Ferenc pápa homíliája: A béke, az igazságosság és a testvériség új korszakát építsük!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közöljük.

Az evangélista három igével írja le Jézus magatartását a Genezáreti-tónál: látta, beszállt, leült [vö. Lk 5,1–11]. Jézus látott, Jézus beszállt, Jézus leült. Jézus nem azzal foglalkozik, hogy a tömegek előtt kedvező képet mutasson magáról, nem azzal foglalkozik, hogy egy feladatot végrehajtson vagy egy menetrendet kövessen küldetésében; ellenkezőleg, az első helyre mindig a másokkal való találkozást, a kapcsolatot teszi, azokat a megfáradásokat és kudarcokat, amelyek gyakran nyomasztják az ember szívét és elveszik reményét.

Ezért van az, hogy Jézus aznap látta, beszállt és leült.

Először is Jézus látott. Figyelmes tekintete a nagy embertömeg közepette is lehetővé teszi számára, hogy észrevegye a partnál veszteglő két csónakot, és hogy lássa a csalódottságot azoknak a halászoknak az arcán, akik egy rosszul sikerült éjszaka után most üres hálóikat mossák. Jézus együttérző tekintetével ezeknek az embereknek a szemébe néz. Ezt ne felejtsük el! Isten együttérzése. Isten három magatartása: a közelség, az együttérzés és a gyengédség.

Ne felejtsük el: Isten közel van, Isten gyengéd, Isten együttérző, mindig!

Jézus együttérző tekintetével ezeknek az embereknek a szemébe néz, megragadja csüggedésüket, amiatti csalódottságukat, hogy egész éjjel dolgoztak, anélkül, hogy bármit is fogtak volna, azt az érzést, hogy üres a szívük, akárcsak a hálók, amelyeket most a kezükben tartanak.

És most elnézést kérek, mivel nehezen kapok levegőt, megkérem a szertartásmestert, hogy ő folytassa a felolvasást.

És látva csüggedésüket, Jézus beszállt. Megkérte Simont, hogy lökje el a csónakot a földtől, aztán beszállt, belépett életének terébe, utat tört magának a szívében lakozó kudarcban. Ez gyönyörű: Jézus nem egyszerűen csak szemléli a rossz dolgokat, ahogyan mi gyakran tesszük, hogy aztán siránkozásba és kesergésbe zárkózzunk, hanem kezdeményez, odamegy Simonhoz, megáll vele abban a nehéz pillanatban, és úgy dönt, hogy beszáll életének bárkájába, mely aznap este sikertelenül tért vissza a partra.

Végül, miután beszállt, Jézus leült. Az evangéliumokban ez a mester, a tanítómester tipikus testtartása. Az evangélium ugyanis azt mondja, hogy leült, és tanított. Jézus miután látta azoknak a halászoknak a szemében és szívében az eredménytelen fáradozással telt éjszaka keserűségét, beszállt a bárkába, hogy tanítson, vagyis hogy hirdesse az örömhírt, hogy fényt vigyen a csalódás éjszakájába, hogy elbeszélje Isten szépségét az emberi élet fáradalmaiban, hogy megéreztesse az emberekkel, hogy akkor is van még remény, amikor minden elveszettnek tűnik.

És akkor megtörténik a csoda: amikor az Úr beszáll életünk bárkájába, hogy elhozza nekünk a minket mindig kísérő és támogató Isten szeretetének jó hírét,

akkor az élet újrakezdődik, a remény újjászületik, a lelohadt lelkesedés feléled, és mi újra kivethetjük a hálót a tengerbe.

Testvéreim, ez a reményüzenet kísér ma bennünket, amikor a fegyveres erők, a rendőrség és a biztonsági erők jubileumát ünnepeljük, akiknek köszönetet mondok szolgálatukért. Üdvözlöm az összes jelenlévő hatóságot, a katonai szövetségeket és akadémiákat, valamint a tábori ordináriusokat és lelkészeket.

Nagyszerű küldetést kaptatok, mely a társadalmi és politikai élet számos dimenzióját felöleli: országaink védelme, a biztonság biztosítása, a törvényesség és az igazságosság őrzése, a börtönökben való jelenlét, a bűnözés és a társadalmi békét fenyegető erőszak különböző formái elleni küzdelem. És szeretném megemlíteni azokat is, akik felkínálják fontos szolgálatukat a természeti csapások idején, a teremtett világ védelmében, az életmentésért a tengeren, a legelesettebbekért, a béke előmozdításáért.

Az Úr titeket is arra kér, hogy úgy tegyetek, mint ő: látni, beszállni, leülni. Lássatok, mert arra kaptatok meghívást, hogy figyelmes tekintetetek legyen, mely képes felismerni a veszélyeket, melyek a közjót és a polgárok életét fenyegetik, a környezeti, társadalmi és politikai kockázatokat, melyeknek ki vagyunk téve. Szálljatok be, mert az egyenruhátok, a titeket formáló fegyelem, kiemelkedő bátorságotok, letett eskütök – mind olyan dolgok, amelyek emlékeztetnek benneteket, mennyire fontos, hogy ne csak meglássátok a rosszat, hogy fellépjetek ellene, hanem hogy beszálljatok a viharban küzdő bárkába, és azon iparkodjatok, hogy az el ne süllyedjen, a jó, a szabadság és az igazság szolgálatában álló küldetést teljesítve. És végül üljetek le, mert az, hogy jelen vagytok városainkban és lakóhelyeinken, hogy mindig a törvényesség és a leggyengébbek oldalán álltok, mindannyiunk számára tanítássá válik: arra tanít bennünket, hogy

a jó mindennek ellenére győzni tud, arra tanít bennünket, hogy az igazságosság, a becsületesség és a polgári szenvedély ma is szükséges értékek, arra tanít bennünket, hogy a gonosz erők ellenére is képesek vagyunk egy emberibb, igazságosabb és testvériesebb világot teremteni.

És ebben az egész életeteket átfogó feladatban a lelkészek is kísérnek benneteket, akik fontos papi jelenlétet jelentenek közöttetek. Ők nem arra szolgálnak – ahogyan az a történelemben néha sajnos megtörtént –, hogy megáldják a perverz háborús cselekedeteket. Nem! Ők Krisztus jelenléteként vannak köztetek, aki kísérni akar, hogy meghallgasson benneteket és közelséget nyújtson nektek, hogy bátorítson a nyílt vízre evezni, és hogy támogasson mindennapi küldetésetekben. Erkölcsi és lelki támaszként veletek együtt járják az utat, segítenek abban, hogy az evangélium fényében és a jó szolgálatában végezzétek feladatotokat.

Kedves testvéreim, hálásak vagyunk azért, amit tesztek, ha kell, személyes kockázatot is vállalva. Köszönetet mondunk, mert azzal, hogy beszálltok veszélyben lévő bárkáinkba, felajánljátok nekünk védelmeteket, és bátorítotok az átkelés folytatására.

De arra is szeretnélek biztatni benneteket, hogy ne tévesszétek szem elől szolgálatotok és cselekedeteitek célját, ez pedig az élet előmozdítása, az élet mentése, az élet védelme minden körülmények között. Kérlek benneteket, hogy őrködjetek: őrködjetek a háborús szellem ápolásának kísértésével szemben; őrködjetek, nehogy megrészegítsen benneteket az erő mítosza és a fegyverek zaja;

őrködjetek, nehogy megfertőzzön benneteket a gyűlöletpropaganda mérge, mely a világot megvédendő barátokra és legyőzendő ellenségekre osztja. Legyetek inkább az Atyaisten szeretetének bátor tanúi, aki azt akarja, hogy mindannyian testvérek legyünk!

És járjunk együtt, hogy a béke, az igazságosság és a testvériség új korszakát építsük!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír