Ferenc pápa életrajza

Az első pápa, aki az amerikai kontinensről érkezett, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, 1998-tól Buenos Aires érseke volt 76 éves koráig. Az érsek az egész kontinensen ismert, kiemelkedő személyiség, ugyanakkor egyházmegyéjének egyszerű és hőn szeretett lelkipásztora. Egyházmegyét teljes egészében, még metróval és busszal is körbeutazta.

„Az én népem szegény, és én közéjük tartozom” – mondta nem egyszer, ezzel magyarázva azt a döntését, hogy egy lakásban él, és saját magának főz vacsorát. Papjainak mindig azt ajánlotta, mutassanak irgalmasságot és bátorságot, és tartsák nyitva ajtajaikat mindenki előtt. A legrosszabb dolog, ami az Egyházban történhet – magyarázta néhány alkalommal –, „az az, amit de Lubac [jezsuita bíboros –  a szerk.] lelki világiasságnak nevez”, ami azt jelenti, hogy „önmagunkat helyezzük a középpontba”. Amikor a pápa társadalmi igazságosságról beszél, akkor arra hív minket, hogy újra vegyük kézbe a Katekizmust, a tízparancsolatot és a boldogmondásokat. Tartózkodó karaktere ellenére irányadóvá vált határozott kiállása miatt, amit az országot 2001-ben sújtó drámai gazdasági válság idején tanúsított.

Ferenc pápa az argentin fővárosban született 1936. december 17-én, piemonti emigránsok fiaként: apja, Mario könyvelőként dolgozott a vasútnál, míg anyja, Regina Sivori az otthonról és öt gyermekük neveléséről gondoskodott.

Bergoglio vegyésztechnikusként végzett, majd a papságot választotta és belépett az egyházmegyei szemináriumba. 1958. március 11-én belépett a Jézus Társaságába és megkezdte a noviciátust. A bölcsészeti tanulmányait Chilében végezte, majd 1963-ban visszatért Argentínába, ahol filozófiából diplomázott a jezsuiták San Miguel-i Szent József Főiskoláján. 1964 és 1965 között az irodalmat és a pszichológiát oktatott volt a Santa Fe-i Szeplőtelen Szűz Mária Kollégiumban, 1966-ban pedig ugyanezeket a tárgyakat tanította Buenos Airesben a Megváltóról nevezett kollégiumban. 1967 és 1970 között teológiát tanult, és megint csak a Szent József Főiskolán szerzett diplomát.

1969. december 13-án Ramón José Castellano érsek pappá szentelte. 1970 és 1971 között Spanyolországban folytatta az előkészületeket, majd 1973. április 22-én örökfogadalmat tett a jezsuitáknál. Visszatérve Argentínába, a San Miguel-i Villa Barilari [jezsuita egyetem és szeminárium –  a szerk.] novíciusmestere, a teológiai kar oktatója, a Jézus Társasága tartományi tanácsosa és a Szent József Főiskola rektora lett. 1973. július 31-én kinevezték az argentin jezsuiták provinciálisává. Hat évvel később újra az egyetemi pályán folytatta munkáját: 1980 és 1986 között ismét a Szent József Főiskola rektora, valamint plébános San Miguelben. 1986 márciusában Németországba ment, hogy befejezze doktori disszertációját. Ezután elöljárói Buenos Airesbe, a Megváltóról nevezett kollégiumba, majd a córdobai jezsuita templomba küldték lelki vezetőnek és gyóntatónak.

Quarracino bíboros volt az, aki közvetlen munkatársának akarta őt Buenos Airesben. Ezért 1992. május 20-án II. János Pál pápa kinevezte Auca címzetes püspökévé és Buenos Aires segédpüspökévé. Június 27-én a székesegyházban maga a bíboros szentelte püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Miserando atque eligendo (Megkönyörült és kiválasztotta), címerébe pedig a Jézus Társaságának jelképét, az IHS krisztogrammot illesztette. Azonnal kinevezték a floresi terület püspöki helytartójává, 1993. december 21-én pedig általános helynökké. Nem volt meglepő tehát, amikor 1997. június 3-án Buenos Aires coadjutor érsekévé léptették elő. Nem egészen kilenc hónappal később, Quarracino bíboros halálakor, 1998. február 28-án ő lett az érsek, Argentína prímása, az országban élő keleti rítusú hívek ordináriusa és a katolikus egyetem nagykancellárja.

A 2001. február 21-i konzisztóriumon II. János Pál bíborossá nevezte ki, címtemploma a római Bellarmin Szent Róbert-templom lett. 2001 októberében kinevezték a püspöki szinódus 10. rendes közgyűlésének püspöki szolgálatért felelős általános megbízottjává. Közben Latin-Amerikában alakja egyre népszerűbb lett. 2002-ben elutasította a kinevezést az argentin püspöki konferencia elnöki tisztségére, de három évvel később megválasztották, majd 2008-ban megerősítették egy újabb hároméves ciklusra. 2005 áprilisában részt vett azon a konklávén, amelyben XVI. Benedeket megválasztották.

A hárommillió lakosú Buenos Aires érsekeként missziós projektben gondolkodott, amelynek középpontjában a közösség és az evangelizáció állt. Négy fő célkitűzése volt: nyitott és testvéri közösségek létrehozása; a tájékozott világi hívők vezető szerepének előmozdítása; a város minden lakóját célzó evangelizáció; a szegények és betegek megsegítése. A papokat és a világi híveket közös munkára hívta. 2009 szeptemberében nemzeti szolidaritási kampányt indított az ország függetlenné válásának kétszázadik évfordulója alkalmából: 2016-ig kétszáz karitatív munkát kellett végrehajtani. Kontinentális szinten sokat várt a 2007-es aparecidai konferencia üzenetének hatásától, olyannyira, hogy azt a „latin-amerikai Evangelii nuntiandi”-nak nevezte.

2013. március 13-án választották pápává.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: vatican.va

Fotó (archív): Merényi Zita; Vatikáni Rádió

Magyar Kurír