Ferenc pápa a Capitoliumra, a római önkormányzat székhelyére látogat június 10-én

Június 10-én reggel 8.40-kor indul a pápa a vatikáni Szent Márta-házból autóval, 9 órakor érkezik meg a Capitoliumra, Róma város közigazgatási székhelyére, ahol Roberto Gualtieri főpolgármester fogadja. A Szenátusi palotában, a polgármester dolgozószobájában folytatnak magánmegbeszélést, majd az Arazzi teremben (Sala degli Arazzi; arazzo faliszőnyeget jelent, a terem falait díszítő értékes szőnyegeket a 18. század második felében készítették, történelmi és legendás epizódokat ábrázolnak az ókori Rómából – a szerk.) Róma püspöke köszönti a polgármester titkárságának tagjait.

9.45-kor a Zászlós teremben (Sala delle Bandiere) a pápa aláírja a capitoliumi aranykönyvet. (A Libro d’Oro Capitolino tartalmazza a város legfontosabb eseményeit és döntéseit. A könyvbe bejegyzik a városban tett fontos látogatásokat is, például a pápa látogatását – a szerk.) Ezt követően a Julius Caesar-aulában találkozik a Szentatya a tanácsosokkal, az önkormányzati képviselő-testület tagjaival és a meghívott közéleti vezetőkkel, akiknek beszédet mond. A Szentatyát a közgyűlés elnöke és a polgármester köszönti.

Az ajándékok átadása után Ferenc pápa és a római főpolgármester a Szenátusi palota erkélyéről köszöntik a téren összegyűlt római lakosokat. Visszatérve a Julius Caesar-aulába, a pápa és Roberto Gualtieri megáll a látogatás emléktáblájánál, majd a Laudato si’ termen áthaladva a Szentatya a Protomoteca teremben (A teremben szobrokat és mellszobrokat őriznek, főként bronzból – a szerk.) találkozik az önkormányzati dolgozókkal. 11 óra körül búcsút vesz tőlük és visszatér a Vatikánba.

*

Érdekesség, hogy a pápát érkezésekor és távozásakor a Fedeli di Vitorchiano, vagyis a „vitorchianói hűségesek” trombitaszója köszönti. A hagyomány hátterében egy középkori esemény áll.

A Rómától északra fekvő kisváros, Vitorchiano lakóit kezdettől fogva a függetlenség és az autonóm kormányzás jellemezte, sem vazallus, sem nemesi család nem vezette őket, mindig kiálltak megszerzett szabadságuk és demokratikus kiváltságaik mellett. 1199-ben Viterbo (amelynek vonzáskörzetéhez tartozik a település) virágzó és gazdag város volt; 18 ezer fős hadsereget tudott kiállítani és hódító hadjáratba kezdett; mintegy ötven várat foglaltak el, és az ő kezüktől pusztult el Ferento ősi városa is. A környék valamennyi kisvárosa meghajolt uralmuk előtt, kivéve a vitorchianóiakat, akik mindenáron meg akarták őrizni szabadságukat. Mivel tisztában voltak vele, hogy egyedül semmire nem mennek, Rómától kértek védelmet, melynek Viterbóval korábbról volt még elszámolni valója. 1167-ben ugyanis a viterbóiak elvitték Rómából a Szent Péter-bazilika kapuit. III. Ince pápa kiátkozta a viterbóiakat, de ez  sem térítette el őket szándékuktól. Így 1200. január 6-án, vízkereszt napján összecsaptak a rómaiakkal, és a viterbóiak alulmaradtak.

Vitorchiano városfala összedőlt, a kisváros pedig nem rendelkezett annyi pénzzel, hogy újjáépítse azt. Ekkor egy római szenátor, Giovanni degli Annibaldi, a szenátus kincstárnoka vállalta, hogy állja az új fal költségeit. Egy feltételt szabott: Vitorchiano zálogot ad addig, míg ki nem fizetni adósságát, ő pedig ez idő alatt vezetheti a várost és beszedheti az adót.

A viterbói kérdés ezzel nem ért véget. Néhány évvel később bosszút forraltak, megszállták Vitorchianót és néhány helyi áruló segítségével megtámadták a városkát, ahol nagy pusztítást vittek végbe. A rómaiak siettek ismét védelmükre, és újra győzelmet arattak. A falakat újraemelték, de ezúttal Róma városa állta a költségeket, Vitorchiano pedig szebb lett, mint valaha.

Ekkorra tehető a hűséges cím elnyerése, ugyanis Vitorchiano Róma városának szerves részévé vált, büszkén viselhette a S.P.Q.R. rövidítést és a capitoliumi anyafarkas szimbólumát. 12 kiválasztott hűséges polgár pedig azt a kitüntető megbízást kapta, hogy őrizheti a Capitoliumot. A kisváros pecsétjébe ugyanakkor bekerült a felirat: „Sum Vitorclanum castrum membrumque romanum”, a vitorchianóiaké az autonóm kormányzás tiszte. 1262-ben, ötven évvel az Annibaldival kötött adósszerződés után, a városlakók elérkezettnek látták az időt, hogy újra szabadok legyenek: összeadták a pénzt és kiváltották magukat a szenátornál. A rómaiakat meglepte és lelkesítette a vitorchianóiak független és autonóm lelkülete, ezért 1257-ben egy okiratot állítottak ki tetszésük jeléül. A rómaiak a fidelis, hűséges címet adományozták Vitorchiano lakosainak. 

Róma városa évi támogatást biztosít Vitorchianónak, melyet az önkormányzati adókból biztosít a capitoliumi őrség fizetésére. Az ő feladatuk többek között a fontos nyilvános eseményekkor a különleges római trombiták megszólaltatása is, melyeket vitorchianói clarinnak is neveznek. Rómában a „clarinok megfúvása” kifejezés szállóige lett, és azt jelenti, hogy a népet harcba hívják. A hűségesek történelmi öltözéke a reneszánsz stílust idézi, a szájhagyomány szerint maga Michelangelo tervezte a vörös-arany egyenruhát.

Máig élő szokás tehát a vitorchianói hűségesek trombitaszójára fogadni az előkelő vendégeket. Így lesz ez június 10-én is, amikor Róma főpolgármestere fogadja a Capitoliumon Ferenc pápát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News Facebook-oldala

Magyar Kurír