Ferenc pápa koporsója elé járultak szentévi római zarándoklatukon a Miskolci Egyházmegye hitoktatói

Mikor? Ez volt az alapvető kérdés fél évvel ezelőtt, amikor megkezdtük a szervezést. Végül sikerült kijelölni a háromnapos út időpontját: az iskolai tavaszi szünetben, így nem marad el egyetlen hittanóra sem. Fényeshét szerdájától péntekig, kihasználva a háromszor huszonnégy óra minden percét. Aztán következett a többi intéznivaló: repülőjegyek, szállás, tömegközlekedési bérletek, biztosítás – és a programok sorrendjének véglegesítése.

A sorrend borult. Az indulás napjához közeledve érkeztek a hírek Ferenc pápa betegségéről, kórházi ápolásáról. Húsvétvasárnap az Urbi et Orbi áldás részesei lehettünk. S aztán a halálhír. Majd egymás után az információk a temetés időpontjáról, helyszínekről, lezárásokról.

Szerdán a Santa Maria Maggiore-bazilika szentkapuján léptünk át első programként, hogy a lezárása előtt megnézhessük a Szűzanya római főtemplomát, benne a jászolereklyét, az újszülött Jézus betlehemi jászolának deszkáit, a hagyomány szerint Szent Lukács evangélista által festett Mária-kegyképet, amely előtt imádkozott Ferenc pápa apostoli útjaira indulva és utána. S még valamit: Ferenc pápa végrendeletében kijelölte sírjának a helyét: „Kérem, hogy sírhelyemet a Santa Maria Maggiore pápai bazilika páli kápolnája (Salus Populi Romani-kápolna) és a Sforza-kápolna közötti mellékfolyosó fülkéjében készítsék el.” Láttuk ezt is.

Fényescsütörtökön a Vatikánba indultunk. Ha több órás sort kell is állnunk, ott akarunk lenni a pápai ravatalnál. Rémisztő számok keringtek nyolcórás sorról, huszonötezres szerdai részvétnyilvánítóról, valamint előrejelzés a várható esőről. Felkészültünk mindenre, a szigorú biztonsági ellenőrzésre, a türelmes türelemre – csak arra nem, hogy az ütemes haladás szervezésének köszönhetően egy jó óra elteltével már a Szent Péter-bazilika szentkapuján léphettünk át.

Mi várt ott? Fegyelmezett tömeg, csend, a gyász méltósága, csoportos és egyéni imák, könnyes szemek, meghatódott tekintetek. Ferenc pápa nyitott koporsója ismételten figyelmeztethetett mindenkit, szó szerint mindenkit, hogy a békét kell keresni és szolgálni a háborús őrület helyett, hogy az egy Atya gyermekeiként testvérek vagyunk, s hogy földi életünk végén az Atyai ház vár. Húsvét hetében a feltámadás fénye még inkább átjár mindent.

Így helyeztük Ferenc pápa ravatala elé a feltámadást hirdető köszöntésünket és örömhírünket: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Bak László

Magyar Kurír