Folyamatos válaszadás Isten hívására – Honvédségi kötődésű diakónust szentelt Berta Tibor püspök

A 2013 óta alosztályvezetőként szolgáló honvédelmi alkalmazott szentelését Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök végezte. A szertartás ünnepi körmenettel kezdődött és zárult, amelyet bűnbánati ima, könyörgések, valamint igeliturgia kísért.

Az olvasmányt az Apostolok cselekedeteiből Bozó Tibor nyugalmazott altábornagy, a Magyar Tartalékosok Szövetségének (MATASZ) elnöke, a Katolikus Tábori Püspökség lektora olvasta fel, az evangéliumot pedig Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár korábbi parancsnoka, aki maga is diakónus.

Homíliájában Berta Tibor arról beszélt: a kereszténység kezdetei a rejtettségből és az egyszerűségből sarjadtak ki. Felidézte, hogy Jézus Krisztus „egy nagy birodalom meglehetősen furcsa tartományának nagyon pici kis településén” született meg, majd tizenkét egyszerű emberrel indította el azt a közösséget, amelyből később a Római Katolikus Egyház megszületett.

A tábori püspök beszédében rámutatott: Isten munkája ma is sokszor a hétköznapok láthatatlan szolgálataiban valósul meg. Mint fogalmazott,

a szeretet, az igazság és az igazságosság” nem látványosan, hanem „a mindennapok szürkeségében, a munkában, az emberi életünk megannyi rejtett helyzetében” formálja az életet.

A negyvenöt éves, nős és négygyermekes szentelendőhöz fordulva kiemelte: a diakónusi szolgálat nem csupán feladat, hanem folyamatos válaszadás Isten hívására, amelynek kezdetét sokszor maga az ember sem tudja pontosan meghatározni.

Jézus Krisztust képviselni az emberek között

A katonai ordinárius arról is beszélt, hogy a hit útján természetes módon jelennek meg újabb és újabb kérdések.

Az Isten titkát persze nem fogjuk tudni megsejteni, megfejteni meg pláne nem. De el kell mennünk mindig a kérdéseinkkel addig a pontig, amit úgy nevezünk, hogy fal. Nem kell beütni a fejünket, de addig el kell menni”

– fogalmazott.

Berta Tibor Somorjai Péter eddigi munkájáról is szólva kiemelte: a háttérben végzett szolgálatnak különös értéke van. Felidézte, hogy a gondosan előkészített rendezvények eredménye sokszor pillanatok alatt eltűnik, mégis nélkülözhetetlen az áldozatos munka. „Néha az Úristen is így munkálkodik” – fogalmazott, párhuzamot vonva a katonai vendéglátás láthatatlan szolgálata és az isteni működés között.

A katonai ordinárius arra kérte az új diakónust, hogy minden szolgálatában Jézus Krisztust képviselje az emberek között. „Ne pusztán a tanítását, hanem őt saját magát” – hangsúlyozta, hozzátéve:

a krisztusi igazság, irgalom, szeretet és bölcsesség képviselete a keresztény szolgálat legnagyobb feladata.

Az állandó diakonátust a II. Vatikáni Zsinat (1962–65) állította helyre. A diakónus a Katolikus Egyház felszentelt szolgálattevője, aki az igehirdetésben, a liturgiában és a szeretetszolgálatban segíti az Egyház munkáját. A szerpapság intézménye az őskeresztény közösségekig nyúlik vissza.

„Egyenruhát kapott”: dalmatikát és stólát

A szentelési mise beöltöztetési szertartása során a diakónusra elsőként stólát helyeznek, amelyet – a papokkal ellentétben – keresztben, a bal vállon átvetve és a jobb oldalon megkötve visel.

Ezt követően adják rá a dalmatikát, a tág ujjú ünnepi felsőruhát, amely a diakónusi rend sajátos liturgikus öltözete.

„Üdvözlet az egyenruhások világában” – fogalmazott a beöltöztetés után Berta Tibor püspök Somorjai Péterhez fordulva, utalva arra, hogy a szentelendő honvédségi alkalmazottként – bár nem hivatásos katonaként – eddig is a katonák szolgálatát segítette.

A püspök saját katonai és egyházi hivatására utalva hozzátette: „Az az igazi, amikor két egyenruhája van az embernek.”

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton/ Katolikus Tábori Püspökség

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír