Ferenc pápa a katolikus egyetemek képviselőihez: Nem lehet tudást átadni etikai dimenzió nélkül!

A Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége kétnapos római tanácskozásának témája: „Új határvonalak az egyetemi vezetők számára”. Az egészségügy, a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és az automatizálás tudományos kihívásait vizsgálták. Milyen hatással vannak a társadalmi átalakulások és a klímaváltozások az egyetemekre mint a megismerés központjaira? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a katolikus egyetemek találkozóján, amelyet az Augustinianum Patrisztikus Intézet kongresszusi központjában tartottak november 4. és 5. között.

A résztvevőket hétfő délelőtt fogadta audiencián Ferenc pápa. Állhatatosan és hozzáértő módon keressék azokat a megoldásokat, amelyek az egyes személyek és az emberiség egészének társadalmi és kulturális fejlődését segítik a szolidaritás jegyében – biztatta őket. Ma olyan új kihívások elé néznek az egyetemek, amelyek a tudományok fejlődéséből, az új technológiák kialakulásából, illetve a társadalom igényeiből következnek. A gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális életben jelentkező nyomás az egyetem küldetését is érinti, valamint az oktatókat, akik kutatnak és a fiatal nemzedékeket nemcsak különböző tudományágakra tanítják, hanem felkészítik őket arra, hogy a jövő főszereplői legyenek a közjó érdekében. Kreatív és felelős vezetőket nevelnek belőlük, akik helyesen gondolkodnak az emberről és a világról. Ebben az értelemben kell ma az egyetemeknek elősegíteniük az ember átfogó egészségét és a szolidáris ökológiát.

A katolikus egyetemeknek még nagyobb hangsúlyt kell fektetniük erre, tanulmányozva a régi és új problémákat, de mindig személyes és globális nézőpontból. Fontos a tudományköziség, a nemzetközi együttműködés és az erőforrások egymással való megosztása. Ezáltal ugyanis az egyetemesség az embert támogató szolidáris és gyümölcsöző projektekben jelenik meg.

Ferenc pápa három nyelvezetet jelölt meg, amelyeket a nevelésben használni kell: az elme, a szív és a kéz nyelvezetét. Ennek hátterében az áll, hogy a technikai tudományok fejlődése egyre inkább kihat a személyek testi és pszichés egészségére. Minden tanítás maga után vonja a „miért?” kérdését, a tudományágak alapjaira és céljára vonatkozóan.

A technikai ismeretek vagy információk puszta átadására korlátozódó nevelés elidegenít annak eredeti funkciójától. Ha azt hisszük, hogy a tudást át lehet adni annak etikai dimenziója nélkül, azzal tulajdonképpen lemondunk a nevelésről – jelentette ki a pápa. Meg kell haladni a felvilágosodás örökségét. Nevelni nem csak annyit jelent, hogy fogalmakkal töltjük meg valakinek a fejét. Ehhez három nyelvezetet kell használni: az elme, a szív és a kéz nyelvét. Ezzel harmóniába hozzuk az érzéseket a cselekvéssel, a gondolkodással.

Ferenc pápa tehát a nevelést mint teleologikus folyamatot értelmezi. (A teleológia a görög telosz = „cél”, lógia = „tan” szavakból ered; „a célok tana”, a dolgoknak a cél szempontjából való felfogása – A szerk.). A célközpontú neveléshez pedig a pápa hozzákapcsolja az episztemológiát, az ismeretelméletet, ami felöleli a tudás minden válfaját, legyen az humán, természeti, tudományos vagy technológiai. A megismerés és a rendeltetés közötti kapcsolat felveti a szándék témáját, valamint az egyén szerepét a megismerési folyamatban. Így egy új episztéméhez, ismerethez jutunk el. Ez a kihívás: egy új tudást létrehozni.

A hagyományos ismeretelmélet az egyén szerepével kapcsolatban a megismerés személytelen jellegét hangsúlyozta, mint az objektivitás feltételét, lévén az az egyetemesség és a tudás közlésének elengedhetetlen követelménye. Ma azonban többen azt emelik ki, hogy nem létezik teljesen személytelen tapasztalás: a gondolkodásmód, a normatív meggyőződések, a kategóriák, a kreativitás, az egyén léttapasztalatai egy ki nem mondott, de mindig jelenlévő megismerési dimenziót jelentenek. Ez pedig elengedhetetlen tényező a tudományos folyamat elfogadásához. Nem találhatunk ki új tudást laboratóriumi szinten, de az életben igen – fűzte hozzá a pápa.

A Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségének fel kell vállalnia azt az erkölcsi imperatívuszt, hogy egységesebbé tegye az akadémiai közösséget, leásva keresztény gyökereihez, amelyekből kinőtt az universitas ősi intézménye, megerősítve a régebbi és újabb születésű egyetemek közötti hálózatot. Az egyetemek ökoszisztémája úgy épül, ha minden hallgató táplálja magában a fogékonyságot az ember, az egész ember iránt, valamint a környezet és annak előmozdítása iránt.

Visszatérve a szövetség idei találkozójának témájára, vagyis a vezetőképzésre, Ferenc pápa újra aláhúzta: az egyetemi tanulmányok idején ne csak az elmét képezzék, hanem a szívet, a lelkiismeretet és a diákok gyakorlati képességeit is fejlesszék. A tudományos és elméleti tudást a tudós és a kutató érzékenységével kell vegyíteni, hogy így a megszerzett tudás ne legyen öncélú (autoreferenciális), ne csupán önnön szakmai pozíciójának elnyerését szolgálja, hanem kapcsolati és szociális távlatai is legyenek. Végeredményben, ahogy minden tudós és művelt ember köteles jobban szolgálni, mivel többet tud másoknál, így ez a kötelessége az egyetemi közösségnek is – főként, ha keresztény szellemiségű –, valamint az akadémiai intézmények ökoszisztémájának egyaránt.

Beszéde végén Ferenc pápa emlékeztetett a nemrég szentté avatott John Henry Newman bíboros üzenetére, aki a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségének védőszentje. Az Egyház nem fél a megismeréstől, hanem megtisztít mindent; nem fojtja el természetünk egyetlen elemét sem, hanem az egészet műveli.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír