Ferenc pápa: Kérjük ma az Úr kegyelmét, hogy ne váljunk közömbössé!

Ferenc pápa Lukács evangéliumából a dúsgazdag ember és a szegény Lázár jól ismert történetét magyarázta homíliájában. Jézusnak ez a története nagyon világos, akár gyerekeknek szánt történetnek is tűnhet, mert nagyon egyszerű. Jézus ezzel egy olyan lehetőséget mutatott meg, amit az egész emberiség, így mi is átélünk. Két emberrel találkozunk. Az egyik elégedett, jól öltözött, talán kora legjobb divattervezői dolgoztak neki: bíborba és a legfinomabb vászonba öltözött. Jól ment neki, mindennap pompás lakomákat evett, és boldog volt. Nem aggódott, talán elővigyázatosságból bekapott néhány szem tablettát a koleszterinszintje miatt… Egyénként jól ment neki és boldog volt – értelmezte a mai korra a bibliai képet Ferenc pápa.

Ajtaja előtt állt egy szegény, Lázárnak hívták. Tudta, hogy szegény, és ez természetesnek tűnt számára: „Jól vagyok, de ilyen az élet, csak boldoguljak!” A gazdag pedig, bár nem említi az evangélium, időnként azért küldött neki morzsányi segítséget. Így élt ez a két ember.

Aztán meghalt mindkettő. A pápa két dologra hívta fel a figyelmet. Az első, hogy a gazdag ismerte a szegény nevét: Lázár. De ez korábban nem volt fontos, természetesnek tűnt. A másik a „nagy szakadék” kifejezés, amit

Ábrahám mond a gazdagnak: „Köztünk nagy szakadék van, amit nem tudunk áthidalni”. Ugyanez a szakadék ott volt az életben is a gazdag és Lázár között. A szakadék nem odaát keletkezett, hanem itt.

Ferenc pápa eltöprengett a gazdag sorsa fölött: Ezt az embert mindenről informálták, de a szíve zárva maradt. A hírek nem jutottak a szívébe, nem tudott meghatódni mások drámája láttán, hallatán. Egyetlen szolgáját sem küldte ki segíteni. Az információ drámája ez, mely nem jut el a szívig. Mindnyájan ismerjük a tévé, a rádió, az újságok híreit: hány gyermek szenved az éhségtől, a gyógyszerek hiányától a világban, és hányan nem tudnak egyáltalán iskolába járni. Szegények – mondjuk, és tesszük tovább a dolgunkat. Az információ nem jut a szívekbe, és sokan távolságot is tartanak tőle, akkor is, ha az eszükkel befogadták a híreket. Közömbösek, ahogy a gazdag Lázár fájdalmával szemben. Ez a közömbösség szakadéka.

Amikor először járt a pápa Lampedusa szigetén, akkor megérezte a közömbösség globalizációját. Itt, Rómában ma talán aggódunk – mondta a Szentatya –, mert bezárnak a boltok és nem mehetünk sétálni mindennapm, és ez aggasztó. Közben megfeledkezünk az éhező gyermekekről, az országhatárokon rekedt szegény emberekről, akik szabadságot keresnek, a kényszermigránsokról, akik a háború és az éhínség elől menekülnek, de csak falat találnak szögesdrótból, amin nem lehet átjutni. Tudjuk, hogy ez van, de a szívünk nem… Közömbösségben élünk: annak a közömbösségnek a drámáját éljük, hogy miközben jól informáltak vagyunk, nem érezzük át mások valóságát. Ez szakadék, a közömbösség szakadéka – mutatott rá ismét a pápa.

Ismerjük a szegény nevét: Lázár. A gazdag is tudta ezt, mert a pokolból Ábrahámhoz szól, hogy küldje el neki Lázárt. Igen, ott felismerte, néven nevezte őt. Ellenben nem ismerjük a gazdag nevét. Az evangélium nem mondja meg ennek az úrnak a nevét. Nincs neve. Elvesztette a nevét, csak jelzők maradtak az életéről: gazdag, hatalmas...

Ezt teszi az önzés köztünk. Elveszejti valós identitásunkat, a nevünket, és arra indít minket, hogy csak a jelzőket értékeljük.

Beleestünk „a jelzők kultúrájába”, amikor az érték az, ami a tiéd, amit megtehetsz… De hogy is hívnak…? Elvesztetted a neved. A közömbösség ide vezet. Elvész a név. Csak gazdagok vagyunk, vagy csak hatalmasok, csak ilyenek vagy olyanok. Jelzők vagyunk.

Kérjük ma az Úr kegyelmét, hogy ne váljunk közömbössé, és hogy az összes információ jusson el a szívünkbe, és indítson arra, hogy tegyünk valamit másokért – zárta Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliáját.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír