták lehallgatni – az elnyomás évtizedeiből láthattunk kiállítást.

Délután a székesegyház Palestrina kórusa adott koncertet a Dómban, a Magtár teraszán pedig a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola szervezésében kerekasztal-beszélgetést rendeztek a női szerepekről.

A rendezvény különlegessége volt, hogy délután 5 órakor a Rózsakertben az augusztus 20-i városi ünnepségnek is helyet adott, kifejezve a város vezetése és a püspökség között fennálló együttműködést, mely mindig jellemző volt a térségre. Ezt a Szent István-napi ünnepi szentmise követte a székesegyházban.

A családokért, együttműködve a várossal

Felföldi László kérdésünkre elmondta, a felszentelése után a Covid-járvány alatt nagy csend volt, és már nem is emlékszik, hogyan kezdődött a fesztivál, kinek volt az ötlete. Ez az ötödik alkalom, és minden évben egyre jobban bővülnek a programok. A kézműves piacosok hozzák a termékeiket, bemutatkoznak az egyházmegyei közösségek. „Igazi, egészséges egyházi arculatot tudunk megmutatni. Az élő Egyházat valójában. Itt a várossal nagy egységben és szeretetben együtt gondolkodunk és tervezünk. Este jön a polgármester úr, együtt fogjuk a kenyeret megszegni. Segít a város a fesztivál lebonyolításában is, nagyon fontos a köztünk lévő barátság. A legszebb számomra a fesztiválon, amikor gyönyörű családokat látok, beszélgetnek, ott vannak a koncerteken, a programokon, érezni, hogy jól érzik magukat.”

A vásári forgatagban

A Rózsakert melletti állatbemutatón szirti sas, vándorsólyom és ölyv üldögél az elkerített részen, Gizi és Géza, a két bagoly viszont szeret emberközelben lenni. Lehet vadászgörényt simogatni, akik a nagy dögönyözésben időnként elfáradnak, és kis pihenőre bevonulnak a ketrecükbe. A püspöki palota kertjében görög teknősök, papagájok, nyuszik, tengerimalacok és kutyusok adnak lehetőséget a legkisebbeknek arra, hogy szelídségük miatt megszeressék rajtuk keresztül az állatokat akkor is, ha netán félnének tőlük. A kincstár kertjében pónilovak róják a köröket egész nap kis lovasaikkal, mellettük íjászkodni lehet, a kincstár előtt pedig ki lehet próbálni a vívást fejfedőben és hajlékony műanyag kardokkal. Van itt kötélmászóka és egészen elképesztő járgányok, gokartok, extra formájú biciklik és szerkezetek is, melyeket kicsi gyerekek boldogan hajtanak. Csillámtetkók készülnek, ehetünk vattacukrot.

A székesegyház nyugati bejáratánál középkori játszótér terül el, lehet választani kosárkörhinta, hatalmas sakktábla, marokkó, egyensúlyérzéket fejlesztő hordópálya és számtalan ötletes játék közül. A Magtár előtt megismerkedhetünk középkori szokásokkal, öltözékekkel. Bárhová tekintünk, mindenhol vásári forgatag, melyben néha előkerülnek a bohócdoktorok, akik egész nap szórakoztatják kötekedésükkel a járókelőket (akik általában felhőként vonulnak velük egyik helyszínről a másikra).

A fesztivál szervezése már egy évvel korábban elkezdődik

Papp Erika, a Pécsi Egyházmegye kommunikációs vezetője kérdésünkre elmondta, a Pécsi Püspökség ajtajai megnyílnak, hiszen az Egyház befogadó, nyitott arcát szeretnék megmutatni az embereknek. A családoknak szóló fesztiválra nemcsak hívő emberek jönnek, hanem nyitott szívűek is. A kollégák igyekeztek úgy összeválogatni a programokat, hogy azok hasznosak legyenek, és értéket közvetítsenek. A programok nem csak a gyerekeknek szólnak. Versegi Beáta Mária CB és Mikovics Krisztina CB nővérek egész nap coachingot tartanak két helyszínen, a Dóm térről a Püspöki palota kertjébe vezető kocsiszínben pedig az egyházmegyében működő közösségek találkoznak egymással, valamint az érdeklődőkkel.

Ormosy Petra, a Pécsi Egyházmegye turisztikai vezetője, a fesztivál főszervezője elmondta, a szervezés oroszlánrészét a turisztikai csoport végzi, de a hivatali dolgozók, gondnoksági munkatársak és közösségek is segítenek benne, valamint a Katolikus Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat. A hatalmas terület részegységekre van osztva, mindegyiknek van saját felelőse, a szervezés pedig egész évben folyik vagy ötven fő részvételével. „Van egy nagyon személyes kötődésem is a Kovászhoz. Az első alkalmat úgy szerveztük, hogy várandós voltam. Hiába beszéltem meg a kisfiammal, hogy várja meg az első Kovászt, ő másképp döntött, pár nappal korábban született meg. Azóta folyamatosan részt veszek a szervezésben, a fesztiválra a kisfiam is mindig eljön. Szoktam neki mondani viccelődve, hogy nem sok kisgyerek mondhatja el magáról, hogy az anyukája a szülinapjára fesztivált szervez.”

A Kovász bekerült Pécs vérkeringésébe, több ezer ember mozog folyamatosan a helyszínen. „Idén újdonság, hogy a városi rendezvény becsatlakozott a programunkba. A legjobb visszajelzés, hogy visszajárnak a vendégeink, és örülünk, amikor számunkra nem ismerős emberek is ajánlják közösségi oldalaikon a fesztivált – folytatja Petra. – A kedvenc programom, amikor a tűzoltók a gyerekeknek habpartyt rendeznek, ez a legnagyobb siker.”

Pancsolás és habzsolás a püspöki palota környékén

Délután kettőkor valóban sok kisgyerek várakozott a püspöki palota kertjében, nagyon élvezték a különleges habfürdőt, visongva pancsoltak. Itt is egész nap mindenféle gyerekprogramok várták őket, ugrálóvárat állított fel a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász, de még robotok is készen állnak velük játszani. Helyet kapott itt a Nemzeti Művelődési Intézet, és lehetett az árnyékban kézműveskedni.

A püspöki palota kertjéből nyíló kocsiszínen haladunk át, ahol asztalt kapott a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász, az Anyasegítő Lélekerő program, a pécsi székesegyház nagycsaládos egyesülete, a Máltai Szeretetszolgálat, a Munkásmisszió, a Szent Margit Ciszterci Iskolaközpont, a Pécsi Egyházmegye ministráns referatúrája, a Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség, a Mécses Börtönmisszió. Jelen van a Betegek Gyógyítója Kórházlelkészség, a Házas Hétvége mozgalom, a Csodapatika, a Szent Szív Társaság is. A folyosóról a kirakodóvásárba érünk, ahol mindenféle ékszerek, cipők, játékok, bicskák, pénztárcák, ételek hívogatnak.

A teológia is helyet kapott a fesztiválon

A Magtár teraszán Lukács Ottilia, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora vezette a beszélgetést Női szerepek a családban, a munkában és az Egyházban címmel. Beszélgetőtársai voltak Jákyné Csonta Réka főiskolai oktató, Rachlerné Kelemen Annamária és Tövisháti Lilla, a főiskola volt hallgatói, valamint Valter Krisztina Margit CB nővér.

Szent Tekla nem kanonizált történetéből indult a beszélgetés, mely a következő témákat járta körül: isteni hívás és önazonosság, női ajándék az Egyházban ma, szabadság és elvárások a női szerepekben. Az árnyalt, sokoldalú és több nézőpontot láttató közös gondolkodásban számtalan fontos megállapításra jutottak a résztvevők, a női szerepek helyett a női viszonyulást, a szolgálat és a szabadság fontosságát hangsúlyozták.

Város és egyházmegye közös ünnepe

Délután a Rózsakertben megrendezett városi ünnepségen a Handabanda együttes muzsikált, részt vett rajta Péterffy Attila polgármester, Zag Gábor alpolgármester és a hivatal képviselői.

Péterffy Attila ünnepi beszédében hangsúlyozta, egy közösség élete azon múlik, vannak-e olyanok, akik képesek újat alkotni a jövőnek bármilyen formában. Nem csak a jelennek dolgozunk. Építünk, megőrzünk, és újat teszünk hozzá ahhoz, amit örökül kaptunk. Egy város akkor marad élő, ha képes megújulni és egyszerre ragaszkodni a gyökereihez.

Felföldi László megyéspüspök beszédében bemutatta a Kovász fesztivál csodálatos napját, melyen több ezren fordultak meg. Szent István király gondolatait számba véve rámutatott, ma nehezebb hazát, országot megépíteni és megvédeni, mint Szent István korában, hiszen ha nem tudunk egy csapatban lenni, vesztésre állunk. Buzdított beszédében a közösségépítésre és a párbeszédre, és a mindennapi kenyér szimbólumával magyarázta: egy falat kenyérnek kell lennünk, amit osztunk a saját családunkban, közösségünkben.

Az ünnepségen a Magura Néptáncegyüttes tagjai hozták a kenyeret, melyet Felföldi László megyéspüspök megszentelt. A polgármesterrel megszegte az új búzából készült kenyeret, egy-egy veknit átnyújtottak a városnak és az egyházmegyének, majd minden résztvevőnek osztottak belőle.

A párbeszéd nem alku, hanem megnyílás, ami a béke forrása lehet

Felföldi László a koncelebrált szentmise bevezetőjében kiemelte: nekünk is jó ízű kenyérré, ajándékozó szeretetté kell válnunk.

Szentbeszédében folytatta gondolatait a párbeszédről, melyet újra kell tanulnunk. Át kell lépnünk a határzónánkat, hogy meghalljuk egymást a családban és az egyházközségben, befogadjuk a másik ember üzenetét. „Különböző gondolkodású emberek vagyunk. A párbeszéd nem egy mindenkivel kötött alku – hangsúlyozta, – nem azt jelenti, hogy megegyezünk mindenkivel, hogy mindenkinek igaza van. A párbeszéd képesség, hogy szembenézzünk a különbséggel, felfogjuk mások érdekeltségét és irányultságát. Megnyílok a másik felé, akit nem biztos, hogy értek, de meg akarom érteni. Így oszlik el szép lassan az előítélet.”

A püspök a párbeszédből fakadó békéről is beszélt, arról a békéről, melyért nekünk kell személyesen megdolgozni. Elmélkedett Leó pápa fegyvertelen és lefegyverző békére hívó üzenetéről és Ferenc pápa felhívásáról, miszerint a „béke kézműveseinek” kell lennünk.

A mindennapi kenyér kapcsán rámutatott, hogy aggódva nézzük a földet, a termést. „A végtelenül aszályos, kiszáradt világban higgyük el, hogy az Egyháznak, Istennek óriási gazdagsága van, és ebbe nekünk bele kell állnunk, ebben feladatunk van.”

A fesztivál éppen erről a beleállásról tanúskodott, megmutatta, hogyan zajlik ez a gyakorlatban, hogyan lehet egy várost megszólítani, meghívni, és együtt örülni mindenkivel.

Fotó és videó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír