Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Ma, húsvét harmadik vasárnapján visszatérünk Jeruzsálembe, az imaterembe, a két emmauszi tanítvány vezetésével, akik meghatódva hallgatták Jézus szavait útközben, aztán pedig felismerték őt a „a kenyér megtörésében” (Lk 24,35). Most, az imateremben, a feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványok csoportjának, és üdvözli őket: „Béke veletek!” (Lk 24,36). De ők meg vannak ijedve, és azt gondolják, hogy „kísértetet látnak”, ezt mondja az evangélium (Lk 24,37). Akkor Jézus megmutatja nekik testének sebeit, és azt mondja: „Nézzétek kezeimet és lábaimat – a sebeket –: valóban én vagyok! Érintsetek meg!” (Lk 24,39). És hogy meggyőzze őket, ennivalót kér, és ámuló szemeik láttára megeszi azt (vö. Lk 24,41–42).
Van egy érdekes részlet ebben a leírásban. Az evangélium azt mondja, hogy az apostolok „örömükben még nem hittek”. Akkora öröm volt bennük, hogy nem tudták elhinni, hogy ez igaz. És egy második részlet: elképedtek, csodálkoztak; csodálkoztak, mert az Istennel való találkozás mindig ámulatba ejt: ez több, mint lelkesedés, több, mint öröm, másfajta tapasztalat. Vidámak voltak, és ez az öröm elgondolkodtatta őket: nem, ez nem lehet igaz!... Ez az Isten jelenlétén való álmélkodás. Ne felejtsétek el ezt a rendkívül szép lelkiállapotot!
Ezt az evangéliumi részletet három nagyon konkrét ige jellemzi, melyek bizonyos értelemben egyéni és közösségi életünket tükrözik: nézni, megérinteni és enni. Három cselekvés, melyek az élő Jézussal való igazi találkozás örömét kelthetik bennünk.
Néz. „Nézzétek a kezemet és a lábamat” – mondja Jézus. A nézés nem csak látás, több annál; a szándék, az akarat is benne van. Ezért ez az egyik igéje a szeretetnek. Az anya és az apa nézik gyermeküket, a szerelmesek nézik egymást; a jó orvos figyelmesen nézi a betegét…
A nézés az első lépés a közömbösség ellen, fejünk elfordításának kísértése ellen, amikor mások nehézségeivel és szenvedéseivel találkozunk.
Nézni! Én látom vagy nézem Jézust?
A második ige az érint. Azzal, hogy megkéri a tanítványokat, hogy érintsék meg őt, és tudatosítsák, hogy ő nem kísértet – érintsetek meg! –, Jézus azt jelzi nekik és nekünk, hogy a vele és a testvéreinkkel való kapcsolat nem maradhat „távolról tartott” kapcsolat,
nincs „távolról tartott” kereszténység, nincs csak a pillantás szintjén létező kereszténység. A szeretet keresi a nézést, és keresi a közelséget is, keresi az érintkezést, az élet megosztását.
Az irgalmas szamaritánus nem csak ránézett arra félholtan az út szélén hagyott emberre: megállt, lehajolt, bekötözte sebeit, megérintette, felrakta teherhordó állatára és a fogadóba vitte. Így van ez Jézussal is: szeretni őt azt jelenti, hogy közösségre, életközösségre lépünk vele.
És elérkezünk a harmadik igéhez, ez pedig az eszik. Ez jól kifejezi emberségünket legtermészetesebb rászorultságában, vagyis azt, hogy táplálkoznunk kell ahhoz, hogy éljünk. De az étkezés, amikor együtt, családi körben vagy barátokkal végezzük, a szeretet, a közösségvállalás, az ünneplés kifejeződésévé is válik… Hányszor mutatják nekünk az evangéliumok, amint Jézus ezt az együttétkezési dimenziót megéli! Feltámadottként is, tanítványaival. Olyannyira fontos ez, hogy az eucharisztikus lakoma a keresztény közösség emblematikus jelévé vált.
Együtt enni Krisztus testét: ez a keresztény élet középpontja.
Testvérek, ez az evangéliumi szakasz azt mondja nekünk, hogy Jézus nem „kísértet”, hanem élő személy; hogy amikor Jézus közeledik hozzánk, ez örömmel tölt el bennünket, olyannyira, hogy el se hisszük, csodálkozunk olyan ámulattal, melyet csak Isten jelenléte ad, mert Jézus élő személy. A keresztény lét elsősorban nem tan vagy erkölcsi eszmény, hanem élő kapcsolat vele, a feltámadt Úrral: nézzük, megérintjük, táplálkozunk belőle, és szeretete által átalakítva nézzük, érintjük és tápláljuk a többieket mint testvéreinket.
Szűz Mária segítsen, hogy megélhessük azt a kegyelmi tapasztalatot!
A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Tegnap a casamari apátságban boldoggá avatták Simeone Cardont és öt vértanútársát, az apátság ciszterci szerzeteseit. 1799-ben, amikor a Nápolyból visszavonuló francia katonák templomokat és monostorokat fosztottak ki, Krisztusnak ezek a szelíd tanítványai hősies bátorsággal ellenálltak, és a halált is vállalták, hogy megvédjék a meggyalázástól az Eucharisztiát. Példájuk ösztönözzön bennünket, hogy nagyobb elkötelezettséggel legyünk hűségesek Istenhez, és így képesek legyünk átalakítani, igazságosabbá és testvériesebbé tenni a társadalmat. Tapsoljuk meg az új boldogokat!
Most egy szomorú dolgot említek. Nagy aggodalommal követem a Kelet-Ukrajna egyes területein zajló eseményeket, ahol az utóbbi hónapokban sokszor megszegték a tűzszünetet, és nagy aggodalommal figyelem a katonai tevékenységek növekedését. Nyomatékosan kérem, hogy kerüljék el a feszültség szítását, és helyette olyan gesztusokat tegyenek, amelyek képesek előmozdítani a kölcsönös bizalmat és elősegíteni az olyannyira szükséges és kívánatos megbékélést és békét. Vegyék szívükre a súlyos humanitárius helyzetet is, amelyben a lakosság van, mely iránt szeretném kifejezi lelki közelségemet. Kérlek benneteket, imádkozzunk érte: Üdvöz légy, Mária…
Olaszországban ma ünneplik a Szent Szív Katolikus Egyetem napját. Ez az egyetem száz év óta végez értékes szolgálatot az új nemzedékek képzésében. Kívánom, hogy folytatni tudja oktatási küldetését, hogy segítse a fiatalokat abban, hogy egy reménnyel teli jövő főszereplői lehessenek. Szívből adom áldásomat a katolikus egyetem munkatársaira, tanáraira és hallgatóira.
Most szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és brazil, lengyel, spanyol zarándokok, és ott is látok még egy zászlót… Hála Istennek, újra találkozhatunk ezen a téren vasárnapokon és ünnepnapokon! Megvallom nektek: hiányzik nekem a tér, amikor a könyvtárban kell az Angelust elimádkoznunk. Boldog vagyok, hála Istennek! Köszönöm, hogy itt vagytok… Köszönöm a Szeplőtelen Szűz Mária-egyházközséghez tartozó derék fiataloknak…
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria